Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-11-13 / 46. szám

álláspontra tér vissza *és az ó-szövetségben 22 könyvet számlál Eszthert elhagyva, az uj-szövetségi könyvek közt pedig az Apokalypsist nem számítja. Annál számosabbak nála az Antilegomenák, melyek közé a most nevezetteken kivül még Susanna, Makk., Odae Sal., Apok. Petri, Barnabas es Evang. Hebr. számíttatnak. — Ezek ellenében D amaskusi János (—j—754) az uj szövetségi 27 könyven kivül az apostoli kánonokat is számlálja; Hugó a Sancto Victore (-J-1141) pedig az uj-szövetségi könyveket három osztályba sorozza: az első magában foglalja az evangéliumokat; a második az apostoli leveleket, az Apokalypsist és apostolok cselekedeteit ; a harmadik a decretálékat és a szent atyák iratait, melyek oly véghetetlen nagy számmal vannak, hogy elősorolni nem lehet (Didascal. Iib. IV. cap. 2). — Mind ezen nézetek mint elszigetelt vélemények semmi nyomatékkal nem birtak ós általában az egyház a fentebb emiitett zsinatok határozataihoz szabta magát. Azonban tény az, hogy a mely könyvek kanonicitását az első századokban kétségbe vonták volt, azontűl sem igen terjedtek, a mi abból is kitetszik, hogy azoknak kézirati másolatai a többi, kétségtelen kanonicitásu könyvekéhez képest igen ritkák s a létező másolatok is stichometria nélkül vannak. A Héberekhez irt levél pl a legtöbb codexekben hiányzik, s a mely kéziratokban megvan, nem egyformán van a többi könyvek közé sorozva. (Folyt, köv.) ISKOLAÜGY. VÉLEMÉNY DLHÁNYI OLVASÓKÖNYVÉRŐL E szerkesztményről az egyházi és iskolai lap ez évi 43-ik számában K. D. ür bírálatát olvasva, ugyanott csillag alatt a t. lapszerkesztöség részéről ily felhívást lelénk :,,Kérjük az illető tanférfiakat, kik célszerűnek találták e kérdéses olvasókönyvet a felügyelésük alatti tanulók kezeibe adni, szíveskedjenek okadatolt bírálatukkal, melynek lapunkban teljes készséggel adunk helyett, a föntebbi könyv használható voltát bebizonyítani." Illőnek látjuk a tért, melyet véleményünk számára a J. szerkesztő úr önként felajánlott, ezennel igénybe venni. A seltneci és szarvasi evang. főiskolák alkalmasint elsők valának, melyek az illető nyelvtani osztályokba e „kérdéses olvasókönyvet" bevették. Tevék pedig azt nem fontolatlanul, nem kellő meggyőződés nélkül a könyv célszerűsége felöl. Elsőben is arra nézve, hogy ilynemű olvasókönyv Dlhányi Zsigmondtól szerkesztve, a tanítás és neveléstan követelményeinek csak megfelelhető leend, magában a szerkesztő nevében biránk biztosítékot, mert számos családoktól hálásan méltánylott nevelési és tanítási eredvényei öt a gyakorlat terén ugy mutatják föl, mint kétségtelen avatottságu s üdvös hatású tanférfiaink egyikét. — Nyújt pedig ismerőinek e tény előleges biztosítékot a kérdéses könyv célszerűsége felöl annyiban, hogy egy — különösen kisebb növendékek kezeibe szánt — iskolai olvasókönyv célszerű szerkeszthetése a szerkesztőben tájékozottságot az irodalom terén, és nyelvjártasságot igenis, de különben nem irói, hanem tanitói és nevelői minőséget feltételez. De mi továbbá a programm-pontokat, melyek a szerkesztmény előszavában nem valami körmönfont szabatosságu irálylyal kifejtve, hanem értők éa érteni akarók számára csak megütve vannak, szintén helyeseljük, s ugy találjuk, hogy ezeknek a kész szerkesztményben elég van téve. Ugyanis, egy kis jó akarat mellett, melynek több öröme telik pongyola öltözet alatt ép értelmet, mint értelemhiányt keresni, mi Dlhányi űr programmját következőkép fogtuk föl: 0 az I. és II. gymn. és reálosztálybeli növendékek korát és szükségeit tartva szem előtt, ezeknek alkalmas, még pedig túlnyomólag prózai, magyar olvasmányokat gyűjt. Annak tudatában immár, hogy nyelvtani osztályokban használandó olvasókönyvnek maga ez osztályok tanítás-, nevelástani feladata két lényeges főcélt tüz ki, egyfelől t. i. azt, hogy az valamely nyelv, s jelen esetben a magyar nyelv tanulásának eszköze legyen; másfelöl azt, hogy az olvasmányok anyaga által a kis olvasókban nemes jellemírányt és tartalmas helyes gondolkodást közvetítsen, — e kettős célnak tudatában mondjuk, Dlhányi űr a darabok kiszemelése körül arra ügyelt, hogy ezeknek irálya a kis növendékekhez, kiknek nem is merőben magyar anyanyelvük, mentül tisztább (t. i. idegen szóktól és szólásformáktól tisztább) nyelvtanilag mentül szabályosabb („hibátlanabb") e mellett mentül szokásszerübb , mesterkéletlenebb (csinálatlanabb") magyarsággal szóljon; tartalmuk pedig azokban szívet, értelmet minél idvesebben képezzen. Dlhányi úr azonban, hallgatag vonatkozással némely olvasókönyveink e részbeli tévesztettségére, nem felejti programmpontjai közül annak is érintését, minő olvasmányokat fog ö, — habár ezek külömben ily korú és osztályú növendékeket illethetnének — szándékosan kizárni szerkesztményéből. Elutasít ö holmi száraz tankönyvi szakaszokat, melyek külömben is előfordulnak az illető kézikönyvekben és tanórákban, s ezért e helyt szükségtelenek, de még nem is voltaképi olvasmányok, (hisz ilyenekkel az olvasási kedv csak öletik); — elutasít ö továbbá minden oly, bár másként érdekes olvasatu és jó nyelvezetű darabot, melynek szelleme nagyon is e vagy ama hitfelekezet positiv tanával van színezve s külön irányával élezve. — Mi Dlhányi űr előszavából igy értvén ki a vezérelveket, melyeket ö a szerkesztés körül követendőknek vall, — hozzájok annyit mondhatunk, hogy magyar olvasókönyvnek, a nevezett osztályok számára, csakugyan ily vezérelvek szerint kell szerkesztetnie, és hogy ezeknek — ha valamely magyrr olvasókönyvben — ugy a kezünk alattiban van elégtéve. Dicsérjük, hogy ő olvasókönyvben, mely alsó osztályok használatára van szánva, főbb tért és súlyt még a prózának juttat, mely, ha jó, a tanulócskák számára az életbeli nyelvet hívebben, természetesbben tükrözi le, s mely gondolkozásukat is korukhoz illő gondolatok kifejtése mellett logikai menethez inkább szoktathatja, mint rendszerint azt kötött beszéddel eszközölhetni. S Dlhányi