Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-01-01 / 1. szám

szabadságos katonák hadkötelezettségi évei alábbszállitását; — uralkodó bűnül fölemiitvén még esperes úr a káromkodást, a XCIV. canonban sürgetett egyházi fegyelem fölélesztését, s alkalmazását ajánlja. (Folyt, köv.) ZURÁNY (Mosonmegye) dec. 22. 1864. nagyt. szerkesztő úr ! Az ág. hitv. ev. mosonmegyei esperesség kebelében legújabban történt örvendetes változásról sietek nagytiszteletűségedet tudósítani. Ugyanis a dunáninneni egyházkerülethez tartozó ezen kis — eddigelé csak 4 lelkésszel biró — esperesség e napokban a miklósfalvi egyház választása folytán egy uj lelkésszel gyarapodott. Miklósfalva eddig is anyaegyház volt ugyan, de a szomszéd Zurány mezővárossal egy, közös lelkésszel birt. Ez öszszel, a zurányi lelkész miklósfalvi egyházáról való lemondása folytán azonban Miklósfalva ev. lakossága — szám szerint 138 család, mintegy 700 lélekkel — elhatározta külön lelkészt választani. Miután e tárgyban a megyénél történt fölterjesztése jóváhagyó válaszszal e hó elején visszaérkezett, a törvényes candidatió után a választás dec. 18-án — az előbbi napokon mutatkozott pártoskodások dacára az esperességi elnökség erélye és buzgalma folytán a legszebb rendben és egyetértéssel megtörtént. A választás eredménye lett, hogy mindnyájunk örömére a főt. Geduly superintendens úr oldalánál rövid idő előtt fölszentelt pozsonyi segédlelkész tiszt. Ulicsny Endre úr választatott meg 106 szavazattal 26 és 6 ellenében rendes lelkészül. — Adja az ég, hogy az ifjú lelkész az ifjú egyháznak minden tekintetben diszére váljék, s hívei körében az evangyelmi szellemet felvirágoztassa. Nagytiszteletüségednek alázatos szolgája Halasi Gyula. s. 1. — TÁRCA. BORURA DEHÜ. Nulla calamitas sola. E mondás igazságát Győrmegyében létező uj-malomsoki evang. község ez évben elég keserűen érezte; mert nemcsak inezejek látogattatott meg a nyár elején jégveréssel, nemcsak sarjujokat vivé el az ősz elején a Rába folyó zábolátlan áradatja ; hanem jul. hó 17-én éjféltájban, nagy szélben, a helységben tüz támadt, mely 50 házat sok istállót és pajtát, nem kiilömben a pap és tanítói lakot az iskolával együtt rommá égette. Ok osztán méltán felkiálthattak : megnehezült az idő járása felettünk! Szomorúsággal látogatott meg minket Istenünk! De tudjuk, hogy ügyszeretet, szilárd-akarat és vallásos buzgóság bámulatra méltó dolgokat mivel. Ezt az igazságot bebizonyította az uj-malomsoki csapásokkal meglátogatott evang. gyülekezet is. Veszteségeik felett nem estek kétségbe, nem tétlenségbe. Kisírva a fájdalom nehéz könnyeit a kialudt íiszkök hamvai felett, reményt és bizodalmat lelve abban, kiben elejétől fogva birtak: hozzá fogtak a munkához, az építéshez, hogy a megmaradt fekete falakra tetőt emeljenek, mely alatt meleg, eső és zivatar ellen enyhet találhassanak. És építettek szorgalommal csinos szép házakat a legtöbben nem zsup, vagy nád, hanem fa, vagy cserépzsindelyre. így tettek a tanítói lakkal és iskolával is, — paplakot, mint halljuk, és pedig szépet, a jövő tavaszszal akarnak építeni. Ok, az ö vallásos buzgóságoknál fogva nern elégedtek meg azzal, hogy tanítói lak és az iskola csak olyan legyen mint volt előbb, vagy hogy csak olyant építhessenek a minőt lehel, hanem akarták, — nem kímélve semmi áldozatot, — hogy a tanítói lak és az iskola megfeleljen a kor kívánalmainak, hirdesse az utókornak az ö áldozatkész buzgóságukat s a mennyire lehet, tűzmentes legyen. Azért annak falait felebb emeltették, ablakait megnagyobbitlalták, tetejét a legjobb minőségű cserép-zsindelylyel befedették, ajtókat ablakokat csinosan befestették és a tanítónak szobáit kipadlóztatták. És most ott áll a falu közepén a meglepő szép épület, azt hinne az utas, hogy oda, hol ezelőtt a szerény mesteri lak az iskolával álla, most a falu földes ura tette lakását. Istené legyen a dicséret és dicsőség, a gyülekezeté és annak elöljáróié pedig az áldás, kik oly örömmel és szorgalommal fáradoztak akkor, mikor maguknak is elég tenni valójok vala ! Lehetetlen dicsérettel nem emlékeznünk az alig 800 lélekből álló gyülekezetről, a mely ily sanyarú időben, ily nyomorai között is majdnem kétezer forintot osztrák értékben nem sajnáltak a tanítói lak és iskola felépítéséhez áldozni. Igaz marad az, hogy borura deni következik. Érezte ezt is a malomsoki gyülekezet advent 2-ik vasárnapján, a midőn a közönséges isteni tisztelet után, kijővén a templomból mindnyájan meghatott kebellel mentek az oly csínnal elkészített s a legalkalmasabb padokkal ellátott iskolába, hol a 474 ének első négy verseit áhítattal elzengve nt. Karsay Sándor esperes úr lépett a kathedrába apostoli ihletettsóggel, ismert ékesszólásával, oly elragadó beszédet tarta, mely minden jelenlévőnek velejeig halott. Szónokolván 92. zs. 14—15. versei felett. Remek beszéde után egy buzgó imával felszentelé a inusák e szép hajlékát s megnyitá azt ünnepélyesen a közhasználat számára. S z. Sándor. AZ 1864-ik ÉV FOLYTÁN SZERKESZTŐSÉGÜNKHÖZ BEKÜLDÖTT KEGYES ADOMÁNYOKRÓL SZÓLÓ SZÁMADÁS. I. A moldva-oláhországi missiora. A t. t. h. h. egyh.ker. pénztárnoki hivatala 64 frt. A sió-marosi ref. egyház 8 frt 40 kr. Broody Károly 1 frt. Tiszt. Oroszi József sió-marosi lelkész 60 kr. Demjén István 1 frt 20 kr. Nt. Antal József esp. a pápai e. megye némely egyházai részéről 69 frt 30 kr. Gueth Sándor 6 frt. Kohányi Mihály Poszonyból 10 frt 55 kr.