Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-02-07 / 6. szám

vedélyes polémiát folytattak Osiander és Stancarus, königsbergi tanárok az emberi megigazulás, s Krisztusnak az Isten és emberek közötti közbenjárása kérdésében : az első t. i. azt tanította, hogy Krisztus mint Isten hajtotta végre a váltság munkáját, mig az utolsó szerint az Idvezitö mint ember szenvedett, s lakolt a keresztfán az emberek bűneiért. Fontosabbak voltak ezeknél a Szászországban 1570-ben kezdődött, úgynevezett kryptocalvinista mozgalmak. Több wittenbergi és lipcsei theologusok, kikhez csatlakozott Peucer Gáspár Melanchton veje, orvos, s physica tanára Wittenbergben — oly célból egyesültek s előbb titokban működtek, hogy Luther tanát az ur szent vacsoráról megváltoztassák s azt a Calvin értelmével cseréljék fel. Majd nyilván is felléptek s kitűzött tervüket nemcsak sajtó utján kívánták elömozditni, mi végre németül ,,Die Grundfeste" — alapkő — cjmü munkát adtak ki, de azonkívül egy oly szellemben készített s az iskolákba bevitt kátéval is dolgoztak az emiilett célra. Az egyházban ebből eredeti villongásoknak elejét akarván venni A u g u s t szászországi választó fejedelem, 157l-ben Drezdába a theologusokat és sok főpapokat az uri sz. vacsora feletti vitára összehívta, de siker nélkül, abból még nagyobb háborúság keletkezett, s a kryptocalvinisták merészsége nevekedett. Igy a választó fejedelem kénytelen volt 1574-ben egy ujjabb gyűlést hirdetni Torgauba, melyen a végre készített hitcikkeket a wittenbergi theologusok s ezek követői elibe terjesztette, s az aláírni vonakodókat részint börtönbe záratta, részint száműzte. Az elsők között volt Peucer, ki kilenc évi súlyos fogságot szenvedett. A választófejedelem ezzel nem elégedett meg, de két év múlva 1576 új gyűlést tartott Torgauban, a hol a legnagyobb részben tübingai tanár s theologus Andrea e-től a vitaügyben készített könyv több tudós theologusoktól megvizsgáltatván, s javíttatván későbben Bergenben újra átnézetett, s igy jött létre a hitszabályozó hires ,,Concordiae Formula," — mely azonban a kivánt egyetértést helyre nem állította, sőt még nagyobb zavarokai idézett elő, mivel azt nem csak a reformátusok, de sokan a lutheránusok közzül is el nem fogadták, minek következtében Németország több vidékein a versengések darab ideig folytak. Auguszt vál.fejedelemnek 1586-b. történt halálával, szelídebb gondolkodású íia és utódja L Krisztián alatt a kryptocalvinisták, kiket szászországi eancellár C r e 11 Miklós pártolt, fejüket megint felemelték, s maguk tanát terjeszteni kezdették, mi azonban nem sökáig tartott, mert a vál. fejedelem 1591-b. meghalt, s fia II. Krisztián kis idejüségében az ideiglenes kormány alatt a kryptocalvinisták ellen a legkeményebb rendszabályokhoz nyúltak, a hozzájok szitó fő urak elfogattak, ellenszegülő papjaik hivatalukból kitétettek, vagy száműzöttek, s tiz év mülva 1601-b. a fenemiitett cancellár C r e 11 vérpadra hurcoltatott. A tizenh etedik században, mindjárt annak elején a praedestinatio hitágazata Hollandiában hasonló jeleneteket és háborúságokat okozott. Tudva van, hogy Calvin, általában a schweici reformátorok az isteni kegyelem és emberi szabadság közötti viszony kérdésében Augustinust követték, — s az előre elrendeltetés tanát a legszigorúbb értelemben vették. Nem kevésbé Calvin nézete uralkodott a hollandi reformált egyházban, melyet azokba bevett symbolicus könyvek a „Heidelbergi Káté" és „Confessio Belgica" is tanítottak. Későbben mindazáltal ez egyházban a szelídebb felfogás kezdett érvényre emelkedni, s annak a papi mint világi rendben számos követői találtattak. E véleményhez csatlakozott A r m i n i u s is, — tulajdonkép Harmensen — elébb amsterdami pap, 1603-től fogva pedig Leydában theologia tanára, ki csakhamar tiszttársával, a szenvedélyes Gomar Ferenccel, Calvin feltétlen követőjével a mondott tan felett a közönségre is kiterjedő éles vitába és versengésbe keveredett. Arminius azt állította, hogy az Isten mind azoknak, kik Krislusban hisznek és megtérnek, bocsánatot s örök életet ad, s csak mennyiben öröktől fogva előre látta mindenkinek hitét vagy hitetlenségét, határozta el azoknak jövendő sorsát is. Gomar ellenben Isten örökös és változhatatlan végzését — decretum aeternum — tanította, miszerint előre elvégezte vagy elrendelte mind azokat, kik javulásra, hitben állhatatosságra és igy idvességre kiválasztattak, mint szintén azokat is, kik bűnre, hitetlenségre s örök büntetésre vannak kárhoztatva: praedestinavit electos et raprobatos. Arminius számos előkellő világiak által gyámolittatott, általában a felvilágosodott osztály rokonszenvét birta, mig Gomar véleménye természetesen a népnél talált inkább viszhangra. Igy keletkezett az egymás ellen mérgesen vivó arminianusok és goinaristák felekezete,3

1

} s az általuk támasztott háborúságok lecsendesítése az államhatalomnak sem sikerült, a Hágában 1609-b. rendeletből tartott vallásos colloquium siker nélkül maradott, a hollandi rendek által 1614-b. kiadott s a versengést megtiltó türelmi intézvény sem foganatosíttathatott, sőt inkább az egyházi vita politikai pártoskodás terére vitetett át, mert akkori nagyravágyó helytartó orániai Moritz az alkalmat megragadta, a tudatlan nagy tömegtől kedvellt szigorúbb véleményhez csatlakozást maga érdekében kizsákmányolni. Igy történt, hogy a mérsékelt köztársasági , szabadelvű párt fejei — Oldenbarneveldt ésGrotiusHugo, a felbőszített nép ellen védelmi intézvényekhez nyulásukért, a helytartó által mint közcsendháboritók perbe idéztettek, s az első május 13 a 1619-b. kivégeztetett, az utolsé örökös börtönre Ítéltetett, melyből, mint tudva van, hő neje segítségével egy könyves ládában szabadult ki. Az ugyanakkor Dordrechtben (1618—19.) tartott zsinaton a praedestinatio szigorú hitágazata megállíttatott s a „Heidelbergi Káté" s ,,Confessio Belgica" az egész egyházat kötelező erejüeknek nyilváníttattak, valamint azon gyűlés az ar-31

) E két felekezet remonstransok és contraremonstransok neve alatt is szokott említtetni, mivel az arminianusok maguk védelmére 1614-ben a hollandi rendek gyűlésének elibe egy remonstratiot, vagy kérelmet nyújtottak be. Sz. F.