Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-11-20 / 47. szám

gyermek begyűjtött, betanult, azt itt ne csupán uj ismeretekkel szaporítsa, hanem philosophiai gondolkodással rendezni, tudományosan feldolgozni tanulja. Mig a gymnasiumban a tudományos buvárlatoknak csupán kiérlelt eredményei, a kész ismeretek taníttatnak be; azakademiában az a fődolog hogy a hallgató magát a tudományos vizsgálódást tanulja meg. Itt már a kor színvonalán álló kidolgozott tudományt, a tárgyaknak gyökerükig ható tudományos — rendszeres felfogását kell megszereznie. Ámde sokféle tárgyakkal való elhalmozottságuknál fogva menynyire meg van a tanároknak nehezítve az, hogy minden tantárgyukat a kor arra vonatkozó tudományos vizsgálódásának és eredményeinek kellő figyelembe vételével tudománynyá dolgozzák ki és adják elő ? Erre legbuzgóbban törekvő tanártársaimat hivhatom bizonyságul. Es hogy a már akadémiának tartott, úgynevezett „bölcsészeti tanfolyamunkból" is mily csekély philosophiai képzettséggel, magának a nyomon járó tudományos gondolkodásnak mily ismeretlenségével kerülnek ki ifjaink, erre azokat a theologiai s jogi tanártársaimat hivhatom tanúul, a kik velem együtt kénytelenek a fölmerülő legközönségesebb bölcsészeti s tudományos fogalmakat is a kezük alá került „philosophusoknak" időről időre visszatérve magyarázgatni. b) Ugyan e kiemelt ok a tudománynak irodalmi művelésében is nagyon gátolja tanárainkat. Iskolai kötelezettségük és erejüknek a sokféle tárgyra szétszórása rendesen épen a hivatásuknak legjobban megfelelni törekvőket foglalja el, és farasztja ki annyira, hogy a napi terhek hordozásán túl alig képesek valamely szakban önálló tudományos buvárlatokat tenni. Az már elismert tény, hogy az egyes tudományok újkori roppant haladásukat nagyrészben a munkafelosztás elvének a tudományos vizsgálat terén is érvényesítése által érték el. Az erőt tömegesiteni, a munkát megosztani, s egyszerűsíteni, ez a titka korunk gyors előmenetelének az ismeretek körében is. S midőn jelenben az egész világ tudományos törekvése ebben az irányban mozog, s ezen az úton érte el jelen magaslatát, mi még most is more patrio a szakok egybtzavarása, s nem a munkának;, hanem az erőknek megosztása s egyszerűsítése által akarunk a kor előmenetelével lépést tartani ? Ez lehetetlenség. Sőt nem csak egyidejűleg sokféle tárgygyal vannak tanáraink elhalmozva, hanem még e mellett nálunk az is divat, hogy a tanár néha csaknem évenkint más tantárgyakat kap, alig jött bele nagyából az egyikbe, ismét uj tárgyat kell tanítania. Ez hiszen nem rosz — arra a célra hogy kivált fiatal ember magát több oldaluan képezze ki. De azt csaknem lehetlenné teszi. hogy a tanár ne csupán a mások kutatásainak kész eredményeit szedje össze, hanem tudományában maga önállóul vizsgálódjék és maga birjon eredményeket vivni ki. Arra, hogy önálló kutatás folytán (nemcsak szerzett, de) alkotott saját tudományunk legyen, a többek között főleg az szükséges, hogy a vizsgálódó erejét egy tárgyra öszpontositsa. azzal teljes odaadással tartósan foglalkozzék, azt át meg átélje, és csak ugy képes azt magából tovább producálni. Ehhez pedig idő, és nyugalom is szükséges. A mi tanáraink elfoglaltatásukban e feltételek egyikének sincsenek kellő birtokában. Ugy hogy alig áll módjukban csak körül tekinteni is, s azt megnézni, hogy mások mit aknáztak ki azon a téren, nemhogy még ők is tovább aknázhatnának. Már csak ennélfogva sem igen csudálkozhatunk azon, ha alig kerül ki kezeikből egyéb, mint oly rövid kézi könyvek, a melyekben az idegen tudósok hosszas buvárlatainak készen átvett eredményeit igyekeznek önállóul fölfogni s ügyesen Összeállítani. Csak még legalább a sok oldalról igénybe vett iskolai kötelezettségen kivül fönmaradtidejöket fordíthatnák önálló tudományos buvárlatokra tanáraink! De fájdalom! fizetésük rendkívüli csekély volta és az olvasó közönség hiánya ebben is többfélekép gátolja őket. Először az által, mert már előlegesen is nem kerül ki tolök a tanulmányhoz szükséges eszközök megszerzése, és másodszor mert ha teszik is, a szakjukban való tudománynak élés maguk és családjuk megélhetésének veszélyeztetésével jár. Arról nálunk szó sincs, hogy akár maguk a főiskolák, akár az azokat föntartó testületek a szükséges költségek kiállításával küldenék tanáraikat utazásokra, hogy önmaguk szerezzenek tudomá-