Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-01-31 / 5. szám

pápák hírneves két felekezetének a ghihellinekés guelfeknek Német mint Olaszországot századokon keresztül háboigató küzdelmeiben, a világi és egyházi hatalom élethalálharca áll előttünk. 26f

t

) A másik kép az ész és tudomány vivása a hierarchiának az evangyéliom tanaival éles ellenkezésben álló kinövései és visszaélései valamint az egyházban eláradott erkölcsi romlottság ellen. Több ide tartozó adatok közzül csak futólag emlitve a hírneves pápanöt, — Johanna papissa — a 9-ik századból,26

b

) a következőben figyel,6a

) A középkori pápák uralkodási vágyát igen elevenen és tanuságosan ábrázoló következő egyes tényeket legyen szabad itt említni. IV. Henrik császár, mint bűnhődő 1077-ben sanyarú hidegben három napig várja Canossa vár udvarán VII. Gergely pápának anathemája alóli feloldoztatását, mit a negyedik napon e bírája előtt mezítláb jelenve meg, nyert meg; rőtszakállu I. Fridrik császár 1155-ben a lovára felülő IV. Hadrián pápa kengyelét tartja, azután 1177-ben III. Sándor pápa lábát csókolja Velencében : ezzel atyafias ábrázolat V. C z é 1 e s t i n pápának 1294-ben Aquila városába bevonulása, mikor II. Károly nápolyi király és fia K á r o I y - M á r t e 11 fogták ama szamár kantárát, melyen a szent atya ült. Az egyházi hatalomnak a világit letapodó ereje nagy, megreszkettető példában tűnik még a szemünkbe akkor is, midőn III. Innocentius pápa 1208-ban Angliára a nagy átkot kimondja, majd a királytól Jánostól országát elitéli, s ötet oly egyezésre szorítja, mely Angliát esztendőnként adófizetés mellett a római udvar felsősége alá vetette. — Ez adatokat idézem az általam kiadott Klio históriai zsebkönyv II. darabjából -- 8. 9. 1. hol az illető kútfők is, mikből azokat merítettem, megnevezve vannak. Még egy pár ilyen példát hozok fel a 16-ik és 17-ik századból is. IV. Pál (1555-1559). VIII. Bonifacius példáját utánozva, határozottan kimondotta, miszerint ,,a királyokat nem ismeri magához hasonlóknak, de alattvalóinak tartja, s mindeniket lábaival tapodja." V. Pál hatalmi vágya (1605—1621) még ennél tovább is ment. Caraffa Tamástól etfogadta a neki ajánlott thesiseket e felirattal: „Paulo V. Vice-Deo ; Reipublicae Christianae Monarchae invictissimo, Pontificiae omnipotentiae conservatori acerrimo." S maga képe alá ezt íratta : „Inimici ejus terram lingent." (Ellenségei a föld porát fogják nyelni.) L. Cramer's „Briefe über Inquisitionsgerichte" I. Bd. S. 399. Sz. F. í<b

J Ez állítólagos pápanöt a 855-b. meghalt IV. L e o és utóda III. Benedek közzé helyezik. Az esemény az egyháztörténelemben eleitől fogva sok vitatás tárgya, valóságos quaestio vexata volt. Az arról megjelent számos munkák között legújabb a szabadelvű katholikus D öli inger müncheni tanártól tavaly kiadott monographia : „Papstfabeln des Mittelalters" München 1863. 8. — Ezt ismertette a „Wiener Zeitung" tudományos toldaléka: „Österreichische Wochenschrift für Wissenschaft, Kunst, und öffentliches Leben" Jahrgang 1863. 2-ter Band S. 513. hol többek között írja: „Die Papstin hatte 2y2

régiért, eine Menge Functionen vorgenommen, welche nun alle nichtig und kraftlos waren, und dazu noch d i e Schmach desGebárens auföffentlicher S t r a s s e. Man konnte sich kaum etwas Entehrendemünket magára vonja a pápai széknek mélyen sülyedését, bizonyító, azt megfertőztető nöuralom, mely botrányos drámában három asszony szerepelt: id. Theodora toscanai márk gróf Adalbert feslett életű neje, s hozzá méltó és hasonló leányai: ifj. T h e o d o r a és „az asszonyi szörnyeteg" M a r o z i a , mint cardinál és vaticani könyvtárnok Báron ius nevezi. E három no, valamint érdemetlen rokonaik s kedvenceik kezében volt akkor Rómában a hatalom; azok rendelkeztek a pápai szék betöltéséről, melyre III. Sergiust 904-b., id. Theodora, X. Jánost 914-b. ifj. Theodora, és XI. Jánost 941-b. M a r o z i a emelek, kinek az utói emiitett pápa III. Sergiustól született fia volt. A 11-ik században nem kevésbé sok romlás jelei mutatkoztak, midőn egyebek közt 1045-ben Rómában egyszerre három, s e méltóságot részint pénzen vásárló pápa volt: IX. B e n e d e k, VI. G e rg e 1 y , III. Sylvester. A nepotismusnak is több botrányos példájával találkozunk, midőn pápák családjuk javára, rokonaik, gyermekeik gazdagítására a szent szék birtokát elidegenítik^ pl. IX. Sixtu s (1471 — 1484) négy unokaöcscsének sok jószágot ajándékozott, VIII. Innocentius (1484—1492) nyolc gyermekéről, — azok közt egyik fia a híres Medici Lörintz veje volt, — hasonló módon gondoskodott; VI. S á n d o r — ki nem ismeri e nevet? — (1492—1503) fiának Borgia Caesarnak adta a romagnai hercegséget, mint szintén III. P á 1 (1534 — 1549) Parma és Piacenza birtokát a cardinalisok beleegyezésével fia Fa mese Lajos részére biztosította stb. Hogy VI. S á n d o r a históriában ismert két gyermekével, az emiitett Borgia Caesarral és Lucreciáva minő viszonyban volt P o n t a n u s verse mutatja.: Hoc jacet in tumulo L u c r e t i a nomine, sed re Thais: Alexandria filia, sponsa, nurus. E sírban nyugszik Lucretia névre, valóban Thais, Sándornak hitvese, lánya, menye. res für den Stuhl des Apostels, ja für die ganze Christenheit denken. Welchen Hohn musste diese Geschichte bei den Mohammedanern hervorrufen." Döllinger az egész eseményt a nép száján forgó mondákból, legelébb a 13-ik században keletkezettnek, s természetesen mesének állítja, mi nemsokára az irodalomba is átment. Sajátszerű körülmény, hogy a szentszékhez különösen ragaszkodó dominicánusok és minoriták voltak, kik azon szép históriát legelőbb felkarolták és terjesztették. Én Döllinger munkáját elolvastam, ugy találtam azonban, hogy néha inkább subjective s tényeket magyarázva okoskodik, mint objective bizonyít, mely tények azért, mivel azokat magyarázni kell, eldöntőknek nem tekintethetnek. A vitaügy annálfogva ugy hiszem, még most is függőben van, mint Mosheim „Institutiones histor. Ecclesiast." cimü könyvében ezelőtt egy századdal 1764-b. pag. 289 irta: „Contigerit aliquid Romae, necesse est, unde constantissimus ille multorum saeculorum sermo natus est: quale vero illud sit, id nondum liquet." Ez aliquid az, mit kutatni s felderitni kellene. Ily botrányos népmonda, mennyire jellemzi a kort, — szükségtelen fejtegetni. Sz. F.