Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1865-02-12 / 7. szám
MIKÉNT ÁLLNAK A BÁCSKAI HELY. HITV. NÉMET EGYHÁZAK ISTENNÉL A KEGYELEMBEN ? Nagytiszteletü Szerkesztő úr! Becses lapjának néhány számában feszült figyelemmel olvastam a békésbánáti helv. hitv. egyházmegye nt. esperesének a gyűlésen előterjesztett relatioját s elolvasás után imigy sóhajtottam fel: boldog egyházmegye, mely ily buzgó, s szent vallásától áthatott esperessel dicsekedheté, ki az esperesi megtiszteltetést nem külső fénynek, nem elsőbbségi rangnak tekinti: sokkal inkább áthatva a fontos teendőktől, melyek reá mint felügyelőre néznek, figyelmét mindenre kiterjeszti, s a hiányok orvoslása végett eszközöket ajánl. - Különösen megragadta figyelmemet eme passus: „Látjuk — délen pedig, sőt immár egyházmegyénkben is a Nazarénusokban egy vallási rajongó csapat kezd a nép alsó osztályából csoportosulni" (Prot. Egyh. és Isk. Lap, 3. sz. 1. 86.). Nem különben megragadólag, de egyúttal leveröleg hatott reám a „Figyelmeztetés" eleje is (Prot. Egyh. és Isk. Lap 4. sz. 1. 126, 128,) — s magamban igy tűnődtem: ama fentebbi sorok tartalma, fájdalom! minket is fenyeget, emez utóbbi nyilatkozat eleje nálunk is észrevehető, ha szinte nem is nyilván történik az. De vigasztalást s gyógyszert találtam az elsőbbi ellen Hajnal úr ajánlatában: „tanuljunk, tanitsunk;" ez utóbbi ellen pedig a nagy apostol eme mondásában : „vigyázz mindenekben, az Evangélistának munkáját cselekedjed." 2. Tim. IV. 4. Ezekre hivatkozva, ugyhiszem nt. szerkesztő úr szíveskedik lapjában soraimnak is helyt adni, melyekben a bácskai helv hitv. németajkú egyházak életét akarom röviden ismertetni, hogy igy a szembeszökő fogyatkozásokat felmutassam, s azok orvoslása végett az illetők figyelmét felhívjam. Legelsöbben is térjünk be az iskolákba, s vizsgálódjunk ott a hol a gyermek szivének nemesittetni kell, a hol megvettetik az alap, hogy a hazának hü fiak, a vallásnak és egeknek nemes polgárok neveltessenek. Kérdezzük meg, miféle kézikönyvek taníttatnak ezekben." felelet •. káté, mely a magyarból való fordítás, tele részint grammatikai, részint kifejezésbeli hibákkal; továbbá Biblia, ebből olvasás, egy kis számvetés, irás, s itt pont van. Igaz ugyan, hogy ez egy mindennapi emberre nézve elegendő tantárgy volna; de vájjon nem lenne-e üdvös, mint magyar iskoláinkban is, „természetrajz, természettan, földrajz, történelem" és egy kis „magyarnyelv" tanítása. Ezen emiitett tantárgyak némely iskolákban ugyan taníttatnak, de csak is a tanitó által kidolgozott szánandó Abriss szerint. Hogy tehát a baj orvosolva lenne, mindenek előtt könyvek készítéséről kellene gondoskodni. És itt különösen a főtiszt, superintendentiát kérem, kegyeskedjék reánk is nézni, s ne tekintsen minket ugy, mint mostoha gyermekeket. Vájjon Uj- és O-Szivacz, Cserwenka, Uj-Verbász, Torzsa, Uj-Sóvé, Nagy-Székely, Gyönk, Marágy, Harta, Vadkert anyaegyházak, továbbá Feketehegy, Kuszora, Kúla, Szent-Ivány leányegyházak, melyek a közterhek viseléséhez mindenkor kész szívvel járultak, adakoznak, nem érdemesek-e arra, hogy több figyelem fordíttass ék rájuk, hogy iskoláikban a gyermekek a kor szellemével egyezőleg részesülhessenek a képzésben ? Ha a német Israelben nem akad emher, ki saját szorgalmából dolgoznék kézikönyveket, vájjon a főtiszt, superintendentia nem nevezhetne-e ki egy oly tanügyi bizottmányt, melynek kötelessége volna kézikönyveket vagy irni, vagy fordítani ? ! De tegyük fel, a kézi könyvek kidolgozvák, s a gyermek kezeibe advák az a kérdés merül fel: ki tanítja azokat az uj tanrendszer szerint, hogy igy minden tantárgyból kielégítő eredményt lehetne előmutatni ? Mostani iskolatanitóink — bár ők szorgalmasok, s tehetségükhöz mérve tesznek a mit tehetnek, — de a fentebb említett uj tanrendszernek eleget tenni aligha képesek, mivel az egész Bácskában, tudtomra, egy négy gymn. osztályt végzett tanitó van, ki tehát némi rendszeres tanítási fogalommal birhat. Jelenlegi tanítóink majd minden időt a káténak szentelnek, s uj tantárgyaktól iszonyodnak. Itt tehát a bajt orvosolni addig, míg a Praeparandiábol kikerülendő uj nemzedék nem lép helyükbe, másként nem lehet, mint az által, hogy az illető lelkészek megismertetik tanítóikkal az uj tanítási rendszert, ebbe őket belevezérlik, sőt önmagok is több órát töltenek el a gyermekek közt az iskolában. De hogy a kívánt eredményt előlehessen mutatni, mivel a bácskai német iskolákban a tanév november elejétől február végéig tart, s itt a főt. superintendentia által ajánlott lágy eszközök egyáltalában célhoz nem vezetnek, kívánatos volna, büntetés terhe alatt szigorúan ráparancsolni a szülékre, - miszerint gyermekeiket az iskolától el ne fogják, hogy valahára életbelépne itt is a 10 hónapos tanév. Igy aztán a kívánt eredmény megleend ; igy már korán a gyermek szívébe más érzelem, más szellem fog beoltatni, a nép is más érzelművé, fejlődöttebb, értelmesebb leend, s a lelkész is könnyebben vezetheti. Tekintsük meg a templomok belsejét, a nép vallásosságát; itt még szomoritóbb színben tűnik fel a fogyatkozás. A téli vasárnapokat és sátoros ünnepeket kivéve, bár ekkor sem tódul a nép szerfölött, egyébkor üresen állanak a padok, a templom belseje kong, a lelkész szava csak pusztában elhaló hang. Bizonyság erre ama történet, melyet egy szemtanú beszélt, ki is a közel mult nyárban, egy ezer harmadfélszáz lelket számláló egyházban, vasárnap délelőtt ötöd magával hallgatta a lelkész tanítását. De hiszen eme vallásosság iránt való közönyösség nem csoda; nálunk az egy vasárnap délelőttön kívül soha istentisztelet nem tartatik, s ha talán hétköznap egy halottat prédikatioval kell temetni, mert ha közel vasárnaphoz hal meg valaki, ekkor mi egy füst alatt a vasárnapi istentiszteletet a halott végtisztességtételével együtt elvégezzük. A nép jritkán hallja a vallás biztató szavait, avagy tanításait, megfásul a szív, megkeményednek a fülek, hogy ne hallják a tanitó vagy intő szózatot;