Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-11-06 / 45. szám

fénlö Nagy-Bánya Nemes Királyi Városának, rendszerént és rendkívül való becsülletes fő Tanácsának. Ugy mint: Diószegi István Uramnak, mostani érdemes fő Birájának.^ Csehi János Uramnak! . 7 . -r . , 7

tt >Nehai bocsulletes fo-Birá-V ar adt Mihály Ur. |..nak mostan tisztessége

s Ex-consuloknak: e munkának kijövetelinek is egyebekkel edgyütt buzgó kevánójinak és munkálodoinak. Zilahi István, V e g h István, V i lles János, Enyedi István, B a l a s D. Fer encz, CsengeriJanos, S z a b o L a s zlo, Hajdú András, V a c z i Dániel, Korc s oly á s S z ö c s István, H e c z e i János, Thu r i S z ö c s István — Uramnak. A végén: írtam NagyBányán a szathmari bokros szent gyülekezeteknek szorongato nyomoruságokon másoknak erettek velem edgyütt bánkódó, es szabadulásokért való fohászkodásoknak idején, 1670 esztendőben 26. April. estve 9 óra után. A tiszta szívet szerető szent Istennek minden magára nézhetés nélkül való haszontalan szolgája, Mindazáltal^kegy elmeteknek az ő jóakarattyából ugyan lelki tanítója N a n a s i István. Szilágyi Ferenc z. (Folyt, köv.) •Of-BELFÖLD. EMLÉK-IRAT*) melyet a tolnai egyházmegye a dunántúli ág. h. evang. egyházkerület ez idei Pápán aug. 10-én tartott közgyűlése elébe terjesztett. Főtisztelendő s tekintetes kerületi gyűlés! A tolna-baranya-somogyi egyesült egyházmegye e mai alulirt napon és helyen tartván meg ez évi közgyűlését, tanácskozásának egyik nevezetesb tárgya a mult évi Veszprémben tartott kerületi gyűlés jegyzökönyvének 45 *) Ez emlékirat a 41-ik számban megjelent „tolnai emlékirat értelmezése" cimü cikkel küldetett hozzánk, mi azonban az emlékiratot azért nem közöltük, mert azt gondoltuk, hogy a kitűnő és világos előadásu értelmezés ennek közlését mindazok előtt feleslegessé teszi, kiket a dolog közelebbről érdekel, s kik az eredeti emlékiratot a gyűlésből ugy is jól ismerik, most azonban nem régen megtudtuk, hogy a fenebb emiilett cikket sokan félremagyarázták; rzért, hogy a t. cikkirót minden kellemetlenségtől megóvhassuk, utólagosan bár, közöljük magát az emlékiratot is. S z e r k. pontja volt, — a melyben ezen egyházmegye a soproni főtanodai tápintézet javára kerületileg reá kivetett — s azon gyűlés által 40 p. mérőben megállapított évenkinti gabonamennyiségnek — ugy szinte a még hátramaradásban lévő 180 p. mérőnek minél elébbi beszolgáltatására utasittatik, s a mennyiben ezt tenni elmulasztaná, annak törvényes űtoni behajtása ellene elrendeltetik. Egyházmegyei közönségünkre érzékeny fájdalommal hatott a föt. és tek. egyházkerületnek ily kemény s meg nem érdemlett végzése; sajnálja, hogy ez a végzés épen egy jótékony intézet érdekében lett kimondva; de leginkább sajnálja azt, hogy a főt. s tek. egyházkerület a kérdéses végzés által az ügyet mintegy élire állítván, — az általunk oly forrón óhajtott — több izben hasztalan megkísértett békés kiegyezkedés lehetőségének majd nem még utolsó reményszálait is elmetszette. Alulirt egyházmegyei gyűlés, melynek évek óta elég ideje volt a fenforgó ügyre nézve magát tájékozhatni, nehogy mégis rögtönzés bűnével vádoltathassák, azt ujolag komoly tanácskozásának tárgyává tette, s bármint szívén hordozza is a fötanodai tápintézet ügyét: de kénytelen volna még azon esetben is — a mitől különben épen nem tart, — ha ellenkezése folytán azon jótékony intézetnek léte jönne kérdés alá, a nevezett végzésnek — ugy elvből — mint saját házi s igy közelebbi érdekei megvédése tekintetéből egyszer mindenkorra ellen mondani! Es pedig elvből azért, mert ilt egy jótékony intézet javára reánk parancsolt kényszer-adóról van szó; már pedig a jótékonyság, mint azt az evángyélmi szeretet gyakorolni parancsolja, kényszert nem tűr, mert az irás szerint is, csak a jókedvű adakozót szereti az Isten; — saját házi s igy közelebb érdekei tekintetéből pedig azért kénytelen a kérdéses végzésnek ellenmondani, mert itt van lőrinci altanodánk, melynek ekkorig még tápintézete nincs is, — pedig tanulóijainknak csak oly nagy szükségök lenne reá, mint a soproni, a modori. losonci, miskolci, nyíregyházi altanodai tanulóknak, s mi érettök, ~ miután adózási képességünk s adakozási jóakaratunk annyifelé van igénybevéve, mind ekkorig minden szíves részvétünk mellett is mit sem tehettünk; — mig ellenben a soproni tápintézet javára — igaz hogy keveset — de mégis legalább évenkinti 40 pfrtokat felajánlottunk, s ezt épen azon csekély -— alig 2000 frtnyi alaptökének kamatjaiból fizettük ki, melyet a lőrinci tanoda számára lassan összegyüjtögettünk 1 Ha az irás inti a híveket, hogy „ne nézze kiki mind az n hasznait, hanem minden az egyebek hasznait is nézze,u

ugyhisszük, mi ezen intésnek becsületesen megfeleltünk : de tartunk tőle, hogy ezt téve azon bönbe estünk, melyet sz. Pál ekként ró meg: „Ha valaki az övéiről és főképen az ő házanépéről gondot nem visel, az a hitet megtagadta" stb. Az elmondottakból méltóztatik a főt. és tek. gyűlés átlátni, hogy ezen egyházmegyére nézve erkölcsi és physikai lehetetlenség volt a kerületileg reá parancsolt módon járulni a soproni tápintézet felsegéllésére, s hogy ezt ezután még kevésbé tehesse, egy uj ok járult hozzá, a mennyiben épen jelenleg buzgólkodunk egy a lőrinci tanoda mellé fel-