Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-11-20 / 47. szám

mindazon könyveket érti, melyek a Vulgatában olvashatók s ha ezentúl egyes tudósok, mint pl. Jahn deutero canonicus könyvekről szólnak, ez az egyház világos határozata ellenére a tudománynak tett engedmény. (Folyt, köv.) ISKOLAÜGY. A TANÜGY ÉRDEMÉBEN. IX. Nt. úr! Ha mindegyre csak a fenálló rend hiányait ostorozná valaki, vagy hallgatni elunnák s félretennék feddözéseinek egyhangúvá lett litaniáját, vagy legjobb esetben azt vetnék ellene: tanits hát jobbra! Tiszteld elismerésünk és hálaköszünetünk nyilvánítása mellett azok iránt, kik eddig türelemmel olvasgaták felszólamlásainkat, beismerve azt is, hogy mi ezek által már sokat „nyertünk" s a latin közmondás szerint: „per aspera ad prospera" folyvást előre haladunk a jó úton; ezennel ujolag felhivatva érezzük magunkat arra, hogy szerény munkások gyanánt tovább is előre törjük az ösvényt, — a mennyiben rajiunk áll, segéljük a magasabb eszmék, tisztultabb fogalmak testbe öltözhetését. Ennyiben bátorkodunk továbbra is helyet kérni becses lapjában közleményeink számára. Abból Ítélve, a mennyi hasznát m i vettük már az eddigieknek, tán nem leend pusztában elhangzó kiáltás egyéb helyeken tartott szónoklatok közt különösen L u n e 1 Vince ferenci és Marinier Antal, karmelita beszédei vonták magokra az atyák figyelmét j az első azt iparkodott bebizonyítani,, hogy a hagyomány dogmája az egyház csalhatlanságától függ, a másik az irott és nem irott hagyomány egyazonságát vitatta és veszedelmesnek állította a nézetet, hogy az apostolok némely dolgokat irásba tettek, másokat nem. Mert ez állítás okvetlen oda vezetne, hogy feleletet kellene a lutheránusoknak adni, hol és miért rendelte volna Isten a hitigazságok e kétféle forrásait, és mikép jutottak az apostolok utódai a szabadalomhoz, hogy a mit az apostolok élőszóval hirdettek, ők azt irásba tegyék. Éddig - azt mondá — a lutheránusok csak az irás tekintélyét vitatták, a hagyomány elve ellen pedig tüzetesen még nem szóltak. Legjobb tehát ha a fenálló gyakorlat mellett maradván, oly ujabb határozmányok felállításába nem bocsátkoznak, melyek a nehézségeket csak öregbítenék. Ez ellen Pólus bibornok tüzeskedett: kényszeríteni kell, mondá, a lutheránusokat, hogy a hagyomány dolgában is véleményüket határozottan kimondják, mi okvetlen meg fog történni, ha elébb az egyház kimondja a feletti határozatát. Pólus nézete győzött s igy jött létre az april 8-án 1546-iki ülésben a szent irás és a traditióról szóló határozat, melylyel azonban a pápa is annyira nem volt megelégedve, hogy közvetlen ez ülés után legátusainak meghagyta, miszerint jövendőben többé semmiféle decretumot ülés elibe ne vigyenek, mig az elébb Rómában censurán nem ment keresztül; minek is volt oly dolgokat hozni szóba, melyek vita tárgyai nem is voltak? is nagyon tisztelt ügyfeleinkre nézve a mi jót előhozhatunk. Ha pedig valaki felkelne és cáfolva igazítgatna, örömmel számítunk reá azon egyet kérve, hogy előbb kihaügattassunk. Egyelőre csak annyit jelentünk most, hogy a „reáltanodák" részletes ismertetéséről, mely mostani feladatunk, a sajállag ugy nevezendő „gymnasiumok" bemutatására átmenni szándékunk ; ezt fogná követni azon „fusio," melyhez „realgymnasium" neve alatt általában dicséretes hajlandósággal viseltetnek alföldi népes gyülekezeteink. Szabad legyen azl hinnünk, hogy alkalmas időben jó szolgálattétel lehet a mi csekély igyekezetünk. Ha netán arra gondolnának t. olvasóink, hogy az ily átható irányú tüzetes!) munkásság teréül „növelési szakközlöny" volna ajánlatosabb : akkor szívesen kezet foghatunk s bevalljuk, hogy ezt mi szintén előkészíteni óhajtanék s hiszünk ama jövendőben, mely hazánk s hitfelekezetünknek növelés ügyi múltjához egészen méltó, dicstelen napjaihoz képest sokáig már ki -nem maradható, a mostankorinál minden tekintetben szebb és jobb leend. Ezúttal ismét a megelőzött közleményben bemutatott szerző és ugyanott kifejezett elvek nyomán vagyunk. Az államok életében történt ujjá-alakulás, melyet a 19-ik század harmadik tizedében felmerült mozgalmak előidéztek, — továbbá a mér- és természettudományoknak a mindennapi s főként iparoséletre mind nagyobbodó mérvben nyert átható befolyása, végre azon egyoldalúság, melyet némely humanisticai irányú gymnasium jelenkorunk elutasithatlan kívánalmai ellenében tanúsított: mindezen okok együtt munkáltak arra nézve, hogy a gymnasiumok mellett jogosult állásra vívhatták magokat a ,,reáltanodák." Ezeket ugyan több országban csak egyszerűen polgári tanodáknak nevezik; — minthogy külömben is a már fenállott polgári és népiskolákból — ezeknek mintegy folytatásául — nőttek ki. A reáltanodák felállításának első kezdete még az úgynevezett szabadság-háborúkat előzött korszakba esik. Hanem s ez nagyon természetes, eleinte nem voltak egészen tisztában azon cél felöl, melyre törekedniük kellett. Erőfeszítéssel arra munkáltak, hogy lehetőleg rövid idö alatt minél többfélét betanítsanak mind azon ismeretek — sőt gyakorlati készségekből, mik a polgári élet hivatáskörében használhatók. A tantervben mértan, természettan, vegytan és terményrajz mellett még könyvvitel, áruisme, mütan, — rajzgyakorlatokon kivül mintázás, esztergás munka és szoboröntvények készítése is benfoglaltatott. — ,, Spilleke" G. A. a porosz kir. Fridrik-Vilhelm gymnasium s aztán a berlini reál-és Erzsébettanodák igazgatója, volt első, ki e részben a pontosan kitűzött célt, annak elérését biztosító eszközökkel együtt, s a reáltanodáknak a gymnasiumokkal egyenjogúságát tisztán kimutatta. Mélyebben felfogta s kellően belátta ö valamennyi philolog felett azt, hogy mi itt a valódi szükség, megtörvén azon balhiedelmet, mintha latinul és görögül tudásban állana a tudomány összes világa. Azon meggyőződésben élt, hogy a gymn. képzés legfőbb tárgyát az ó-kori nyelvek teszik. Az ó-kor elölte nem a leglényegesb, — bár a mi- valójában csakugyan történelmifejlődésünkre nézve mulhatlan feltétel. A léleknek táplálé-