Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-01-31 / 5. szám

Berekesztésül feljegyeztetik: hogy ezek az itt megállapított rendszabások, a kölcsönös egyességen fundált s több idő óta fenálló békességes szokásnak prejudicálni nem akarnak ugyan; de ha a régi szokás netalán valamelyik félnek sérelmet okozna, és ellenmondás alatt volna, tehát az olyan hibás usus az itt megállapított princípiumok szerint az illető egyházi felsőség befolyása mellett, megigazittassék, és a rendetlenségből származott sérelem megorvosoltassék. Jóllehet, ezen előrebocsátott, s most ujjonnan általunk közmegegyezéssel kidolgozott rendszabásokat, a régibb végzés szerint most bezárni, s azokat állandó sinórmértékül kiadni kellett volna, ezen rendszabásokat mindazáltal, a mind a két részről mostanában tartandó superintendentialis közgyűlés közelléte tekintetéből, a szükséges megerősítés, g foganatba tétel végett, mostan a fő tiszteletű superintendentiának hivatalosan bemutatjuk. Kelt Nagy-Greresden május 15-én 1833. Kis János m. k. a dunántúli evang. keríiletbeli gyülekezetek superintendense, Bellitz Jónás m. k. kemencsi ev. senior és kiküldött; Kis Jósef m. k. predicator és kiküldött. Alsó Káldi Káldy Jósef m. k. mint kiküldött. Kamondy Lajos m. k. mint az ágostai vallástartó superintendentiának világi kiküldötte. Márton György m. k. mint kiküldött. — Tóth Ferenc m. k. a helvét vallástételt követő dunántúli ekklézsiák superintendense mint kiküldött. Nagy Mihály m. k. a helvét, hitvallástételü Tatai egyházmegye esperestje mint kiküldött. Kolrnár János m. k. a helvét vallástételü pápai egyházi vidék segédgondviselője mint kiküldött, Eőry Szabó Gábor m. k. suptialis assessor s kiküldött. Sebestyén Gábor m. ' k. suptialis assessor s kiküldött. Kivonat, a dunántúli ev. egyházkerületnek 1833. jul. 10-én Csöngén tartott gyűlése jegyzőkönyvéből : 24. „főt. sup. ur, a helv. hitv. követő dunántúli kerületi megyével vegyes kiküldöttség által alapított Írásbeli rendszabásokat beadván, mivel azok átaljában helyeseknek és szükségeseknek találtattak, a kerületi rendek részéről helyben hagyattak, egyedül azt tartván föl, hogy a menynyire jelen valóképen, talán némely előre nem látott esetek elmaradtak vagy jövendőben más körülállások változtatást kívánnának, azok iránt további rendeléseket vagy a szükséghez képest változtatásokat tehessenek. Többnyire ezen rendszabásokat egész kiterjedésekben, a pénztárból fizetendő költségen leirattatván az esperes uraknak kiadatnak a végett, hogy megyéjökben kihirdetvén, mindazok, a kiket illet, magokat azokhoz szorosan alkalmaztatni el ne mulasszák; más részről pedig a h. h. követő dunántúli kerületi rendeknek atyaiiságosan megiratik, hogy a kerületi rendek által már most elfogadott kölcsönös és közös rendszabásoknak szoros megtartását eszközölni méltóztassanak.a

Közlő nincs azon helyzetben, hogy a dunántúli helv. egyházkerületnek ezen egyességre vonatkozó határozatát igy kivonatban közölhetné, de biztos tudomása van a felől, hogy az egyességet elfogadta, sőt azt a kerületi gyülekezetekben mint sinórmértékül szolgálót köröztette. Szükségesnek tartottuk pedig újra közlését az egyességnek e lapok utján is,hogy lássa a közönség mikint gondoskodtak az apák egyetértőleg oly súrlódások elháritásáról, melyek az atyafias békességet, nem csekély mértékben zavarják. — Azonban ugy látszik, hogy sokan ezen egyességet talán elévültnek is gondolják, vagy nem ismerik, különben nem merülnének föl, most harminc év múlva oly tények, minők e lapok utján is közöltettek, sajnálatára minden békeszerető protestáns embernek. Közlő azt hiszi, nem volna fölösleges dolog, nemcsak a két egyességre lépett egyházkerületben ez egyességérvényességétujra kihirdetni, — hanem azt más egyházkerületekkel is közölvén azokat testvériesen fölkérni, fogadtatnék el azokban is sinórmértérül, hogy lenne mindennütt rend, béke, szeretet és egyetértés, mit Isten adjon! K. S. TUDOMÁNYOS KUTATÁS A VALLÁSBAN. II. Az öskeresztyén kor, s a kózépszázadok. (Folytatás.) A keresztyén egyház keblébeD végre igen nevezetes és végzetteljes ellentétet képezett a római pápák, mint Jézus úgynevezett helytartóinak egyházi és világi hatalma által előidézett vita és meghasonlás. Mielőtt ezt célomhoz képpes rövidbe szorítva előadni megkísérteném, minden félreértés eltávolításáért ki kell jelente-9*