Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1865-02-19 / 8. szám
által mutathatta ki jobban a köztök létezett barátságos viszonyt, minthogy az apostol jeruzs. útjának olyan célt tulajdonított, a mely azt a legnagyobb mértékben elősegítette ? — De ez még nem elég. Hogy a szóban forgó utazásnak minden történeti motívum nélküli előállását még inkább megbizonyítsam, magának az apostolnak eljárására hivatkozom. Azt kérdem: elhallgathatta volna-e ez utazást az apostol, ha az valósággal megtörtént ? 0, kinek érdeke azt hozta magával, hogy az apostolokkal vagy a jeruzs. egyházzal való minden érintkezést pontosan följegyezzen, egy utazásának megemlítését sem ignorálhatta a nélkül, hogy ellenségei őt az által sarokba ne szorították volna. O müködésébeni teljes függetlenségét akarván megbizonyítani, azt, hogy ő evangeliomát senkitől nem vette, sem pedig arra senkitől nem taníttatott: mikép hallgathatta volna el egy utazását is a nélkül, hogy ez által elleneinek kezébe maga ellen fegyvert ne szolgáltatott volna ? És Ő. a ki az Istenre tett esküvéssel erősiti, hogy igazat beszél, bizonyosan egy utazását sem hagyta emlitetlen, s azt, a hányszor Jeruzsálembe fölment, lelkiismeretesen föl is jegyezte. Igy a 11, 30-ban emiitett utazást kénytelenek vagyunk a számításból kihagyni, s azt valódi értékére reducálni. Most, midőn arra az eredményre jutottunk, hogy a Csel. 15, 2-ben és Gal. 2, l-ben emiitett két utazás egy és ugyanaz, térjünk vissza oda, a honnan kiindultunk, s ferdítsük figyelmünket a 15-d. fejezet tartalmára és ezt hasonlítsuk össze Gal. 2, 1 — 10 versekkel. Természetesen mindkét elbeszélés tartalmának egynek s ugyanannak kellene lenni, miután azok egy és ugyanazon ténynek eredményei. Azonban a két előadás között kiegyenlíthetetlen ellenmondásokra találunk, melyek koránt sem egyenlíthetők ki annak felvétele által, hogy az egyik forrás arról tudósít, a mit a másik elhallgat, és megfordítva. A két elbeszélés egy és ugyanaz akar lenni, s azok felőli ítéletünk, miután a szilárd álláspontot most is, mint mindig, az apostol adatainak kell képezni, csak a Csel. könyvének hátrányára fog kiütni. Mindenek előtt a Jeruzsálembe történt menetel okát és célját hasonlítsuk össze a két kútfőben, a mit egyébiránt föntebb már érintettünk. A Csel. könyvében Pál és Barnabás másokkal együtt ugy küldetnek, hogy az antiochiai gyülekezetben, a zsidóskodók igényei miatt támadt zavargásokat, kik a körülmételkedést és a mózesi törvényt a gyülekezet tagjaira akarták erőszakolni, az apostolokkal és seniorokkal kiegyenlítsék; mig a Gal. levélben Pál Barnabással és Titussal isteni kijelentés folytán megyen fel a zsidó fővárosba, hogy az oszlopapostoloknak evangeliomi elveit eleikbe adja. Amott az utazás oka megbízatás, itt önkénytes elhatározás • célja pedig amott az, hogy az antiochiai gyülekezetet nyugtalanító vitakérdés felöl onnan határozatot hozzon, itt pedig az, hogy néhány collegájának evangeliomát előterjessze. Menjünk tovább. Az apostol Jeruzsálembe érkezik. A Csel. szerint ügyében értekezlet tartatik, melynek formai jelleme a Gal. levél előadásától különbözik; mert mig itt az apostol csak a gyülekezet főnökeivel, Jakabbal, Kéfással és Jánossal tartott privát értekezletről szól, addig amott a jeruzsálemi gyülekezet fejének elnöklete alatt összeült formaszerü, nyilvános conventről tétetik említés, melyben a gyülekezet tagjai is részt vesznek. Hátha magát a gyűlés menetét és eredményét tekintjük ? ! A Csel. előadása szerint a gyűlésen az ügy szőnyegre kerül, mely a körül forgott: vájjon a körülmetélkedés s általában a mózesi törvény a pogányokból lett keresztyénekre nézve is kötelező erejű legyen-e vagy ne ? Némely pharizáusokbói lett keresztyének pártolják a zsidóskodók követeléseit, de Péter és Jakab ellenök nyilatkoznak. MagaPál és kisérői hallgatnak, s csak azt beszélik meg, mely nagy dolgokat cselekedett Isten ő általok. Itt Péter és Jakab viszik a tónust, és pedig oly szellemben, mintha Pállal volnának kicserélve. Péter a nagypogányapostol universalis elveinek határozott védője; a mózesi törvényt igának bélyegzi, melyeket sem ők, sem atyáik el nem hordozhattak; kimondja, mikép azt hiszi, hogy ugy a pogányok, mint ök, egyedül a Jézus Krisztusnak kegyelme által tartatnak meg. Nem oly határozottan, de hasonló szellemben beszél Jakab is. A pogánytérités elvét jogosultnak ismeri [el; a törvényt nem akarja a pogányokra erőszakolni, de a zsidóság körében azt érvényben igyekszik tartani; a pogányoktól csak azt lcivánja, hogy a bálványoktól, paráznaságtól, fúlva holt állattól és a vértől oltalmazzák meg magokat. A gyűlés Péternek és Jakabnak nézeteit határozattá emeli, irásba foglalja, és ezen meghatalmazó levelet az antiochiai, syriai és cilicai gyülekezetekkel való közlés végett Pálnak, Barnabásnak és Silásnak kezébe adja, a minek aztán az apostol pusztán executorává lesz (16, 4.) —Es most halljuk az apostolt, mit mond ő ? Szól valamit Péternek és Jakabnak az ő ügyében tartott hatalmas beszédeiről, vagy a pogánykeresztyének érdekében történt egyetemes határozatról ? Semmit. O csak annyit mond, hogy az oszlopapostoloknak evangeliomát előadta, de azok őt semmire nem tanították. És mikor azok ellene semmi kifogást nem tehettek, és eszekbe vették volna az Istentől néki adott ajándékot, a barátság és egyesség jeléül néki és Barnabásnak jobbjokat nyújtották és elismerek őket az evangeliom prédikálásában hasonlóan jogosítottaknak, elismerték, hogy van egy sbayyélcov rrjs Ttepirofirjg és egy é'jayyéfoov ryg axpoftuatíag, elismerték, hogy van egy aTzoaroXrj eig rrjv Tteptrofirjv és egy anoozolf] elg ro. éd-vr). A jéruzs. értekezlet az apostol világos bizonysága szerint csak ennyire, és tovább nem terjedett. Itt nincs nyilvános gyűlésről, ügyében tartott oratiókról, irásba foglalt határozatról egy kommával is emlités. És vájjon megtörténhettek-e azok? Tekintsünk egy kissé mélyebben a dolog fenekére, s Ítéljük meg, vájjon az itt szereplő személyek közül játszhatta-e mindegyik azt a szerepet, a mit a Csel. eleikbe kiszab ? Ha a conventen Jakab, kivált pedig Péter úgy beszéltek, a mint a Csel. leírja, akkor ö Pál nézeteit határozati abban kimondták