Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1864-11-06 / 45. szám
Harmadik és utolsó osztályt képeztek oly iratok, melyek bár egyes keresztyének vagy egyházak előtt becsben voltak, mégis nemcsak hogy azoknak hit dolgában semmi érvényt nem tulajdonítottak, de azonkívül az egyházi használatból is kitiltották. Közvetlen következése e folytonos kutatásoknak az lett, hogy a negyedik század második felében élt több görög theologiai iró részletezett jegyzékét adá a kanonnak, s azok tartalmukra nézve már többnyire egyezők. A katholikus leveleknek eleintén kérdésben forgott darabjai, a felolvasás által külömbség nélkül hozzájuk szokván a hívek, most már mind a heten foglalnak helyet a kánonban ; CBak János jelenései ellen áll még most is fenn az ellenmondás. Az ó-szövetségre nézve ragaszkodnak határozottan a héber eredetű könyvekhez, azonban ezek közül is Eszther könyvét botrányos tartalma miatt kirekesztik. A nevezett jegyzékek pedig e következők : 1. Athanasius alexandriai püspök (326 — 373) kanonja, a tőle töredékben fenmaradt Epistola paschalis v. festalis-ban Opp. II, 38. Az ó szövetségben számlál 22 könyvet (a héber abéce betűszáma szerint), Eszthert kihagyva és az apokryphokat nem említve; azonban Jeremiáshoz Baruchot, a siralmakat és a levelet is sorozza ("'lepepcag xat <tuv auzco Bapooy, ftpiqvoi xat eiztaroXrj). Az uj szövetségben minden megjegyzés nélkül már mind a 27 könyvet sorozza fel. 2. 2ovo<[)tq ríjg ftetag ypaípyjg (az isteni iratok átnézete) egyetlen egy kéziratban fenmaradt munka, mely címében Athanasiusénak mondatik, s ennél fogva annak müvei közt szokott kiadatni. Azonban a régi irók közül azt, mint Athanasius müvét, senki sem említi, és jelenleg általánosan elfogadott nézet az, hogy e synopsis nem Athanasiustól való, a mint hogy attól eltérőleg Eszther régi hagyomány szerint a kanonba sorozandónak lenni mondatik. Credner (Zur Geschichte des Kanons 127 1. fg) egy a 10-ik században élt Athanasius müvének mondja ; azonban valószínűleg korábbi időből való és alexandriai Athanasius kanonja alapján készült. 3. C y r i 1 1 u s jeruzsálemi püspök (350 — 386) Catech. IV, p. 67. szinte 22 ó-testamentomi könyvet nevez, Baruch könyvét névszerint beleszámlálván, s az uj szövetségi könyvek közül János jelenéseit kihagyja. 4. Nazianzi Gergely 390 a kanonba tartozó könyveket versekbe szedte (Carm. 33). Számlál az ó-szövetségben 12 történelmi, 5 költészeti és 5 prófétai könyvet; Eszther meg az u. n. Apokryph könyvek nem említtetnek. Az uj szövetségben felsorolja: a 4 evangéliumot, apostolok cselekedeteit, Pál 14 levelét, 7 katholikus levelet, és jegyzékét e szavakkal fejezi be: Kacag e/eeg, et re de zouzcov exzog oux ev yvrjatotg. 5. Jambi ad Seleucum Nazianzi Gergely iratai közt {II, 194). Az ó-szövetségi könyvek jegyzékét (az Apokryphokat nem nevezve) ezzel fejezi be: némelyek ezekhez még az Eszther könyvét is számítják. Az uj szövetségi könyvek jegyzékében többek közt ezek is fordulnak elő : katholikus levelet némelyek hetet vesznek fel, némelyek pedig csak hármat. János apokolypsisét megint némelyek beleszámítják, legtöbben pedig nem valódinak mondják. (. . . xa&oXcxwv £7tiazo\ü)V ztveg pev kizra <paotv, ot de zpeeg povaq XprjVai de^eadat .... zfv d" aitoxaXüíjjtv zyv Icnavvou 7taXev] ztveg pev eyxptvouoov, oi ttXetoog de ye voftrjv Xeyouotv . . . .) 6. Epiphanius Salamisi püspök (367 — 402) haeres. 76, 941 1. az ó-szövetségben 27 könyvet számlál a szokott rendtől elütő sorozattal. Az uj szövetségi könyvek felsorolása után meg Salamon bölcseségét és Sirach könyvét említi, és azokat decai ypa<pat, isteni iratoknak mondja; azonban más helyt, nevezetesen haeres. 8, 19 1. kétséges érvényüeknek {ev ap<ptXexra>) mondja azokat, sőt de mens. et pond. 4 f. körülményesen elmondja, hogy ama könyvek jóravalók és hasznosak ugyan, de a szent könyvek közé nem számittatnak és azért a szent ládában nem őriztetnek. Ezekből látnivaló, hogy a negyedik század második felében a kanon ügye már oda volt érve, hogy az egyház végmegállapitását megkísérthette. Tette, is ezt a görög egyház 360 körül aLaodiceai zsinaton, mely miután az 59-ik pontban elmondja, hogy a gyülekezet előtt semmiféle olyas könyvet felolvasni nem szabad, mely a kánonba bevéve nincsen: a 60-ik pontban teljes jegyzékét adja mind azon ó-szövetségi könyveknek, melyek a kánonhoz tartozókul ismertettek el. E jegyzékben már mind azon ó- és uj szövetségi könyvek benfoglaltatnak, melyeket mai nap is mint a bibliát képező könyveket ismerünk. Nem neveztetnek pedig az ó-szövetségi Apokryphok és János jelenései. S ].> i t t 1 e r ugyan (Krit. Unters. des 60-sten Laod. Kanons Brem. 1777) e jegyzék valódiságát a kútfők kétes volta miatt megtámadja ; de B i c k e 1 1 I. W. (Studien und Krit. 1830. III. 591) a kérdést uj vizsgálat alá vette, és inkább valódisága mellett nyilatkozik. Mint a Kanon történetében első hivatalos nyilatkozat, minden esetre megérdemli, hogy avval teljes terjedelmében megismerkedjünk; közöljük tehát annak görög szövegét és a némelyekben eltérő latin szöveget a versio isidoriana szerint " Ozc ou dec Iduorcxoúg (paXpoug Xéyeoftai év zij éxxXrjaia, oude axavóvtaza fitftXca, áXXa páva za xavovtxa zrjg xáivyg xat naXaiag dia'&7)X7}q. 'Oaa dei fttftXta avaytvwgxeadar zrjg iza-Xatag fiia&Tjxyg : a. réveoig xóafioo. — 'Egodog ég Áíyúnzoi). —y. Aeotzexóv. — d. Apt&fioí. — e. Aeuzepovópeov. — c- fyooog Naorj— Non oportet psalmos ab idiotis cornpositos et vulgares in ecclesia dici neque libros qui sunt extra canonem legere, nisi solos canonicos novi ac veterig testamenti. Quae autem oporteat legi et in auctoritatem recipi haec sunt: Genesis mundi, Exodus Aegypti, Leviticus, Numeri, Deuteronomiuni, Jesu Nave, Judicum,