Protestáns egyházi és iskolai lapok – 7. évfolyam – 1864.

1864-11-20 / 47. szám

KÖNYVISMERTETÉS. FIGYELMET ÉRDEMLŐ egyház- s irodalomtörténelmi m o­nographia. (Vége.) II. 3. Bey the István német-ujvári reform, praedica­tor felől is közölhetünk némely érdekes és azon kort jel­lemző adatokat. Hogy ő túl a Dunán a Rába vize körüli egyházak superintendense is volt, azt tudjuk, a F a b ó András úr által kiadott: „Monumenta Evangel. A. C. in Hungaria Historica" I kötetéből, melyben S c h m a 1 András „Commentatio uja foglaltatik. Mint e munkában iratik, Beythe jelen volt N á d a s d i Ferenc intézkedése folytán Csepregen 1591 juniusban az úri szent vacsora felett tartott vitatkozáson, még pedig a fiával együtt, ki azon gyűlés egyik jegyzője vala, de a hol állítólag legyő­zetvén, onnan nagy haraggal és a lutheránu­sokra szórt szidalmak között eltávozott. E tudósítás­ból látszik az is, hogy Calvin értelme az úri szent vacso­ráról, a mondott vidéki lutheránusok közt erősen el volt terjedve. Schmal ide tartozó szavai: „Postquam Formula Concor&iae tanquam scrip­tum ecclesiarum evangelicarum Symbolum, sub finem se­culi 16 ín Hungaria publici juris fieret: ut in superiori­bus Hungáriáé partibus, ita trans Istrum quoque, com­munibus Synodi Csepregianae, anno 1590 institutae, suf­fragiis recepta fűit. Sed quia multi, qui ad mentem Calvini docuerunt, libro huic symbolico sub­scribere detrectarunt, s-atis in eo habituri, si sub spe­cioso Augustanae Confessionis titulo latere potuerunt, II­lu8tris Franciscus de Nádasd pacis non mi­nus, quam veritatis amantissimus, anno 1591 mense Ju­nio conventum Ceepregini indixít, ut Stephanus Böy te Német-Ujvariensis minister, nec non ecclesia­rum circa fluvium Rabum Superintendens et S e v e r i­nusScúlteti Bartphensium Evangelicorum pastor in artieulo de Coena Domini colloquantur. Haec dum fiunt, Böyte multis numero argumentis victus, post conjecta in nostros convicia furibundo similis templo egressus et colloqui amplius deitrectavit. Vid. Hist. Col­loquii Csepregiensis, a Gregorio Horváth Stansith de Gradecz I. Comitatus Seepusiensis Vice-Coraite Bartphae in 8 anno 1591 edita. Huic tanto magis fides haberi debet: quanto certius est, eum non tantum Colloquio Csepregiensi interfuisse et officio Notarii, cum filio Superintendentis Böjté defunc­t u m esse, sed etiam ea, quae Bőjte adnotaverat, bona fide edidisse." (Schmal Commentat. p. 9. 10). A t. c. olvasók figyelmét nem kerülte-el bizonyo­san azon sajátságos körülmény is, miszerint Beythe István fenidézett három munkái közzül a másodikat melynek cime: „Fő innep napocra való Epistolak ma­gyarazattija," az „Élő Isten szent Fiának az Ur Jesus Christusnak" ajánlotta, s igy magát az Istenség­gel egyenes és közvetlen érintke­zésbe tenni nem átall á. Ajánló levelében többek köztt, az ő vallásos meggyőződését s főkép a calvinismushoz ragaszkodását eléggé kitüntető szavakat intézi az Idvezitöhez : ,,Ely en Vram Christus örökkeül örökké, es ne had maguát az the áldot igednek az em­beri nemzet közöt meg fogyatkozni, adgy malaztos es zent lelkőt, hogy az the zolgaijd the nékőd hiuséggel, es igaz hirdetéssel zolgalhassanak. Ammen. Iratot NimÖt Uij varat, Zent Mihály hauanak 8 napyan. Mellyön a Salamon témplomát régön, az baluany ima­dásért es a the igednek megvtala­s a e r t mind az földig el rontattad. Az the embörre lettödnek 1582 eztendeyében." Nem akarom vitatni, mennyiben volt maga helyén, a Calvin tanait szigorún valló papnak az Ur Jesus Chri­stushoz fordulása, de nem mellőzhetem Beythe szónokla­tának ismertetése végett éppen a fenebbi munkájából egy pár helyet idézni, a miben a keresztyén vallásnak az egész emberi nemre kiható, ídvezitő jelleme, annak uni­versalismusa, az azonkori merev dogmatismussal, söt ugy nevezhető zsidó particularismussal éles és igen csu­dálatos ellentétben áll. A főinnep napokra irt Epistolák magyarázatában, az egyikben melynek cime „Zent Pal meg törelese nap­yan való Epistola" (p. 120) két kérdés van feltéve. Az első : „Hol az Köröztyéni gyeuleközet ? El h i m t e­töt ez egéz világon, valamely helyön az Evangeliomnak fortelöm neki! való tudománya hallatik, mert nemKőteleztetÖt valami bizo­nyos helyhöz, bizonyos zömélyők­höz, vagy rendhöz, a mint mondgya Chistus Joann. 4. elieut az hora mikor sem eth ez hegyen sem Hierusalemben nem imádgyátok az attyát. Ismeg. Ps. 18. minden földre ki hatot az eu(ö)zöngésök." A második kérdés: ,,Mi volt tudománnyá az igaz kereztyeni gyeulekő­zetnek minden időben, mast is mely ? Ez az summaya: Hogy mindön embe­rök kötele ssek átokra, Isten harag­y ara, és örök kárhozatra, az ere­dendő binért, a mely Adamrol aradot mindön maradékijra es az chelekedendö binökert is. Es meg nem zabaduihatnak az örökké való nyomorusagokbol t u­laydon ereyökkel avagy cheleke­detökkel. De chak Istennek kegyelmeben vétet­nek, binek meg bocháttatik, es az örök karhozattol meg­zabadijtatnak az Istennek fíayért es altala" stb. Továbbá: hogy e tudomány ,,a paradicsomban je­lentetett ki először, az első uilagban azt terjeztettek Adam Seth Enoch Noah. stb. stb. Az oly ember „laudator temporis acti," ki szereti a hajdankort kivált vallássosság tekintetében a jelen ro-

Next

/
Thumbnails
Contents