Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-02-12 / 7. szám

MIKÉNT ÁLLNAK A BÁCSKAI HELY. HITV. NÉMET EGYHÁZAK ISTENNÉL A KEGYE­LEMBEN ? Nagytiszteletü Szerkesztő úr! Becses lapjának né­hány számában feszült figyelemmel olvastam a békésbá­náti helv. hitv. egyházmegye nt. esperesének a gyűlésen előterjesztett relatioját s elolvasás után imigy sóhajtot­tam fel: boldog egyházmegye, mely ily buzgó, s szent vallásától áthatott esperessel dicsekedheté, ki az espe­resi megtiszteltetést nem külső fénynek, nem elsőbbségi rangnak tekinti: sokkal inkább áthatva a fontos te­endőktől, melyek reá mint felügyelőre néznek, figyelmét mindenre kiterjeszti, s a hiányok orvoslása végett eszkö­zöket ajánl. - Különösen megragadta figyelmemet eme passus: „Látjuk — délen pedig, sőt immár egyházme­gyénkben is a Nazarénusokban egy vallási rajongó csa­pat kezd a nép alsó osztályából csoportosulni" (Prot. Egyh. és Isk. Lap, 3. sz. 1. 86.). Nem különben megraga­dólag, de egyúttal leveröleg hatott reám a „Figyelmez­tetés" eleje is (Prot. Egyh. és Isk. Lap 4. sz. 1. 126, 128,) — s magamban igy tűnődtem: ama fentebbi sorok tartalma, fájdalom! minket is fenyeget, emez utóbbi nyi­latkozat eleje nálunk is észrevehető, ha szinte nem is nyilván történik az. De vigasztalást s gyógyszert találtam az elsőbbi ellen Hajnal úr ajánlatában: „tanuljunk, tanit­sunk;" ez utóbbi ellen pedig a nagy apostol eme mondá­sában : „vigyázz mindenekben, az Evangélistának mun­káját cselekedjed." 2. Tim. IV. 4. Ezekre hivatkozva, ugyhiszem nt. szerkesztő úr szíveskedik lapjában soraimnak is helyt adni, melyekben a bácskai helv hitv. németajkú egyházak életét akarom röviden ismertetni, hogy igy a szembeszökő fogyatkozá­sokat felmutassam, s azok orvoslása végett az illetők fi­gyelmét felhívjam. Legelsöbben is térjünk be az iskolákba, s vizsgá­lódjunk ott a hol a gyermek szivének nemesittetni kell, a hol megvettetik az alap, hogy a hazának hü fiak, a val­lásnak és egeknek nemes polgárok neveltessenek. Kérdez­zük meg, miféle kézikönyvek taníttatnak ezekben." fele­let •. káté, mely a magyarból való fordítás, tele részint grammatikai, részint kifejezésbeli hibákkal; továbbá Biblia, ebből olvasás, egy kis számvetés, irás, s itt pont van. Igaz ugyan, hogy ez egy mindennapi emberre nézve elegendő tantárgy volna; de vájjon nem lenne-e üdvös, mint magyar iskoláinkban is, „természetrajz, természettan, földrajz, történelem" és egy kis „magyarnyelv" tanítása. Ezen emiitett tantárgyak némely iskolákban ugyan taníttat­nak, de csak is a tanitó által kidolgozott szánandó Abriss szerint. Hogy tehát a baj orvosolva lenne, mindenek előtt könyvek készítéséről kellene gondoskodni. És itt különösen a főtiszt, superintendentiát kérem, kegyesked­jék reánk is nézni, s ne tekintsen minket ugy, mint mo­stoha gyermekeket. Vájjon Uj- és O-Szivacz, Cserwenka, Uj-Verbász, Torzsa, Uj-Sóvé, Nagy-Székely, Gyönk, Marágy, Harta, Vadkert anyaegyházak, továbbá Fekete­hegy, Kuszora, Kúla, Szent-Ivány leányegyházak, me­lyek a közterhek viseléséhez mindenkor kész szívvel já­rultak, adakoznak, nem érdemesek-e arra, hogy több figyelem fordíttass ék rájuk, hogy iskoláikban a gyerme­kek a kor szellemével egyezőleg részesülhessenek a kép­zésben ? Ha a német Israelben nem akad emher, ki saját szorgalmából dolgoznék kézikönyveket, vájjon a főtiszt, superintendentia nem nevezhetne-e ki egy oly tanügyi bizottmányt, melynek kötelessége volna kézikönyveket vagy irni, vagy fordítani ? ! De tegyük fel, a kézi könyvek kidolgozvák, s a gyermek kezeibe advák az a kérdés merül fel: ki tanítja azokat az uj tanrendszer szerint, hogy igy minden tan­tárgyból kielégítő eredményt lehetne előmutatni ? Mos­tani iskolatanitóink — bár ők szorgalmasok, s tehetsé­gükhöz mérve tesznek a mit tehetnek, — de a fentebb említett uj tanrendszernek eleget tenni aligha képesek, mivel az egész Bácskában, tudtomra, egy négy gymn. osztályt végzett tanitó van, ki tehát némi rendszeres ta­nítási fogalommal birhat. Jelenlegi tanítóink majd minden időt a káténak szentelnek, s uj tantárgyaktól iszonyod­nak. Itt tehát a bajt orvosolni addig, míg a Praeparandiá­bol kikerülendő uj nemzedék nem lép helyükbe, másként nem lehet, mint az által, hogy az illető lelkészek megis­mertetik tanítóikkal az uj tanítási rendszert, ebbe őket belevezérlik, sőt önmagok is több órát töltenek el a gyer­mekek közt az iskolában. De hogy a kívánt eredményt előlehessen mutatni, mivel a bácskai német iskolákban a tanév november elejétől február végéig tart, s itt a főt. superintendentia által ajánlott lágy eszközök egyáltalá­ban célhoz nem vezetnek, kívánatos volna, büntetés terhe alatt szigorúan ráparancsolni a szülékre, - miszerint gyermekeiket az iskolától el ne fogják, hogy valahára életbelépne itt is a 10 hónapos tanév. Igy aztán a kívánt eredmény megleend ; igy már korán a gyermek szívébe más érzelem, más szellem fog beoltatni, a nép is más ér­zelművé, fejlődöttebb, értelmesebb leend, s a lelkész is könnyebben vezetheti. Tekintsük meg a templomok belsejét, a nép vallá­sosságát; itt még szomoritóbb színben tűnik fel a fo­gyatkozás. A téli vasárnapokat és sátoros ünnepeket ki­véve, bár ekkor sem tódul a nép szerfölött, egyébkor üresen állanak a padok, a templom belseje kong, a lelkész szava csak pusztában elhaló hang. Bizonyság erre ama történet, melyet egy szemtanú beszélt, ki is a közel mult nyárban, egy ezer harmadfélszáz lelket számláló egyház­ban, vasárnap délelőtt ötöd magával hallgatta a lelkész tanítását. De hiszen eme vallásosság iránt való közönyös­ség nem csoda; nálunk az egy vasárnap délelőttön kí­vül soha istentisztelet nem tartatik, s ha talán hétköznap egy halottat prédikatioval kell temetni, mert ha közel vasárnaphoz hal meg valaki, ekkor mi egy füst alatt a vasárnapi istentiszteletet a halott végtisztességtételével együtt elvégezzük. A nép jritkán hallja a vallás biztató szavait, avagy tanításait, megfásul a szív, megkeményed­nek a fülek, hogy ne hallják a tanitó vagy intő szózatot;

Next

/
Thumbnails
Contents