Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-12-04 / 49. szám

írások nemcsak az esperesek és körlelkészek meghivatása, hanem főtiszt, püspökünk esetleges és az illető fögondnok mrak rendes elnöklete ellen is szól, bátorkodom hozzá tenni, hogy nemcsak nem illő, hanem valósággal illetlen volt, és még anyaszentegyházunk fenálló törvényei szellemével is ellenkezik, s általa mind az illető fögondnok urak, mind az összes erdélyi papság ellen méltánytalanság követtetett el. Mi a tek. Mentovich tanár úr értekezését illeti: Én ezen értekezés tartalmáról nem írtam azt, mit a tek. tanár úr állit, hogy az „a valódi tudománynyal ellenkező valla's rendszer, veszélyes, izgató" stb. sőt ezen szavak közül az „izgató" szó általában, a többiek is, ezen nékem tulajdonított összeköttetésben, elő sem fordulnak tudósításomban, méltóztassék csak még egyszer megnézni. Azt sem állítottam, hogy senki ellene nem szólott, hanem épen az ellenkezőt. Feltűnő azonban, hogy ezen értek ezés tartalmára nézve, t. Deák Farkas úr, „a távolból jóakarattal dolgozott" és én, a „tudósításába, jó adag rosz akaratot vegyitett"-nek állított közeli tudósító, mind ketten, másod kézből, különböző kútfőkből, annyira egyezünk. Valamint, hogy több értelmes fültanuk tudó sitásomat ma is igaznak állítják, mit t. Válya Pál szenfbenedek i ref. pap a „K. Közlöny" 112 számában láthatólag nyilvánított is. Mind a mellett, tartalmára nézve, hallomáson alapult tudósításomat hajlandó lennék módosítani, a közlött jegyzőkönyv iránti tekintetből, ha egyfelől, több fültanuk egyhangú előadása, — mely szerint közvetlen az értekezés felolvasása után t. Bihari elnöklő tanár úr, a jegyzőkönyvi közlés 5 sz. b. pont alatt irt szavakkal a .,hasonlóan méltányló elismerést" indítványozván, — legelőbb t. Sámi tanár úr szólalt fel" én ezen értekezés több pontjait reflexiók nélkül nem hagyhatom," — mire elnöklő t. tanár úr viszonozván „már nagyon előhaladt az idő, most nem lehet, ebédre kell távoznunk" — ujabban t. Takáts tanár úr szólalt fel „én a philosophiát védni kívánom, s ha sor adatik ezt tenni rögtön kész is vagyok'- — mire elnöklő t. tanár ür előbbi szavait ismételvén — végül t. Kasza tanár úr szólalt fel „én ezen indítvány jegyzőkönyvbe igtatásának ellentmondok, mit mondana rólunk a világ ha egy ilyen értekezést szó nélkül hagynánk" és ezzel az elnöklő t. tanár úr ujabb felszólalására az ülés feloszlott — a tek. tanár úr magán jegyzeteivel annyira nem ellenkezne. Másfelöl, ha a tek. tanár úr magán jegyzetei a jegyzőkönyv b. pontjával nem ellenkeznének, — mert ha igaz, a magán jegyzetek szerint, hogy „senki egyebet és többet «zen tárgyhoz nem szólott" csak „t. Sámi Lász ló, ki egypár szóban kimondotta, hogy . . . nézeteiben még tovább megy azon határvonalnál, hol Mentovich megállapodott 2. Takáts János, kimondotta, hogy . . . halaszsszuk akkorra" stb. mi módon lehetségesek az említett jegyzőkönyvi pont e szavai?" Némelyek . . . birálólag hozzá kívánván szólani." Igy azonban, ezen ellenkezések fürkészésével nem kívánván e becses lapok fontosabb dolgokra szükséges terét apasztani, bátorkodom az értekező tek. tanár urat felolvasott értekezése közzé tételére tisztelettel felkérni, miből csalhatlanui kitetszendik, melyikünknek van igaza? Mi pedig tudósításom e pontjában figyelmeztetés és kérés alakjában tett saját megjegyzéseimét illeti: Ezekre nézve, nem ajapul, csak alkalmul szolgált, ezen értekezés. Alapulnak ezek t. Mentovich tanár úr elveire vonatkozólag „Ujabb kori materialismus" cimü müve, „Az Ország Tükre" és ,,Korunk" cimü lapokban megjelent apróbb cikkei és némely tanítványai nyilatkozatain. Veszélyes gyümölcsöknek is nem azt neveztem, „hogy itjaink most többet tudnak a mennyiség és természettanból mint én." Ezen, ha igaz, szivemből örvendek, söt örömöm teljes leend, ha a tek. tanár úr, melléje teheti, hogy a többi előadott tudományokból is, nemcsak többet tudnak, hanem vallásos és erkölcsi érzéssel is helyesebbek, ifjúsági bűnök kerülésében, szorgalomban, munkásságban, előre törekvésben és mindennemű kötelességeik teljesítésében, kitünöbbek mint én voltam, vagy vagyok. Hátra volna még a tek tanár úr, reám illeszteni kívánt több címzéseiről szólanom. — de ezeket, mint a mondottak szerint „hozzám vagy reám nem illőket," „hozzám igazán illőnek" találom mellőzni, és a felettök való Ítéletet, hivatkozva a közelebbi tudósításom végén (Egyh. Isk. Lap 42. sz.) tek. Mentovich tanár úr „rendes utasítására" tett feleletemre is, az érdemes közönség igazságérzetére bízni, — s egyszersmind a tek. tanár urat is tisztelettel kérni, hogy tanulja meg, az ellenkező meggyőződést is tűrni és okokkal, nem megbélyegzeni akarással igyekezzék legyőzni. Isten áldása légyen a t. tanár urakon és minden közhasznú működéseiken! Lukafalván, nov. 20-án 1864. Rákosi Lajos s. k. luka-illencfalvi ref. pap. H.-M.-VÁSÁRHELY, 1864. nov. 21. F. h. 16-19 tartotta gyűlését nálunk a békésbánáti ref. e.megye, Hajnal Ábel esperes és Lónyai Menyhért s.gondnok elnökletök alatt. A tanácskozmány mindvégig népes közönség előtt folyt, s a mennyiben több közérdekű tárgyak forogtak szőnyegen, (mint péld. a magyar ref. segédegylet, e.megyei könyvtár és lelkészi értekezletek alapítása, az egész éven át hetenként kétszer behozandó bibliamagyarázatok, papi egyenruha stb.) óhajtandó, hogy a kiknek kezök ügyében esik, szélesebb körben is hozzák nyilvánosságra a határozatokat. Most pedig egy igen fontos eseményről tudósítom e becses lapok olvasóit, mely közelétünkben felmerült. Néhányan ugyanis, papok, s.lelkészek és tanárok, kiknek a tudomány és nevelés a kenyerünk, rövid beszélgetés után elhatároztuk, hogy a téli évszakban hetenként egyszer, vagy a körülmények ujjmutatása szerint többször is, tudományos