Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-02-19 / 8. szám

mégis el nem vésztők az egy Ploestről Brailába költözött atyánkfiának köszönhető, ki a fiút hozzám hozta, s érzé­kenyen panaszlá, mily csalogatásokkal igyekeztek elvonni egyszerű de jézusi szent egyházunktól. Az isteni tiszte­leten, mely a német testvérek imaházában tartatott, an­nyin jelentek meg, hogy a jó nagy terem alig birta a hí­vők számát befogadni. Az úri szent vacsorában 37 nagy, s négy ifjú részesült. Lelkem eltelt örömmel e szép gyü­lekezet látásán, milyen Brailában még nem volt, s bánat­tal hogy, bár itt is kellene, nincs anyagi erő hogy egyház alapításához kezdhessünk. Minden lehető kezdet meg van; egy perzsely melybe az egyház számára gyűl aprónként a hívek buzgóságának ébren tartása; de a mi népünk szegény, alig birja kikeresni a mindennapiját nagyrészt, az ügy is szegény, az aratásra való gabona sok, az arató kevés, Istenünk Ura az aratásnak: bocsásd ki az aratóidat hogy a menny számára minél több kalá­szokat takarhassunk s menthessünk meg. Galacon mindjárt az egyház alakulása után alakult egy temetési társulat ís, mint szintén Brailában, mely utóbbi Csíki atyánkfia buzgalmának köszönhető. Ily tár­sulat alakult Buzeoban is. Az els 'i gondolat, mely az én lelkemé, az volt, hogy az ide elszórt bujdosókat és hazátla­nokat, kiknek semmijök nincs s eddigelé még az emberi kegyelet végtisztességében sem részesültek: tisztessége­sen eltemessük. A kezdet később oda ért, hogy a teme­tési társulat mindenkit, ki tagja, s ki halálakor ha csa­ládja van is nem temettethetnék el tisztességesen kegye­lettel eltemet s a temetesi költséget is a meghatározott összeg- értékéig fedezi. V Brailából Buzeóba azon elhatározottsággal értem, hogy miután kerülhetetlen szükség, s van, kikből egy egyesült evangyéliomi protestáns egyházat szervezzek. A mit elhatárzék hála a kegyelem Urának sikerült is. Nagy segítségemre volt különösen Molnár Zsigmond atyafi, egy magániskola igazgatója. Az egyház tagjai tetszés szerint hitfelekezeti állásponton maradhatnak; az Úr vacsorájában kenyeret vagy ostyát vehetnek a mint óhajtja lelkök. Semmi kényszer, teljes evangyéliomi szabadság melyet a mint én eddig követtem, ugy az ál­talam oda küldendő lelkész mindenkor köteles megtar­tani. A hívek egy kötelező oklevél alá írták magokat, melynek eredetije nálam, másolatja pedig az egyház jegyzökönyvében van. Az ó-szerinti újév volt összejöve­telünk napja, a midőn az egyházi élet hiával élő lelkek örömére kimondám, hogy mától fogva Istennek szent se­gedelmével itt egy evangyéliomi protestáns egyház van, mely kebelébe minden bujdosó keresztyént, nem ke­resztyént, ha Krisztusról vallomást tesz s az evangyé­liomi prot. egyház hitszabályait elismeri befogad. Gon­doskodva lesz, hogy minden nemzetiségrei tekintettel és tekintet nélkül a magyarnak magyarul, a németnek né­metül hirdettessék az evangyéliom, s ugyancsak keresz­telés, esketés, confirmálás temetés kinek-kinek saját nemzeti nyelvén a mint kívánja. Az egyház mindenkorra missiónkhoz tartozik, fel­ügyelete s a rá való teljes gond jelenben kezembe téte­tett, s minthogy életünk hosszú szenvedés, s egy rövid fuvallat, jövőben azéba ki mint ezen szegény ügynek ve­zetője utánam következni fog. Mivel még most iskolát nem nyithatunk, a gyermekek a ploesti iskolába küldet­nek, s ha szegények ingyen tanítás és ellátásban része­sülnek, a jók jóvoltából az Istennek kegyelméből. Az isteni tiszteleten mely „Erős várunk nekünk az Isten" s ,.jövél szent lélek," szép énekeinkkel kezdődött: magyar nyelven én, németül Brenner atyámfia, ki a pitesti lelkészségért is pályázott volt, prédikált, Az úri szent vacsora, kinek-kinek saját hitvallása szerint szol­gáltattatok ki, mint én ezt eleitől fogva tevém. Isteni tisztelet végeztével még egyszer megkérdeztetvén a hí­vek ha akarnak-e tagjai lenni ezen evangyéliomi prot. egyháznak , előljárókul választattak : gondnokul dr. K ó­bics városi orvos, pénztárnokul Tojsz gyógysze­rész, jegyzőül Molnár Zsigmond igazgató, presbite­rekül Boros kai gyógyszerész s Sztárolt s Veber Vilmos, kik is dr. Kobicson kivül, ki az esküt hazánál tette le beteglátogatása miatt, az evangyéliomra a gyü­lekezet színe előtt feleskettettek. — Másnap délig még egy gyermek keresztelése kit szülei minden áron oláh pappal akartak kereszteltetni, s mégis én keresztelőm meg, ott tartván, Istennek hálát adva hagytam ott lel­kem és munkásságom ezen uj zsengéjét azon biztosítás­sal hogy ujabb jövendőig is, minden hónapban egyszer magyar és németül fogják hallani Istennek igéjét. Legyen az Urnák dicsőség örökké. Ploest, jan. 24. 1865, Czelder Márton. Jubilaeum. Székács József superintendens f. hó 9-én ünnepié boldog házassága 25. évnapját. Ez alkalom­mal az ág. hitv. egyházhoz tartozó pesti nők, mintegy két­százan, a példás feleséget és anyát egy díszes albummal le­pik meg, mely fényképeiket foglalja magában, Az album díszes címlapja Heckenast nyomdájában készült és igy szól: „Tiszteleti emlék főtiszt. Székács Józsefné asszony febr. 9-dikei ezüst menyegzőjére, pesti ág. ev. nőktől, MDCCCLXV." A köznevelés érdekében szép áldozatot hozott gr. Kemény Józsefné Erdélyben; ugyanis a ge­rendi ref. egyház iskolamestere árva anyagi helyzetén segítendő, 10 hold földet ajándékozott, az ottani tanitó csekély jövedelmének pótlására. Ez adomány annál be­csesebb, mert a nevezett grófné nem is a ref. hanem a kath. egyház híve. Miskolcról írják, hogy az ottani ág. hitv. egy­házközség által mult években emelt uj torony számára Westfáliában Bohumban készíttetett három acél-haran­got jan. 28-án vitték be ünnepélyesen a városba a vasúti indóháztól. A három harang ára 3000 ft.; súlya a leg-

Next

/
Thumbnails
Contents