Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-11-27 / 48. szám

tervszerinti választás, hanem esetleges tekintetek szerint történt a kanon megalakulása. Ezek nyomán minden keresztyén, s különösen minden keresztyén tanitó jogának állítja, hogy a bibliai könyvek gyűjteményét vizsgálhassa és ítéletet mondhasson az egyes könyvek felett, hogy joggal foglalnak-e helyet a szent könyvek között, vagy onnan kiküszöbölendők. — A kanonicitás ismérvéül a tartalom közhasznúságát veszi, mely mértékhez szabva több könyvnek szerinte ki kellene a gyűjteményből maradnia. E nézeteket, melyek a theologia akkori szelleme szerint mind megannyi eretnekségek gyanánt tűntek fel, Semler tiszteletre méltó egyenességgel ugyan, de oly esetlen nyelven és oly formátlan alkatásu iratokban adta elő, hogy nem csoda, ha minden felzúdult, ellene, minek következtében a végnélküli civódások, melyek közt azontúl folyvást élt, neki időt nem engedtek arra, hogy a réginek romjaiból valami ujat alkosson ; de annyi bizonyos, hogy a mi tudományunkra tartósb és üdvösb befolyást Semlernél senki nem gyakorlott. A régi nézet barátai, hogy álláspontjukat megvédjék, kénytelenek voltak a harcot azon a téren folytatni, a melyen a megtámadás történt; ez által a történelmi bírálat a bibliai könyvek megítélésénél mind általánosabbá lett. Semler óta férfiak mint Eichhorn,Vater, G e -senius, De Wette, Ewald, tübingai Baur, Strauss, Bunsen stb. a nyelvészet, történelem és az ezekkel rokon tudományok egész kincstárát merítették ki, hogy e kérdéseket tisztára hozzák, és a roppant eruditióval vezetett vizsgálatok eddigi biztos eredménye az, hogy bár egyáltalában nem tagadható, miszerint az egész szent történelmen végig az isteni kijelentés féreismerhetlen világossággal vonul keresztül: mégis annak külső nyilatkozása részint a mondaszerü kútfők mindent dicsfényben mutató befolyásánnál fogva, részint magoknak az Íróknak mindent a közvetlen isteni causalitásra visszavezető felfogásánál fogva nem olyan, hogy azt a történelem jelen fogalma szerint tulajdonképi históriának mondhatnók. Ezt bírálati combinatioval megalkotni az elfogulatlan tudomány dolga. A tudomány megtette a lehetőt és a hol históriai alkotás neki nem sikertilt, mint pl. Jézus életénél, bátran mondhatjuk, hogy az a lehetetlenségek sorába tartozik és, hogy e lehetetlenség a vallásügynek hátrányára épenséggel nincsen (1. Renaniana 140 1. fg.) (Folyt, köv.) ISKOLAÜGY. A TANÜGY ÉRDEMÉBEN. IX. (Folytatás.) Gymnasium mellett saját önálósággal birjon a „reáltanoda" (ugy, a mint ezt Sp. 1822-iki jeles értekezésében : „Über das Wesen der Bürgerschule" jellemzi). Ugyanis az emberi természet egységében az ismeret s tudás hajlamával együtt szintén eredeti sajátság a képzési hajlam; legfőbb célpont már, a mely felé bárki még törekedhetik, az, hogy tagjaiban ezen mindkét irányú képességet kifejtve, élővé s hatóvá tegye, s a mennyiben lehető, a tökély ugyanazon fokára emelje. Azon ellentétnek, mely az öntudatosság alantabbi fokán, az érzéki lét körében az emberi szellem és a természet között nyilvánul, nemcsak tudásunk, de cselekvésünk terén is mind inkább el kell enyésznie, — hogy ily módon a természet mindegyre láthatóbban viselje az emberi szellemnek — az ember szabad működése által reá nyomott — bélyegét. Ha elismerjük lelkünk ezen hajlamát sőt hivatásátakkor méltányolnunk kell az oly képzöintézeteket is, melyekben az itt kifejtett irány túlnyomó, azaz melyekben mindazon ismeretek tanittatnak, miknek elsajátítása által az élet külsője is magasabb és nemesebb, az erkölcsiségig magasztosult alakot nyerhet. ,,A reáltanoda szintúgy tudományosan képező intézet mint a gymnasium ; ép ugy általánosságban előkészítő a műegyetemek s ipartanodák felsőbb tanfolyamaira, mint a gymnasium az egyetemeken való pályázásra. Az alapeszmének fő elvéből következik már, hogy ennek kiválóan fontos tantárgyai a mértan és természetisme. Minthogy továbbá mindenféle művelési irány egy célra, bizonyos nagy szellemközösség megalapításán dolgozik : ebből folyólag reáltanodában is tanitni kell az ujabb nyelveket az anya-nyelvvel együtt ; továbbá földrajz és történelem itt is nélkülözhetlenek; mig az alaki szépség iránti érzék minták készítése által fejlesztendő; végre pedig az ember magasb hivatásának egész teljességét felkarolja a vallásoktatás," — mint a mely legbiztosabb véd-, és óvszer a közéletnek alacsony szempontból felfogása és a szerint lehető intézése ellenében. — Valamint a tantárgyak megválasztásában, szintúgy vagy még nagyobb mérvben a tananyag módszerű kezelését, előadását illetőleg külömbséget kell tenni, — mint Sp. sürgeti, — a sajátlag tudós tanodák és a polgári iskolák közt. Mig t. i. a gymn. oktatás végcélja az, hogy a növendéknél a tudomány iránti érdekeltség felébresztesssék, melynél fogva aztán ösztönt érezend magában arra, hogy a részletest az egyetemesre viszonyítsa, és a felfogott egyes részletek benső egybefüggését keresse és vizsgálja; megfordítva áll ez a reáltanodákra nézve. Itt főcél a gyakorlatiasság érzékének felébresztése, — hogy a növendéknél a tudásra törekvés valódi készsége legyen, mely szerint minden általános igazságot meghatározott egyes esetekre könnyedén alkalmazni tudjon, hogy minden készen adatott ismeretnél gyorsan el tudja különíteni a lényegest az esetlegestől, hogy minden tárgynál a sajátlag jellemzetest föllelje, a részeknek az egészhez való viszonyát pontosan felfogja, s önmaga egyszerre alakítson egészet az adott részekből, s ily módon az átfigyelés és találékonyság szellem i gyakorlataiban képzetté legyen. Minthogy pedig az említett két tehetség különösen csak a szemléltetés útján fejleszthető, eszerint az előadásnak a túlnyomóan szemléltető modorban kell történnie. Magában értetik már, hogy pol-^ gári tanodák számára legalkalmasabb tanitó az olyan, ki tudományos ismeretei mellett tisztán látó szemekkel tudja