Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-10-30 / 44. szám

szemléletből kel kiindulni. Azért az olvasmányok tárgyai legyenek szemlélhetők, a tárgyalás, noha más alakban, nagyrészt mintegy a beszéd és értelem gyakorlatok folytatása sőt, ismétlése. A szemléltetés végett eszközökre van szükségünk. Azokról, azt hiszem, gondoskodni fog az egyetemes tanügyi bizottmány: az ÁBC-e bizonyosan ábrákkal fog megjelenni, ha oly irányban lesz dolgozva, hogy a siker teljes biztosítása végett azok is szükségesek lesznek hozzá. Bár a Beszéd- és Eríelemgyakorlatokhoz is adattak volna ! Árvái József. BELFÖLD. Tisztelt szerkesztő ur! A növelés és közoktatás kétségkívül valamint nélkülözhetlen föltétele az emberiség szellemi s erkölcsi életének: ugy tagadhatlanul legbiztosabb alapja s leghatalmasabb emeltyűje az államok valódi jólléte s a népek polgárisodásának. Azért örvendetes jelenségül tekinthető e téren minden mozzanat, mely a sikert biztosítja, s egyszersmind útat tör a haladás és virágzás felé. Ily nézettől vezéreltetve, a növelés köz és szent ügye érdekében jónak és alkalomszerűnek látta a derecskei ref. egyháztanács hazai hírlapjaink utján nyilvános tudomásra hozni következő intézkedését, annak eddigi szép követésre méltó eredményével együtt. Jelesen ref' egyházunk és tornyunk halaszthatlan javítása, részint a lelkészi lak nagy, ugy szólván - egészen újból ujabb alakban és izlés szerint építtetése által tízezer o. é ftot meghaladó költséggel levén terhelve; miután ezt önerejéből fedezni egyáltalában nem birhatá, kénytelen volt az egyháztanács a lelkes ügybarátok és tehetősb adakozók segélyét, ugy itthon, mint a közel vidéken igénybe vénni. Megkereste azért derecskei szül. Csanak Józse f debreczeni nagykereskedő urat következő bizodalmas körlevélben. Tekintetes ur, kedves emlékű honfitársunk! Vannak kötelékek az emberi életben, melyeknek szálai a multak emlékébe szövődvén, nem engedik, hogy az idő és tér által megszakasztassanak. Ily kötelékek fűzik kétségkívül a tek. urat mihozzánk és e városhoz, minket és e várost viszont tek. ur — mint kedves emlékű honfitársunkhoz. » Városunk a tek. urnák szülőhelye, ref. egyházunk és iskolánk, akkor virágzásban volt, és diszlő gymnasiumunk adá tek. urat az életnek, mely a gondviselés által oly szerenesés pályát nyitott számára, melyen sok küzdéssel ugyan, de még több sikerrel haladva, szellemi kincsei mellé anyagiakat is gyűjthetett, s e földi jólét gazdag forrását megtalálta. S miután a tek. ur — mit örömmel jegyzünk ide — hazai közérdekeinkkel kapcsolatos jótékony czélokra tett nemeslelkü adományzásai s fillérezést nem ismerő áldozatkészsége által e haza egyik hü és hasznos polgárává lőn felavatva : nem hibázunk, ha azt mondjuk, hogy a mi ref. iskolánk, mint első képző, adta tek. urat, mire büszkék lehetünk, a hazának is. A multak ez emléke, s ebbe szövödő kedves kötelékek bátoritnak, s mintegy jogositnak minket fölemlitni tek ur előtt (mert ugy hisszük, elég leend a fölemlités is) ref. egyházunk jelenlegi szükségeit, főleg két rendbeli nagyobbszerü építkezésünket, melynek tetemes költségei egyházunk pénzerejét már eddig is több évre teljesen kimeriték; de fölemlitni s ezek fölött kiemelni ref. gymnasiumunk jelen nyomasztó helyzetét is, melyben annak, a már ugyan négy osztálylyal dicsekvőnek, a tanári fizetések nem teljesithetése miatt megszilárdulva nem levén, a lét és nemlét ketes harcávál kell küzdenie. Ezek főlemlitése mellett tiszteletteljes bizalommal keresvén meg, s egész egyházunk nevében kérvén tek. urat : kegyeskedjék hazaszerte ismert jótékonysága s nemeslelküségénél fogva, számtalanszor és fényesen tanúsított áldozatkészségét szükséggel küzdő ref. egyházunk s ebben kebelezett gymnasiumunk irányában is bizonyítani, s tetemes és önerőnkből teljesithetlenekké vált, s csak a lelkes ügybarátok és adakozók segélye által megbírható egyházi költségeink fedezhetése céljából, istentől nyert földi javaiból ref. egyházunk és gymnasiumunk részére nyújtandó kegyes adománya által nevét és emlékét, a különben sem feledettet, egyháztanácsunk jegyzőkönyvében örökíteni, — minket és általunk ez egyháznak minden tagjait pedig maga iránt örök hálára kötelezni. Kik egyébiránt mély tisztettel vagyunk Derecskén, 1864. sept. 25. Posta József ref. lelkész, Komáromy Károly presbyter. Jakó Pál presbyter, Erdélyi József presbyt. jegyző s az egész egyháztanács." — Mely levél folyó hó 5-én címzett urnák Jakó Pál megbízott presbyter által személyesen kézbesittetvén legörvendetesebb és feledhetlen hálára kötelező válaszul az itt egész terjedelmében közlött szép s romlatlan szivjóságott tanúsító levelet vettünk még az nap Csanak József úrtól, ref egyházunk s főleg iskolánk javára és igy a növelés szent céljainak lehető valósítására mellékelt 1000 azaz egyezer o. é. ft. küldeménynyel. Az ezt kisérő levél szóról szóra igy hangzik. ,,A derecskei ref. egyház nagytiszt, és tek. tanácsának. Debrecen 1864. okt. 5. „Mindig számoltam rá, hogy lesz alkalmam szülővárosom, annak egyháza, főkép iskolája iránt, — melyben az én gyermekkorombeli célszerű elrendezésnél fogva, nekem szegénysorsunak is lehető volt annyi tudományh oz jutás, a mennyinek alapján, választott pályámra nézve legszükségesebb ismereteket későbben megszerezni képes lettem, hü emlékezetemet és hálámat lehetőképen bebizonyítanom. — Most mikor a nagytiszt, s tek. cgyháztanács mult sept. 25-én kelt becses leveléből értesülök, miszerint a gondjai alatti egyház és iskola fentartásában szükséget lát, készséggel és szívesen szolgálok e levelem átvivője tek. Jakó Pál urnák ezennel kézbesített 1000 fttal, melyet akkép, a hová