Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1865-02-19 / 8. szám
Ián, megismerkedtünk mind az egyes osztályokkal, mind pedig a tantárgyakkal s tanrendszerrel, s ha osztályzatot akarunk adni a megyeri népiskolának, nem vádolhat bennünket senki bőkezűséggel, ha „kitűnőnek" nyilvánitjuk. — Az a nyájas modor, a kisebbek s nagyobbak, gyengébbek és értelmesebbek felfogási képességéhezi alkalmazkodni tudás, az a ritka tulajdon — s a népiskolai tanítóban legszükségesebb — a kisebbekkeli bíbelődni szeretés, a tantárgyakbani otthonosság nem oknélkül győznek meg bennünket a felöl, hogy Kardos Kálmánt a tanítás s nevelés geniusa — bölcsőjében megcsókolá, s ha a komáromi egyházmegye számos jeles tanítóit koszorúba fűzzük, hol mindegyik egy szép, egy kedves virágot képvisel, hagy tűzzem én Kardos Kálmánt e koszorúba — a tavasz hírnöke — egy viola képében!! De talán kérdezi valaki: miért e túlságosnak látszó bőkezűség a dicséret osztásban ? E kérdésre nem nehéz felelni. Ha egyházkerületünk egy jól berendezett, s a kor kívánalmainak megfelelő tanitó-képezdével birna, honnét mint méh a virágdus mezőkről — rakodtan léphetne ki az ifjú, a leendő néptanító, s theoreticus ismereteit practice is tudná alkalmazni, még akkor sem tiltaná, sőt parancsolná a méltányosság a nyilvános elismerést; hát mikor ilyennel még — fájdalom nem dicsekedhetünk, mikor az illetőnek saját magából kell előteremteni azt, mit másutt hiában keresett, mikor ifjúi lelkesültség s küzdésre elszánt akaratnál egyébbel alig lépett az élet deszkájára, s mikor a jelen modern világban egy ifjú a divat kergetés s pomádé fogyasztáson kivül komoly dolgok iránt is tud lelkesülni, még pedig olyan iránt mint a népnevelés, a népiskola tanítóság, miről egy bölcs monda „quem dii oderunt paedagogum feeerunt" — még ma is ismeretes, ily esetben csak fukárság bűnébe ejtene a teljes elismerés megtagadása. Szép volt az alkalommal a növendékek hazaboesáiása után a látottak s hallottak feletti eszmecsere, szép volt különösen néhány jelesebb tanítónknak — kik e pályán nem 2—3 mint K. K., hanem már több év óta működnek — elismerő nyilatkozata: hogy ők ismereteiket jelenleg — egy ifjú kartárs miként működését látva — gazdagították, s mig e nyilatkozatok fentebbi elismerő nyilatkozatomat igazolják, másrészről az igen tisztelt tanitó urak nemes érzelmekkel telt kebeléről tesznek tanúbizonyságot, kik nem tartják lealacsonyitónak mástól tanulni, legyen bár az náloknál fiatalabb. így, csak is igy leend elérve a nagy cél! Egymás megismerése — mi nélkül bizalmas viszony nem fejlődhetik — leend ébresztője a nemes versenynek, mely ha bár későn is — meghozza gyümölcsét. Némely észrevételek s az illető tanítót érdeklő megjegyzések s figyelmeztetések után a gyűléssé alakult egylet egyéb teendőire tért által; ugyanis A mult őszi csicsói gyűlés j.könyve felolvastatván hitelesíttetett; továbbá az egylet területén levő — s a nevelés sz. ügye iránt buzgó minden lelkész igen bölcsen s tapintatteljesen — tiszteletbeli tagnak nyilváníttatott* Két pályakérdés tüzetett ki megfejtés végett, egyik í „miként lehetne a nyári iskolázást életbeléptetni,"—.másik: „a gyermekek által miként lehetne a szülők vallásosabbakká tételére hatni." Szóba jött továbbá az éneklésnek ref. gyülekezeteinknél minden aestheticai ízlést kizáró, s sokhelyütt a kevésbé avatott hallszervekre is botrányos hatása, melyen gyökeresen segíteni — a felállítandó praeparandiában e tekintetben is képzettebb leendő tanitók feladata leend; de hogy e bajon,addig is részben segítve legyen, s az éneklés minden gyülekezetben egyformán, s mennyire lehet az énektani szabályok némi figyelembevételével történjék , jelen sorok irója szerencsés lett azon megbízatásban részesülni: miszerint az avatatlanabbakat a hangjegyek s az énektan szabályai ismeretébe bevezesse. Az értekezlet szerencsés volt nt. Zsemlye Károly zsigárdi lelkész úrban a vágmelléki testvéregylet elnökét üdvözölni, ki a nevezett egylet kebeléből, mint képviselő, volt kiküldve, az ezt megelőzött meghívás következtében. Ez alkalommal a március 2-án Deákiban tartandó egyleti gyűlésre a csallóközi tanitói-egylet meghivatván — a szives meghívás megköszönése után küldöttség neveztetett ki elnök nt. Vida Ferenc, tek. Végh Vineze és t. Udvardi Péter urak személyében. Mint kedves eseményt lehetetlen elhallgatni esperesünk nt. Tóth János, és e.megyei főjegyző nt. Vályi Lajos urak azon figyelmét, melyet az egylet gyűlése iránt tanúsítottak, kik az e vidékeni canonica visitatio bevégzését ugy irányzák, hogy becses jelenlétükkel a tanítói-egylet gyűlését szerencséltethessék, s tapintatteljea közbeszólásaikkal észrevételeikkel az értekezletet nemes célja felé törekvésében segítsék. Éltesse a jó Isten őket sokáig egyházmegyénk díszére s örömére ! Végre az értekezlet befejeztével, midőn a gyülekezet eloszlandó volt, még egyszer futó pillanatot veténk e nap kedves perceire, futó pillanatot veténk egyházmegyénkre, melynek kebelében a protestantismus világot boldogító eszméi oly szépen fejledeznek, futó pillanatot veténk s örömünk közé fájdalom érzete is vegyült! fájdalomé azon körülmény felett, hogy egyházmegyénknek Mátyusföldi vidékén ez ideig nincs tanitóegylet! De fájdalmunkra enyhitoleg hat a remény, hogy a vágmelléki s csallóközi egylet Mátyusföldét két oldalról melegítvén: az e tekintetben ott talán szunnyadozó szikrákat lángra lobbantja!! Az őszi értekezlet idejeül september hó, helyeül Benke-Patony tüzetett ki. Závori Elek, ref. lelkész. TANÍTÓI ÉRTEKEZLET BÉESEN. Tisztelt szerkesztő úr! A mult 1864, év dec. 28-án az unghi e.megyében Béesen tanitói értekezlet tartatott.
