Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-01-31 / 5. szám

gába a magyar nyelv irodalmi kezelését illetőleg; vádiratát is azért nem irta magyarul, mert a mint maga mondja: „Latino vero idiomate has Apologias concinnavi, quia terminos technicos nom possem satis intelligibiliter Hungarico sermone exprimerea miért is ö a fölfedezett hibák kiigazítását az Ultrajetumban akkor tartózkodott magyar tanulókra bizta, a mint ez a hibák jegyzékének ime feliratából világosan kitetszik : „Voces, sententiae et versus in Bibliis Hung. A. 1644 Amstelodami editis incuria quadam omissi; in iisdem ibid. A. 1684 imprimi coeptis a c r i stúdió ac fideli opera Hungarorum S. S. TheologiaeStudiosorum in Celebrr. Academia U11 r a j e c t i n a p. t. commorantium suislocis r e s t i t u t i." A Kis Miklósféle bibliaigazitások tehát csak ugy es-> hettek meg, hogy kijelöltetvén valamely latin fordításban azon helyek, melyek a Janssonféle fordításban hiányosan vagy épen nem voltak lefordítva, felosztatott a munka ugy, hogy az egyik a biblia egyik, s a másik más részében stb. kijelölt helyek fordítását vállalta, mi megtörténvén, Kis Miklós gondosan utána nézett, hogy mindenki a maga kiszabott pensumát hűségesen végezte-e, a Janssonféle bibliából hiányzó szó, mondat vagy vers le van-e csakugyan és híven fordítva, és ha igen, azt beleszúrta. Hogy ily mechanismus mellett összevágó, egyöntetű mű nem volt nyerhető, magától értetik. Valóban csak is ily eljárás mellett történhettek oly igazitások, melyek míg egyfelől a szöveget kiegészítik, másfelöl — a mint már feljebb is kimutattam — a fordítás érthetetlenségét és a haszontalan szóbövitéseket csak szaporítják. Ám lássunk néhány példát. Deut. 12, 7 a Janssoni kiadásban így hangzik: „És egyetek ott a ti Uratok Istentek előtt, ti és a ti házatok népe, azokból a melyekkel megáldand tégedet a te Urad Istened/' Itt e mondat fordítása CDi* nSűb Sd^ Drincuh kimaradt és Kis Miklós Tremelliust követve (et laetamini vos et familiae vestrae comedentes ex omni re ad quam admoveritis manum) utánpótolja így: ,,é s örvendezzetek, évén azokból valamikre kezeiteket veténditek," s így az egész vers ekkép hangzik : „És egyetek ott a ti Uratok Istenetek előtt, és örvendezzetek ti és a ti házaitok népe, evén mindazokból, valamikre kezeiteket veténditek, a melyekkel megáldand téged a te Urad." A héber előadás sajátságának általános ismerete is elegendő annak belátására, hogy ez esetlen, vontatott gondolatkifejezés nem hü mása az eredetinek. Hü fordításban az egész vers így hangzik : „És egyetek ott Jehova Istenetek színe előtt, és örüljetek ti és házatok népe kezetek minden keresményének, a melylyel megáldott téged Jehova a te Istened." Deut. 31, 21 a Janssoni kiadásban igy hangzott: „Mikor pedig reájok szállanak a sok nyavalyák és nyomorúságok, akkor ö előttök az ének bizonyság lészen (mert el nem felejti azt az ö maradéka) mert jól tudom az ö gondolatokat és mit cselekedjék most is, minek előtte bevittem volna ötet a földre a melyről megesküttem." Itt e mondatot: „mert el nem felejti azt az ő maradéka" Kis Miklós így egészíti ki: „mert el nem felejtődik ez ugy, hogy ne forogjon az ő maradéka szájában," mi csak nem szó szerinti fordítása Tremellius e szavainak: non enim oblivioni tradendum est, quin versetur in ore seminis ejus. De váljon szükséges volt-e pótolni e helyt ? A héber eredetiben e van tib 13 imT rőtön Itt nyilván a ">bd szó az, melyet Tremellius körülírva fordít így: quin versetur in ore; azonban tudjuk, hogy a ns vagy »s (száj) szó n jc , by viszonyjelölökkel viszonyszócskává válik. Nevezetesen az instrumentális viszony szorosan megkülömböztetik a szerint a mint cselekedetbeli, vagy szóbeli; első esetben használja a TO (kezével) szóty mint Ta nbv szó szerint küldeni kezével azaz általa; második esetben él a szóval, mint (Num. 35, 30) cny ^bS tanűk után, tanúk vallomása után, (Jer. 36, 6) iSE raro irtál utánam, előadásom után. E szerint a szóban forgó mondat tulajdonképen így lenne fordítandó: „mert el nem felejtetik maradéka által, vagy magyarosabban a szenvedőt kerülve Károlyival, „mert el nem felejti azt az ö maradéka" vagy ha már épen betühez ragaszkodunk, így kellene fordítani : mert nem múlik ki elfeledve maradéka szájából," Hogy Kis Miklós másodrendű kútfők után tétette meg az igazításokat, ennek az a rosz következése is leit, hogy míg egyfelől, a mint fentebb több példában láttuk, oly fordítási darabokat, melyek az eredeti képes kifejezésinek, épen csak száraz értelmét adják, érintetlen hágy, másfelől sok helyt, mivel a fordítás a latin kútfővel nem egyezett, ott is igazíttatott, hol Károlyi Gáspár értelmezve ejtett fordítása az előadás egészén alig rontott valamit. Igy pl. 1. Sam. 26, 20 a Janssoni kiadásban így van: „Mostan azért az én vérem ki ne omoljon büntetés nélkül, mert az Izraelnek királya egy balha kergetni jött ; nem külömben mint a ki hegyeken kergetné a fogoly madarat." A mit Károlyi igy fordít: b ü n t e t é s n é 1 k ü 1, az a héberben ugy van, hogy „a földre"; azonban tudni kell, hogy a héber szójárás földre esni annyit tesz, mint hiába, minden siker nélkül történni; e szóknak tehát: ne essék (szabadabban : ne omoljon ki) v é r e m a földre tulajdonképi értelmük csakugyan az, hogy „ne omoljon ki vérem hiába, büntetlenül." 2 Kir. 10, 10. e szójárás ismét előfordul: „Tudjátok tehát most, hogy a Jehova beszédiból semmi nem esik földre," ezt is Károlyi értelmezve szabadon igy fordítja: „Vegyétek eszetekbe ebből azért, hogy semmi el nem múlik hiába az Urnák beszédiben." Ezt Kis Miklós bántatlan meghagyja, mig az előbbit igy igazilja : Most azért az, én vérem ki ne omoljon a földre az Úr elöl (hogy értsük itt ezt az elöl szót ?); mert az Izrael királya egy balhát kergetni jött:nem különben, mintha a ki a hegyeken kergetné a fogoly madar a t." Ily igazítás már csakugyan nem érdemel köszönetet nemcsak, mert a földre esni szójárásnak igazi jelentését Kis Miklós, ugy látszik, nem tudta, de meg azért is, mert Károlyinak jó magyaros kifejezését: „balha kergetni" mint széna gyűjteni, fa vágni stb. megigazítja igy: balhát ker-