Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-03-05 / 10. szám

másban keresném én annak bibéjét, különösén a nép vallásos nevelésének, s az ifjúság kellő oktatásának elhanyagolásában ; itt mutassuk ki uraim, hogy papok vagyunk. A legorthodoxabb és világra szóló ékességü prédikációval sem mozdit annyit az ev. pap, mint az egyszerű, de lelkes, ügyes és szorgalmatos katechetikai tanítással ; de fájdalommal kell kimondanom, hogy a katechizálás nálunk napról-napra jobban kimegy divatból, és ez nemcsak egy evang. és reform, papnak szól ám! Erre nézve felhozhatok néhány példát: Ezelőtt néhány évvel alkalmam volt egy reform, templomban tartott délutáni katechesisen részt venni. A lelkész jónak és elégnek látta a heidelbergi kátéból a szószékről a kérdéseket pontról-pontra maga-magának feltenni és azokra mindjárt felelni is. A vének és asszonyok hallgatták, az ifjúság csak gyéren volt képviselve ; az ilyféle katechizálással nem érünk célt; ez, mint fennebb mondottam, néhány évvel ezelőtt történt, de ha most járnók sorba az egyházakat, nem tudom, hogy nem kellene-e hasonlót tapasztalnunk. Hivataloskodásom első éveiben nem tudtam megbarátkozni a népnek e tekintetben előtűnő hanyagságával; szóltam esperesemnek, s tőle, mint tapasztalt embertől kértem tanácsot, s tudja-e cikkíró, micsoda feleletet kaptam V „Hagyjuk öcsém, nálam sem megy jobban." Több évvel ezelőtt, nem jelenlegi működésem körében történt velem, hogy egy szép tavaszi napon elrándultam egyik szomszéd lelkésztársamhoz. A confirmandusokat a paplak udvarán találtam, a mint épen Luther kis kátéjából a feladott leckét magolták. Vájjon elvezet-e ily előkészület, vagy vallásbani oktatás az igazi evangeliomszerü hitélethez ? A káténak, még ha a legjobb is az, holt betűje nem varázsolja elö a hitéletet. Ezekben és számtalan ilyes esetekben látom én annak okát, a mit a cikkíró a rationalista lelkészek és professoiok praktikájának tart. *) *) Rem acu tetigisti! ugy van; confessionalis dogmatikai formulák soha senkinek épületére nem szolgáltak, soha senkit istenfélőbb keresztyénné, felebarátját jobban szerető emberré nem tették; de versengést, egymás elleni vádaskodást, a más hiten lévők üldözését, — ezeket szülték és szülik mai nap ugy mint századokkal ezelőtt. „Mi haszna ereszkedel fellengős vitába — igy hangzik a „Krisztus követésében" a Szentháromságra nézve, ha nincs meg nálad az alázatosság, minélfogva tetszhetnél a Szentháromságnak ? Bizony, fellengős szavak nem tesznek szentté és igazzá — csak erényes élet ad kedvességet Isten előtt." Mit lud a nép a mi iskolai vitáinkról: rationalismusról, supranaturalismusról és egyéb theologiai szőrszálliasogatásainkról ?, Neki egyszerű igazságok kellenek, a minőket az Úrnak ép oly érthető mint fenséges hegyi beszédében olvasunk; de ez isteni beszédben tiszt. Moczkovcsák úr nagyító üveggel sem tudna csak egy jótát is felfedezni azokból, a mik lelett a concordisták és anticoncordisták oly elkeseredetten veszekedtek. Ha vallásos életet akarunk támasztani, ha Krisztus szellemét, a hol nincs, létre segíteni, a hol szuny-Oikkiró nincs megelégedve a legújabban megjelent kátékkal, mert ezek szerinte „egyet-kettőt kivéve hasonlók a kipréselt citromhoz." Mi teljesen meg vagyunk elégedve különösen Blázy Lajosnak legújabb időben magyar- és szlávnyelven megjelent kátéjával, melyről más alkalommal többet fogunk szólani; de ha cikkírónak ez sem tetszik, ajándékozzon meg bennünket egy ki nem sajtolt kátéval, legalább háromnak leszünk birtokában. Cikkírónak még csak az „Evanjelikk

'ből idézett sorokra tett megjegyzései fölött óhajtók egy két észrevételt kockáztatni. En egészen magaménak vallom azon nézetet, hogy mi épen nem vagyunk lutheránusok, s ezt ha cikkíró kívánja érvekkel is betudnám bizonyitni, ezt azonban, nehogy cikkem nagyon hosszura nyúljék, szinte máskorra halasztóm. Bucsuzásképen csak azt jegyzem meg, hogy cikkíró legkevésbé sem volt lovagias, midőn az „Evanjelik"ből idézett sorok íróját ilyfélékkel: „S i tacuisses philosophus mansisses" „badarság" „jezsuita interpretatio" stb. tractálja, és pedig csak azért, mert neki az „Evanjelik" idézett cikke nem tetszik ; mondom ez nem udvarias eljárás, és nagyon sérti az olyan olvasót, ki mindenkinek megadja a magáét. — Ha netalán cikkíró kedvet érezne magában arra, hogy igénytelen észrevételeimet „badarságnak" stb. címezze, előre is kijelentem, hogy nem felelek, mert ez által e lap kimondott elvét sérteném meg. S c h n e 1 1 K. ISKOLAÜGY. A TANÜGY ÉRDEMÉBEN. X. (Folytatás.) Schweizban elérték már azon célt, mely után a többiek csak sovárognak ; a kantoni iskolák iparosztályainak tulajdonkép ezen célra képezett tanárai vannak. A zürichi műegyetem (eidgenössinyad, föléleszteni akarjuk : ehez egészen más kell mint a liber concordiae-féle poros actáknak és az orthodox tannak égig emelése. A kit a gondviselés a nép lelki vezéréül jelölt ki, teljesítse magasztos kötelességét lelkesen és lelkiismeretesen : ez a fő ; hogy supranaturalista vagy rationalista-e, ez egészen mellékes dolog. Tudnánk fölemlíteni igen sok virágzó protestáns egyházat különösen Schweizban, hol a lelkész túlzó rationalista; mig ellenkezőleg a történelemből tudjuk, hogy a 17-ik század szoros confessionalis orthodoxiájával, vallásos életében mind jobban hanyatlott és utoljára annyira elsüllyedt, hogy igazi keresztyének, mint Spener, Franké a legelkeseredettebb üldözés tárgyai lettek; sőt korunkban is Meklenburgban, hol az a dicsőitett confessionalismus teljes virágzásban áll, a templomok csakúgy konganak az ürességtől és az Ur asztalához csaknem kötéllel kell a híveket focrní. B a 1 1 a s: i