Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1865-03-12 / 11. szám
tes maximája szerint, hogy ,,volenti non fit injuria," — csak szabados dolgot cselekedett volna, és épen nem értjük, mikép lehet itt jogalapot emlegetni. Inkább mi kérdhetnök, van-e a jus advocatiae-nak oly kiterjedésben alapja? — Azonban nem szólunk tovább, mert, a mint mondtuk, mi e leirat értelmét, különösön indokolását felfogni nem birjuk. B. M. ISKOLAÜGY. BELSŐ-SOMOGY, február elején, 1865. - A nagytiszteletü — s tekintetű b.-somogyi egyházmegye mult 1864-ik év ápril havában Csurgón tartott közgyűlése jegyzőkönyve 9-ik sz. a. egy vegyes, azaz lelkészek és tanitókból álló bizottmányt nevezett ki, melynek kebelbeli népiskoláinkból az 186J /4 -ik tanévről beérkezett specimenek, s ezekhez csatolt körfelügyelöi jelentések alapján, néptanítóink osztályzása, s a netalán találtatható legszorgalmasabb tanítói tehetség jutalmazása végett példány- iskola kijelölése, — nem különben e. m. népnév elés-ügyünk jelen állásának szinte az emiitett adatok nyom ám élethű föltüntetése tétetvén kötelességévé: miután a t. bizottmány folyó évi január 23-án S z o b b a n tartott értekezlete alkalmával ez érdembeni megbízatásának eleget tön. s működésének eredményét pontról-poníra közölhetni épen csekélységemnek jutott a szerencse, teszem ezt ez alkalommal, már csak az annyifélekép meghordozott b.-somogyi népnevelésügy érdekében is, s még inkább a célból: hogy vele, mint véleményem szerint legilletékesebb bíróval, /\ és B. atyámfiainak „lények fölötti vitáját," — melynek rokonául (mellesleg, és az illetők kedveért legyen mondva) a ,,polemia£ * szó fogalmánál fogva mindössze is még az úgynevezett „elvharcot" fogadhatjuk el, a személyeskedést azonban semmi esetben, — befejezhessem. A szóban forgó értekezlet j.könyvi pontjai ím ezek : „1. Mint az alább olvasható osztályzásból kiderül: „egyházmegyei népnevelésügyünk" — szem előtt tartva nagyon természetesen a „szervezet'' keresztül vitelével járó kezdet nehézségeit — „rosz lábon állónak egyáltalában nem mondható." Azonban miután 2. épen ezen kezdet nehézségeivel küzdés, a tantárgyak faja s mennyiségének minden iskolában a tanító által önkényileg választása s meghatározása miatt nagyon is kirívó tarkaságban nyilatkozik, — „a valódi szorgalommal párosult, következéskép jutalomra méltó tehetséget pedig csak is épen a „s z e r v e z e t" által is behozatni célzott egyöntetűség mellett lehet igazán fölismerni: az egyes ügy barátok által nagylelküleg ajándékozott jutalompénz kiadatását a bizottmány még egy ideig elhalasztani véleményezi. 3. A célzott egyöntetűséget pedig csak ugy reményű elérhetőnek, ha az egyházmegye nagyon tisztelt tanügyi bizottmánya által, a sok tekintetben jeles, azonban a helyi viszonyok által igényelt módosítást is megengedő „szervezet" nyomán még az ez évi nagygyűlés alkalmával elkészitendett „Tanterv s rend" keresztül vitelére a gyengébb tanerők kedvéért, — s nehogy a húrnak egyszerre feszitni akarása által az igének megtestesülését még hosszabb időre megakaszszuk — a „Szervezet4 • követelte osztályok számával egyenlő évmennyiséget enged a nagytiszteletü egyházmegyei kormány, s igy a teljes mértékbeni alkalmazást, mindjárt a jövő tanévben alakulandó első osztálybani megkezdés, s évről évre fokonkénti fölebb-vitel után, ugyan annyi év elmultával fogja csak követelni, — ekkor azonban már kérlelhetetlen szigorral. — A mult 1864-ik évben „Hoszszufaluban" tartott körfelügyelői értekezlet ez érdembeni munkálata zsinórmértékül vétethetnék föl, — talán '? . . . 4. A mi a classificatiot illeti: a körülmények három osztály fölvételét tevék szükségessé. — Az első osztályba a „szorgalmas tehetségek," — a másodikba „a szinte szorgalmas, de szakmájukhoz az elsőknél kevesebb képzettséggel biró, vagy épen képzett, de kevésbé szorgalmas tanitók," — s végre a harmadikba „az Istentől adományozott tehetséget egyáltalában föl nem használó," vagy épen „képesség nélküli hanyagok" gondoltatván sorozandóknak, ezen osztályok mindegyikének lehetőleg lelkiismeretes betöltése után kitűnt, miszerint „az első osztályban 9/' — ,,a másodikban 34," és a „harmadikban 12 tanitó" foglalja el méltó helyét. (23 iskolából nem érkezett be se specimen, se relatio, s igy az ezekben működő tanitók nagyon természetesen nem jöhettek osztályozás alá.) És most megbízatásunk teljesítése után, legyen megengedve egy eszme- s véleménycsere következtében körünkben szinte ez értekezlet alkalmával született nézetnek a nagytiszteletü s tekintetes egyházmegyei gyüle's becses figyelmébe ajánlhatása : Elképzeljük mi, hogy a tiszta öntudat megnyugtatása mellett, milyen boldogító érzés vehet szállást az olyatén tanférfiunak keblében, ki mintegy fölülemeltctve pályatársain, „szorgalma jutalmát aranyokkali megkoszorúzásban találjas mig egyrészről az ily jóakaratú, nemes eljárásnak valami csekély hordereje az egész ügyre nézve csakugyan el nem vitatható, más részről bátran merjük állítani: miszerint az ily módon adott „külbecsületnél," mit egy 6—7 tagból álló szegény tanitó-család kenyérképében denique is nem használhat föl, a népnevelésügyre sokkal lenditőbh erővel hatónak bizonyodnék be, ha az illető, kitüntetésre méltó tehetség, az övénél alantabb álló osztályba sorozottak, de kedvezőbben díjazottaknak elmozditása után rögtön azok valamelyikének egyházába tétetnék át, mely elv gyakorlatba vétele után a jövedelmezőbb állomásokon levők ezen továbbra is megmaradni. a csekélyebben dijjazottak
