Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-02-07 / 6. szám

népnevelés, nevezetesen : ha a fő nem "halad, nem haladhatnak a tagok — ; de mivel V. úr a nevelés hőszívü előmozdítója — ez első ülésbőli távollétével is nagy okot adott a népnevelés hátra maradására: ne csudálkozzunk, ha a többi tán kevésbbé érdeklettek üdvös indítványaikkal ott meg nem jelentek, s a népnevelést a non plus ultra-ig elő nem mozdíthatták, s hogy ennek, mint ily nagy munkának egyszerei kivivői nem lehettek. Nagy munka ez, évtizedek — hogy többet ne mondjak — kellenek erre. Fővenyre épitni nem lehet; pedig nincs erős hasisunk ! A 2-ik pont alatt nagyon sajnálja V. úr, hogy az 1861-ki sept. 16-án tartott közgyűlésre — a tanítók censura alá vételét s a netán gyengébbeknek t a 1 á 11 a t a n d ó k megiskoláztatását tárgyazó panaceáját a gyűlés — noha elfogadta, s a tanügyi bizottmánynak tettlegesités végett kiadta, sem nem tárgyalta, sem róla még csak meg sem emlékezett. Ezen inditvánnyal V. úr azon gyenge csirát, melynek ápolására, s majdan felvirágoztatására a néptanítók hivatvák, az érdekeletlenség lágy melegétől akarván megóvni, köpenye árnyékába szorítja, s a népnevelés elömozditásáni lángolás által hevült szíve tüzével perzseli agyon. — Nagyon akarván használni az ügynek, megkeseriti az orvosságot, hogy jobban használjon az emészteni nem biró gyomornak, a mitől aztán a beteg irtózni fog, s kész beteg maradni inkább, mintsem ízlelje a gyógyszert. Nem ürmöt orvos úr. nem ! inkább egy csepp mézet! Indítványával V. úr azt akarja kivinni (módosítását megengedi), hogy azon öreg tanitó, ki ezelőtt 40 — 50 évvel alkalmasnak érezvén magát, s tán jelesnek is találtatván, a tanitói pályára felvétetvén — most, midőn a pálya megnehezítve és súlyosbítva van, megvizsgáltassék ; ha gyengének találtatik, megiskoláztassdk; s ha ismét gyengének találtatik, segédtartásra köteleztessék 150 frtot meg nem haladó jövedelméből, vagy a mi legcélszerűbb, mint hasznavehetlen tag, elvágattasöék a testtől, valami hasznos mesterség tanulására tanácsoltatván. (!) — Ez az indítvány született a XÍX-ik század vége felé! Nem jutott eszébe V. úrnak, hogy hátha önnön magának nyakába esik hálója. — Hogy a t. bizottmányi gyűlés V. úr ezen inditványát tárgyalás alá nem vette, bölcsességét tette nyilvánossá, ismervén Goethe mondását: ,,Csak azok értik meg egymást, kik szeretnek, s csak azok szeretnek, kik egymást megértik/' A 3-ik pont alatt a bizottmány az iskolákra való felügyelésbeni hanyagságot hibául ismervén fel: V. úr c hanyagságot akarja leköpenyegelni. Pedig mondjuk meg az igazat, úgy a mint van, hogy vannak lelkész urak, kik úgy nem törődnek az iskolával, mint a hogy V. úr igen sokat bajlódik vele. — S hogy V. úrnak oly lelkészekről van tudomása, kik ellen meg az a panasz, hogy nagyon is sokat „gyüvögetnek" az iskolába : lehet; de nem abban áll ám az iskolákra való felügyelés, hogy néha-néha begyüvögessünk, s ott a tanítót az iskolai tanulók, s néha a gyülekezet előtt dorgáljuk, hanem evangeliomi szelídséggel négy szemközt intsük; vezessük, minden iskolai nehézségeiben segítsük, a szülékkeli viszonyaiban a szent ügy hasznára igazságot, békességet eszközöljünk, — s nem pedig őket, mintegy helótákat tekintve, köztök válaszfalat húzva elszigetelten, nehézségeit nem ismerve, ismerni nem is óhajtva regnáljunk. Megíratott: Rom. 15. 1. Tartozunk pedig mi, kik erősek vagyunn azzal, hogy az erőtleneknek erősségeket hordozzuk, és ne kedveskedjünk magunknak. A 4-ik pont alatt veszélyes kísérletnek látja V. úr a tanítók feletti őrködést a tanitói köröknek adni át; de hogy miért, azt nem indokolja. A próba választ. A tanítók feletti őrködés borzasztó nagy munka. Lelkiismeretesen referálni a körlelkészeknek az iskoláról lehet, de igazán nem mindig. Mert azon körlelkész, ki tanitó soha nem volt, a tanitó ezer viszonyait nem ismerve, az akadályokat nem is sejtve, néha el sem hive a tanitó panaszait referálhat az iskola állásáról lelkiismeretesen, de igazán nem mindig. — Erre nézve mondja Key: „Nevetséges az, hogy a tanítók, kik évekig a paed. tudományokban, s a tanitói hivatal kényes és nehéz munkáiban fáradtak, oly emberek bírálatának, vizsgáinak vettessenek alá. kik soha se tanultak neveléstant, s kiknek semmi tapasztalatuk az iskola vezetésében. Tény, hogy mind Poroszországban, mind Angliában többen a legképzettebb tanítók közül nagyon leveretnek munkáikban az által, hogy egy oly gentlemannak felügyelete alá vettetnek, ki épen nem ismeri az akadályokat, melyekkel a tanítónak kell küzdenie, s ki gyakran képtelen egy tanitó működése és fáradalmai érdeméről józan Ítéletet hozni." — „Senki se választassék pappá, ki előbb iskolataniíó nem volt," mondja Luther. Az 5-ik pont alatt V. úr a hanyag iskoláztatás okául a tanítói tétlenséget, hanyagságot állítja. Példát is mond mely szerint azért nem iskoláztatja gyermekét az atya, mert Nagy Pista — noha iskolába jár — mégis cifrán káromkodik. Fölkérem édes V. urat, nevezze meg azt az iskolát, hol Nagy Pista tanult, s a hol káromkodást tanitnak, mert én illyet nem ismerek. Vagy tán közelről tetszett a példányt előrántani — a hetesi iskolából ? — Ha onnét való az a Nagy Pista, mikor tanulta azt a cifra káromkodást, — tavaly'? hiszen tavaly saját maga V. úr volt a tanitó, ki a példány iskolát nagyban igéré felállítani, s még sincs, sem Hetesen, sem másutt. Vagy tán a Nagy Pista attól a polgárfiútól tanulta tudományát, kit V. úr utóbb tanítóul fogadott *? Másutt a baj, nem mindig a tanítóban. Régi ez a baj, és általános. Pedig az már csakugyan csuda volna, ha oly régóta épen sehol se találtatott volna legalább csak egy tanitó is, kinek keze alá feljártatták volna a szülék gyermekeiket. Inkább ok egy más; nevezetesen: szíveskedjék abba a nyomorú helyzetbe képzelni magát V. úrnak, melyben az a gyermekét iskoláztatni vonakodó szüle van, ki iskolába sohse járt, vagy ha járt is, haszon nél-