Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-02-19 / 8. szám

mégis el nem vésztők az egy Ploestről Brailába költözött atyánkfiának köszönhető, ki a fiút hozzám hozta, s érzékenyen panaszlá, mily csalogatásokkal igyekeztek elvonni egyszerű de jézusi szent egyházunktól. Az isteni tiszteleten, mely a német testvérek imaházában tartatott, annyin jelentek meg, hogy a jó nagy terem alig birta a hívők számát befogadni. Az úri szent vacsorában 37 nagy, s négy ifjú részesült. Lelkem eltelt örömmel e szép gyülekezet látásán, milyen Brailában még nem volt, s bánattal hogy, bár itt is kellene, nincs anyagi erő hogy egyház alapításához kezdhessünk. Minden lehető kezdet meg van; egy perzsely melybe az egyház számára gyűl aprónként a hívek buzgóságának ébren tartása; de a mi népünk szegény, alig birja kikeresni a mindennapiját nagyrészt, az ügy is szegény, az aratásra való gabona sok, az arató kevés, Istenünk Ura az aratásnak: bocsásd ki az aratóidat hogy a menny számára minél több kalászokat takarhassunk s menthessünk meg. Galacon mindjárt az egyház alakulása után alakult egy temetési társulat ís, mint szintén Brailában, mely utóbbi Csíki atyánkfia buzgalmának köszönhető. Ily társulat alakult Buzeoban is. Az els 'i gondolat, mely az én lelkemé, az volt, hogy az ide elszórt bujdosókat és hazátlanokat, kiknek semmijök nincs s eddigelé még az emberi kegyelet végtisztességében sem részesültek: tisztességesen eltemessük. A kezdet később oda ért, hogy a temetési társulat mindenkit, ki tagja, s ki halálakor ha családja van is nem temettethetnék el tisztességesen kegyelettel eltemet s a temetesi költséget is a meghatározott összeg- értékéig fedezi. V Brailából Buzeóba azon elhatározottsággal értem, hogy miután kerülhetetlen szükség, s van, kikből egy egyesült evangyéliomi protestáns egyházat szervezzek. A mit elhatárzék hála a kegyelem Urának sikerült is. Nagy segítségemre volt különösen Molnár Zsigmond atyafi, egy magániskola igazgatója. Az egyház tagjai tetszés szerint hitfelekezeti állásponton maradhatnak; az Úr vacsorájában kenyeret vagy ostyát vehetnek a mint óhajtja lelkök. Semmi kényszer, teljes evangyéliomi szabadság melyet a mint én eddig követtem, ugy az általam oda küldendő lelkész mindenkor köteles megtartani. A hívek egy kötelező oklevél alá írták magokat, melynek eredetije nálam, másolatja pedig az egyház jegyzökönyvében van. Az ó-szerinti újév volt összejövetelünk napja, a midőn az egyházi élet hiával élő lelkek örömére kimondám, hogy mától fogva Istennek szent segedelmével itt egy evangyéliomi protestáns egyház van, mely kebelébe minden bujdosó keresztyént, nem keresztyént, ha Krisztusról vallomást tesz s az evangyéliomi prot. egyház hitszabályait elismeri befogad. Gondoskodva lesz, hogy minden nemzetiségrei tekintettel és tekintet nélkül a magyarnak magyarul, a németnek németül hirdettessék az evangyéliom, s ugyancsak keresztelés, esketés, confirmálás temetés kinek-kinek saját nemzeti nyelvén a mint kívánja. Az egyház mindenkorra missiónkhoz tartozik, felügyelete s a rá való teljes gond jelenben kezembe tétetett, s minthogy életünk hosszú szenvedés, s egy rövid fuvallat, jövőben azéba ki mint ezen szegény ügynek vezetője utánam következni fog. Mivel még most iskolát nem nyithatunk, a gyermekek a ploesti iskolába küldetnek, s ha szegények ingyen tanítás és ellátásban részesülnek, a jók jóvoltából az Istennek kegyelméből. Az isteni tiszteleten mely „Erős várunk nekünk az Isten" s ,.jövél szent lélek," szép énekeinkkel kezdődött: magyar nyelven én, németül Brenner atyámfia, ki a pitesti lelkészségért is pályázott volt, prédikált, Az úri szent vacsora, kinek-kinek saját hitvallása szerint szolgáltattatok ki, mint én ezt eleitől fogva tevém. Isteni tisztelet végeztével még egyszer megkérdeztetvén a hívek ha akarnak-e tagjai lenni ezen evangyéliomi prot. egyháznak , előljárókul választattak : gondnokul dr. K óbics városi orvos, pénztárnokul Tojsz gyógyszerész, jegyzőül Molnár Zsigmond igazgató, presbiterekül Boros kai gyógyszerész s Sztárolt s Veber Vilmos, kik is dr. Kobicson kivül, ki az esküt hazánál tette le beteglátogatása miatt, az evangyéliomra a gyülekezet színe előtt feleskettettek. — Másnap délig még egy gyermek keresztelése kit szülei minden áron oláh pappal akartak kereszteltetni, s mégis én keresztelőm meg, ott tartván, Istennek hálát adva hagytam ott lelkem és munkásságom ezen uj zsengéjét azon biztosítással hogy ujabb jövendőig is, minden hónapban egyszer magyar és németül fogják hallani Istennek igéjét. Legyen az Urnák dicsőség örökké. Ploest, jan. 24. 1865, Czelder Márton. Jubilaeum. Székács József superintendens f. hó 9-én ünnepié boldog házassága 25. évnapját. Ez alkalommal az ág. hitv. egyházhoz tartozó pesti nők, mintegy kétszázan, a példás feleséget és anyát egy díszes albummal lepik meg, mely fényképeiket foglalja magában, Az album díszes címlapja Heckenast nyomdájában készült és igy szól: „Tiszteleti emlék főtiszt. Székács Józsefné asszony febr. 9-dikei ezüst menyegzőjére, pesti ág. ev. nőktől, MDCCCLXV." A köznevelés érdekében szép áldozatot hozott gr. Kemény Józsefné Erdélyben; ugyanis a gerendi ref. egyház iskolamestere árva anyagi helyzetén segítendő, 10 hold földet ajándékozott, az ottani tanitó csekély jövedelmének pótlására. Ez adomány annál becsesebb, mert a nevezett grófné nem is a ref. hanem a kath. egyház híve. Miskolcról írják, hogy az ottani ág. hitv. egyházközség által mult években emelt uj torony számára Westfáliában Bohumban készíttetett három acél-harangot jan. 28-án vitték be ünnepélyesen a városba a vasúti indóháztól. A három harang ára 3000 ft.; súlya a leg-