Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-11-20 / 47. szám

a következendők nem vadolhattyak hogy Erdély es a Partiam el pusztulasanak Erösseginek idegen kezben való jutasanak oka lőtt volna: Hanem N. szeretven a szép bekesseget Solt. 120. 7. es eggyesseget Solt. 133. 1. szívesen azon volt, hogy edes Nemzetünk megmaradgyon. Ezért nem kemelle nem szana N. az Ország meg maradásaért Méltosagos Eleiről megmaradót kencset el költeni, azzal Nemzetinek jo akarókat szerezni es az idegeneknek sziveket meg lagyitani es a sok artatlan véreknek ki ontasara ki vont villogo fegyvereket hüvelyekben meg teríteni. Végre: Ezeken kivül Kegyelmes Uram közönsegesse töttem az Erdélyi Olah ellen való elmelkedesimet, A mely Olah melle veven Olahtarsait megesküt nckiek valamit Rákóczi Fejedelem neki adand felét nekiek adgya, csak hogy azt allassak hogy ö nyolczad napok alat alut avagy el ragattatot es ugy ertette hogy a Magyarok 1661 esztendőben Budán teszik ki a Zászlót: De a Magyarok nem almokban eppittettek Budát, a Török sem almaban vötte meg. Költ Debreezenben 4-dik Április A. 1664. Báthori Mihálynak szóban forgó predikátzios könyve az alapigék, vagy textusok mutató táblája szerint, mindössze 20 szent beszédet tartalmaz, melyeket két szakaszra lehet osztani; a három első t. i. mely fejedelem és az ország rendei előtt mondatott, a következő tizenhétről a folyó számra nézve is megkülömböztetve van. Mi a három elsőt illeti: Első Prédikáció. Mely predikáltatot Szász Medgyesen, a mely helyre az akkori Méltosagos valasztot Fejedelem R e d h e i F e r e n c z ö Nagysága az ország három Nemzetből való fö fő rendeit Authoritate Principali convocalta hogy a Tekintetes B a n f i Sigmond B a-1 o g h Máthé és Fodor János hüseges követ Uraknak aM. Rákóczi G y ö r g g Fejedelemségenek megnyereseert való törekedésekre minemű valaszt tött a Budai Vezér Chenan Passa megerthessek. A 1658. mense Jan. (A második predikatzio is ehez tartozik). III. Prédikáció. A Fenyes Fejedelem Rákóczi György szekiben ujjonnan való beülesenek es Medgyesre való bejövetelenek második napján. 1658. Reggel. A más 17 és elől kezdve folyó renddel menő szent beszédek ismertető felirata: I. Prédikáció. Egy Erdelyben tamadot és nyolczad napig magát alunni es el ragattotnak lenni hazudó Olah ellen a ki magához hasonló Olahokkal a méltosagos Rákóczi György Fejedelmet igyekezte el tsabitni ect. Debeeczenben A. 1660. d. 1. Febr. E beszédből: „Vétkeznek a kik az hitető csalárd Olahnak hittenek és hisznek, tsalárd és álnok latornak szarait irják és irattyák, Varasonként és Falunként folytattyák. Jaj azoknak a kik nem az Istennek hanem az varaslok ez hitetöknek hisznek.u E tárgyról van hat predikatzio. A mint fenebb az ajánló levélből kiirt hely, ugy ezen predikátzio felírása, s az abból idézett szavak is világosan mutatják, miszerint az erdélyi fejedelemséget, abból kivettetése után, két versen is, u. m. 1658 elején a medgyesi országgyűlésen, valamint 1659-b. september végén a maros-vásárhelyi gyűlésen a haza leírhatatlan romlása és pusztulására visszafoglaló Rákóczinak javára valami oláh mozgalom is történt, vagy inkább, kétségen kivül mesterségesen előidéztetett, melynek, mint az erdélyi történelem oly gyászos és Ínséges szakasza egyik nem érdektelen episodjának bővebb felvilágosítása, kiderítése óhajtandó volna, Az id. gr. Bethlen Imre által irt és ezen korra vonatkozó monographia: „Második Rákóczi György ideje. — Nagy Enyeden 1829. — 8-r." arról nem emlékezik, csupán egy, és az oláhoknak Rákóczi iránt némi rokonszenvét mutató adat találtatik abban, t. i. hogy midőn a nevezett praetendens Nagy-Szeben ostromát, hol vetélytársát Barcsai Ákost bezárva tartá, az 1660-d. év májusában félbeszakitá, és onnan a törökök ellen táborba szállani Gyalu vára alá ment, ott „hozzá csatolta magát egynehány száz oláh legény, a cs ürülj ei oláh pap vezérlése alatt." (148 1.) A dolog akkor oly fontosnak látszott, hogy szükségesnek ítélték, az idő geniusa szerint a néphez a templomi szószékből ,,a varázslók és hitetőkre" vonatkozó tanítást intézni. Báthori Mihálynak ,,az erdélyi oláh ellen való elmélkedéséből" annyit tudunk, hogy egy oláh ember maga mellé gyűjtött czinkos társainak azt ígérte, miszerint a fejedelemtől nyerendő megjutalmazást fele részben nekik adja, ha őtet nyolcz napig álomba merültnek, s igy elragadottnak fogják hirdetni, ki ezen az uton „ugy értette, hogy a Magyarok 1661. esztendőben Budán teszik-ki a zászlót." Kétségen kivül ez otromba csalás Rákóczinak és pártjának tudtával történt, s ha, mint ugyancsak Báthori irja; „a tsalárd és álnok latornak szavait" városonként és falunként irták és íratták, abból látszik hogy azon ámítás az országban részvétre is talált, legalább ujságkivánást költött-fel. Azon hazug oláh továbbá a fejedelmet is „igyekezte ©ltsábitni," mint ugyancsak a volt udvari pap mondotta. Érdekes volna tudni itt, hogy a Rákóczit állítólag „eltsábitni" akaró oláh, e csábításra az utasítást honnan kapta, valamint azon körülményből hogy Buda várának a törököktől visszavétele jósoltatott, sejteni lehet, miszerint azzal alkalmasint azon mozgalom iránt a magyarországiakban akartak rokonszenvet felkölteni. Báthori gyűjteményében a 7 —12-d. szent tanítás