Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-10-17 / 42. szám

A néhai alapitványozó gróf úr közelebbi években huzamos távolléte alatt az eredetileg 350 frt alapítvány hátralékkamatai felette felszaporodtak , általános meggyőződés nyilvánult r. zsinatunkon, hogy fia s örököse az ifjú gróf úr mihamarább e kegyes alapítványt folyóvá teendi, miért jelen szomorú körülményei közt nem kívánt e tekintetben figyelmeztető megkereséssel alkalmatlankodni. Közelebbi tudósításomnak ,,Prot. Egyh. és Isk. Lap" 24—25 sz. a Vásárhelyit tartott tanári értekezletet tárgyazó pár pontjáért, mintha, részint helytelent, részint valótlant foglalnának magokban, Mentovich Ferenc tek. tanár úr rendre kívánt utasítani. Bátor vagyok, az igazság érdekében, nagytiszteletü szerkesztő úrtól becses lapjában ez alkalommal még egy kis tért kérni, hogy ezen „Egy kis rendreutasitást" „Prot. Egyh. és Isk. Lap" 28. sz. mint részint helytelent, részint az igazságtól eltérői visszautasíthassam. Hogy a tanári értekezlet érintett felterjesztését tárgyazó pontért helytelenül kívánt rendreutasítani, annak kimutatására, miután a tek. tanár úrnak „nincs szándéka a tanári testület dolgairól számolni" a bővebb kifejtést mellőzve, légyen elég, csakis saját állításaira szorítkozva annyit jegyezni meg — miszerint : 1. Egy oly gyűlés, melyben közös jogakadémia felállításáról, szervezéséről, s még más az egész anyszentegyházat érdeklő ügyekről is tanácskoznak, több mint ,,évenkinti barátságos ösmerkedés és kölcsönös eszmecsere're szánt értekezlet." 2. Ertekezletet zárt ajtók megett, vagy közhírré tétel nélkül nyilvánosan tartani, csak annyi a különbség, hogy amabba nem lehet, ebbe nem tudhatni, mikor lehet bemenni. 3. Nem más, hanem épen a tanári testület akarná értekezleteit „valami egyébbé változtatni," mint a mivé a mélt. főegyházi tanács bölcs belátással rendezte, midőn kérelmezi, hogy a közelebbi esperesek, papok és nevezetesb isk. tanitók, tehát a már hivatásoknál fogva inkább tárgyavatott ügybarátok tetemes része, ne hivassanak meg. Mi a tek. tanár úr felolvasott értekezését érintő pontot illeti: Miután a t. Deák Farkas úr tudósításában is „Prot. Egyh. és Isk. Lap" 25 sz. melyet pedig maga a tek. tanár úr is, reá hivatkozva, nem állit kósza liiren alapultnak, szórói-szóra ez áll: „a vallás és tudományok közötti viszonyról s azok előhaladásáról is beszélt, a philosophiát sem hagyta ki, melyet támadni a hol csak lehet el nem mulatja, volt is aztán vitatkozás Takáts János kolozsvári tanár, Szász Domonkos ugyan kolozsvári pap, hevesen támadták meg, de a cáfolatok meghallgatására nem levén idő, más alkalomra halasztották. Miután tek. tanár úr maga sem tagadhatja, hogy elnöklő tanár társa azon indítványának, miszerint értekezéséről, a t. Szabó tanár úréhoz hasonlóan, a jegyzőkönyvben helyeslő elismeréssel tétessék említés, t. Sámi, Kasza, Takáts és több tisztelt tanár urak tüstént ellene mondottak, és az indítvány nem fogadtatott el, s a bejelentett cáfolatok csak időhiány miatt halasztattak el. Miután a tek. tanár úr maga is tudhatja, hogy az értekezlet ideje alatt, majd minden köz és magánösszejövetelek s még étkezések alkalmával is, értekezése részint komolyabb vita, részint éle tárgyul szolgált. Melyek mind nem történhettek volna, ha a tek. tanár úr értekezésében „csupán azon ítéletet merte volna kockáztatni, hogy a fiatal még alig pelhedző állu természet tudományok, az ujabb időben nagyobb előhaladást tettek mint az ősz szakálu philosophia: El nem ismerhetem, hogy értekezésében ép ugy nem kissebbitette volna az érintett tudományokat, „mint nincs semmi meggyalázás abban, ha például azt állítja hogy ez s ez kolozsvári ref. lelkész derekabb ember mint a szent benedeki." Sőt bátor vagyok azon „ítéletet kockáz tat ni" hogy a tek. tanár úr felolvasott értekezése tartalmáról, én, „hallottuk"-ból, hívebben értesítettem az érdemes közönséget, mint „rendreutasitásában" önnönmaga, és hogy a tek. tanár úr csak azért hivatkozik például a kolozsvári és szent benedeki ref. lelkészekre, mert amazok közül egyik az értekezleten értekezését megcáfolni kívánta, szent benedeki paptársamtól pedig azt hitte, hogy róla az érdemes közönséget ő tudósította, és igy rájok hivatkozása nem tiszta szándékból eredett. Ennélfogva feljogosítva érzem magamat a „Flóri könyve 32-ik lapján valójában megtalált kis versnek idézett első sorát „Szégyent hoz rád a hazugság" a tek. tanár úrnak teljes tisztelettel visszaadni, azon igéret mellett, hogy valamint eddig ugy ezután is, teljes tehettségem szerint a második sor utolsó szavát az „igazságot" fogom szemem előtt tartani és követni. Mi a tek. tanár úr rendreutasitásában tett több megjegyzéseit illeti, azokra nézve bátor vagyok azon „ítéletet kockáztatni :" Hogy nemcsak csekélységem, hanem valamint a tanári értekezleten nyilatkozott több tisztelt tanár és lelkész urak ugy az önt állomására meghívott mélt. fő egyházi tanács igen tisztelt főtestülete is, a tek. tanár úr annyira terjeszteni kiyánt máterialismusát, nem számítja a „szakjába vágó tudományok előhaladásai és viszonyai" hanem inkább, fattyú kinövései közé. Hogy midőn a tek. tanár úr az erdélyi ref. anyaszentegyház mélt. egyházi főtanácsa választása következtében az anyaszentegyház egyik külön saját főiskolájában, a tanárságot elvállalta, ugyanakkor, ha szintén semmi irott conventiot nem kapott is, magára vette azon erkölcsi és becsületbeli kötelességet, hogy a szakjába vágó tudományok azon elfajzásait, melyek az egyház mint vallásos erkölcsi testület alapelveivel homlokegyenest ellenkeznek, ne mutassa ugy fel mint megállapitott igazságokat. Hogy a tek. tanár úr kötelességét lelkiismeretesen ugy teljesiti, ha a szakjába vágó tudományok elfajzásait mint ilyeneket ismerteti meg tanítványaival, egyháza