Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-12-25 / 52. szám

TÁRCA. FÖLSZÓLITÁS. A magyar tud. akadémia archaeologiai bizottságának egyik feladata az, hogy a hazában létező régiségeket folytonos figyelemmel kisérje, híven feljegyezze és saját közremunkálása vagy nemeslelkü honfiak által fentartott, az enyészettől megmentett, v*gy javított műemlékekről, talált egyéb régiségekről, a nemzeti muzeuinnak e nemű szaporodásáról és szerzeményeiről közlönyében, t. i. az archaeologiai közleményekben ,,Régiségi krónika és Repertórium" cimek alatt, mennyire lehet, hü Ieirást, teljes összeírást adjon. Ezen feladatnak a bizottsági szerkesztő leginkább akkor felelhetne meg, ha a létesítendő országos középponti archaeologiai bizottság conservatorai és levelezői által az ilyen tárgyakra vonatkozó jelentései folytán, ezen hitelességgel biró adatokat felsorolhatná; de hogy addig se legyen e tekintetben érezhető és csak nagy nehezen pótolható hiány, mig a régen ohajtott országos bizottság életbe lépend, továbbá hogy a szerkesztő ezen fontos teendőjében egyedül a sem elég hitelességű sem kívánt teljességgel nem biró hírlapi tudósításokra ne szoruljon, ugyanazon archaelogiai bizottság XH-ik ülése jegyzökönyvének 113-ik pontjában határozta: Hogy hazánknak t. c. hivatalai, egyházi és világi elöljáróságai, és az összes magyar értelmiség nyilvánosan felszóiittassanak, miszerint hivatalos területükön vagy vidékükön létező régi műemlékeket és ujabb leleteket röviden ismertetvén, és egyedül valódi adatok nyomán lelkiismeretesen leírván alulirthoz intézendő leveleikben haladéktalanul bejelenteni szíveskedjenek. Igy nemcsak az archaeologiai krónika és repertórium érdekességét, alaposságát sokoldalúságát fogják emelni, hanem a keletkező magyar archaeologiai tudománynak is megbecsülhetetlen szolgálatot teendnek. Pest, dec. 12-én 1864. Romer Flór is, a magyar akadémia archaeol. bizottságának előadója és szerkesztője. A budai ev. közönség Bauhoffer György úr halála által megürült lelkészi állomásra folyó hó 11-én csaknem egyhangúlag nt. S t e h 1 ó András losonci lelkészt és nógrádi főesperest választotta meg, a nt. ur sokkal ismertebb közönségünk előtt, hogysem minden jobb érzelmű ne örülne e választásnak. Mielőtt a kecskeméti ev. egyháznak hálanyilatkozatát a t. résztvevő közönség iránt kijelenteném : szent kötelességemnek tartom felhívni mind azok figyelmét, kik nyerő sorsjegyeink birtokában vannak, hogy az azokra eső s a hatóságilag ellenjegyzett nyereménytárgyak végett, mielébb, de mindenesetre a jövő év január 10-ik jelentkezzenek; mert ezen, már is 10 nappal meghosszabbított határidőn túl felmaradandó tárgyak, templomépitési költségeink fedezésére fognak értékesíttetni. Miutáa pedig alkalmunk vala tapasztalni, hogy sokan a sorozat számát figyelembe nem véve, egyedül csak a folyó számra vannak ügyelettel, jelen figyelmeztetésemet, azon hozzáadással vagyok bátor böviteni, miszerint sorsjegyeink mind a két nemű szám tekintetbevételével, azon nyerőszámok jegyzékéhez hasonlitandók melyet, — posta könyvünk tanúsága szerint — a sorsjegyeink elárusitásával tiszteletteljesen megbízott egyéneknek és hivataloknak — a kellő időben — megküldöttiink. Kecskemét, decemb. 14. 1864-. Margócsy József, kecskeméti ev. lelkész. GYÁSZHÍR. Erdélyből e gyászhírt vettük: Szentkirályi Jánosné sz. Csiki Zsuzsán na és gyermekei: Gábor, Bi rí, Bitai Mihályné, Anna, Csejdi Istvánné és Lajos mély fájdalommal tudatják, hogy a szeretett férj s illetőleg atya, gernyeszegi ev. ref. lelkész Szentkirályi János a görgényi egyházmegye esperese és az erdélyi ev. ref. anyaszentegyház közügyigazgatója f. hó 8-án reggeli 7 órakor 71 éves korában meghalt. Hűlt tetemei a helyi köztemetőben vasárnap — f. hó 11-én — délután 2 órakor lelételtek. A jó férj, szerető atya és buzgó egyházhivatalnok emléke megérdemli, hogy a jók és igazak szívében fenmaradjon ! Gernyeszeg, december 8. 1864. Szerkesztőségünkhöz beküldött könyvek: 1.Erasmus Redivivus, latin magyar társalgó, nyelvtani és s z ó f tízé s i jegyzésekkel algymnasiumok számára irta Bánhegyi István, tanár. Lauffer testvérek bizománya. 1864. Hogy a huszár latinság kora, üres tudákosságával és ferdeségeivel lejárt, ennek csak örülhetünk ; de hogy azzal együtt a római classikus nyelv és irodalom ismerete is mind jobban eltünedezik körünkből, ezt közműveltségi szempontból eléggé sajnálnunk nem lehet. Örömmel üdvözlünk azért minden arra célzó kísérletet, hogy a római nyelvet ifjainknál ismét megkedveltessék s e tekintetben alig ha van sikeresebb mód, mint a nyelv elemeit beszélgetések betanulása által, begyakoroltatni, S szükséges-e mondanunk, hogy a latin beszélgetések közt Erasmus világhírű colloquiái első helyet foglalnak. Bánhegyi úr tehát köszönetünkre méltó dolgot tett, hogy Erasmust köztünk fölélesztette. — A fordítást is sikerültnek mondhatni, a mennyiben nemcsak magyar szókkal, hanem magyarosan is vagyon kivivé. Ajánljuk a latinul tanuló ifjúság figyelmébe. 2. A Napkeleti regék gyöngyei a fiatalság számára átdolgozva Ho-