Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-10-09 / 41. szám

1327 I-SÓ' Év. Ora Óra szám szám E 1 s ft f é 1 é v. heten-Második fél év. heten-E 1 s ft f é 1 é v. kint. kint. Észjog 4 Bölcseimi erkölcstan 4 Protestáns egyházi jog és Protestáns egyházi jog és házassági törvény 4 házassági törvény 4 Politika 5 Állam-isme 3 Állam-isme 3 Neveléstan 2 Neveléstan 2 Váltójog és eljárás 2 Latin irodalom 2 Peres ügyeken kivüli eljárás 3 Hellen irodalom 2 Latin irodalom 2 Hellen irodalom 2 Összesen 22 Összesen 22 Il-ik É Ora Óra szám szám Első fél év. heten-Második fél év. heten-Első fél év. kint. kint. Honi közjogtan és jogtör-Honi magánjogtan és ősiténelem 8 ségi nyiltparancs ' 8 Általános egyházi jog (jus-Honi perrendtartás és okcanonicum) és házasmánytan 4 sági törvény 4 Eszvallástan Oktatástan 2 Eszvallástan 4 Policia 4 Oktatástan 2 Latin irodalom 2 Latin irodalom 2 Hellen 2 Hellen 2 Összesen 22 Összesen 22 Ezen két év bevégzése után lépnének át a papi pályára készülők a nagy-enyedi theologicum seminariumba. E) A jogi tanfolyamnak csak M. - V á s á rbelytt felállíttatni tervezett két felső éve következő beosztással: IH-ik Év. Ora Óra Első fél év. szam hetenkint. Második fél év. szam hetenkint. Római jog institutiók és pandecták szerint Osztr. büntetőjog és eljárás Államgazdaságtan 8 8 4 Osztr. polgári magánjog Osztr. perrendtartás és birói illetékesség Államgazdaságtan .8 6 6 Összesen 20 : Összesen 20 IV-ík Ev. Osztr. pénzügyi tudomány Osztr. közigazgatási jog „ kereskedelmi jog Állam-isme Bányajog Összesen 20 Osztr. pénzügyi tudomány „ közigazgatási tudomány Szász „Statuta" Csőd rendtartás 2. Úrbéri nyiltparancs 2. Ügyvédi rendtartás 2. Összesen 20 BELFOLD. (Folyt, köv.) A TOLNAI EMLÉKIRATNAK ERTELMEZÉSE! Ha nt. Trsztyenszky Gyula sopronmegyei esperes úr a dunántúli ág. ev. egyházkerület ez idei Pápán tartott közgyűléséről ezen lap 37-ik számában megjelent cikkében csak valamivel csinnyában nyilatkozik a tolnai emlékirat felől, ugy az alig fogott volna valaha nyilvánosság elé kerülni: de miután közlő úr — akarom hinni, hogy nem szántszándékkal hanem téves felfogásból cikkébe először is egy valótlan állítást majd ismét két rendbeli gyanúsítást csúsztatott be, s igy könnyen másokat is félrevezethetne, — reánk tolnaiakra nézve már most becsületbeli kérdés, hogy válaszoljunk, s ezt méltóbban nem véltem tehetni, minthogy a kérdéses emlékiratot egész terjedelmében az olvasó közönség Ítélete alá bocsátottam. Mivel azonban ezen emlékirat eredetileg nem volt nyilvánosság elé szánva, a nem — dunántúli olvasók javára — u. m. a kik viszonyainkat 8 az ezen emlékiratot szülte előzményeket kellőleg nem ismerik, kellett, hogy azt egy kissé értelmezzem. A figyelmes olvasót nem szükség emlékeztetnem, miként ezen emlékirat 2 részre oszlik: az első a gabonajárandóság megtagadásának okait adja elő; a második rész a kerületi köz- és tanodai pénztárakba általunk befizetett pénzekre igyekszik egyházmegyénk osztályos jogát kimutatni, s egyúttal ennek a kerület által elismertetését eszközölni. Szóljunk tehát először is a gabonajárandóságról. — Mikor lett ez egyházmegyénkre kivetve ? A kerületiek azt állítják : az 1810-iki farádi gyűlésen, s az 1856 iki soproni gyűlés csak igazságosabb kulcs szerint eszközölte azt. — Előttem fekszenek mind a két rendbeli jegyzökönyvek, s azokból csakugyan azt olvasom ki, hogy ezen kivetés igen is megtörtént a kerület részéről. De ily esetben nem az a fődolog; hogy a kivetés megtörtént-e? hanem az, ha vájjon az egyházmegyék elfogadták-e ? Trsztyenszky úr szerint — igen is hogy elfogadta a tolnai egyházmegye, mert fizette is addiglan a reá kivetett mennyiséget! Már pedig ez — engedelmet e kifejezésért, — valótlan állítás. Mert ugyanis a tolnai gyülekezetek már a farádi gyűlés által lett ezen kivetéseknek is ellenmondtak, és pedig nem csupa elvkövetkezetességböl, mint az emlékirat állítja, hanem — mert nem ismerték el a kerületi gyűlésnek azon jogát, miszerint az róluk nélkülök igy intézkedhessen; — de még viszont másrészről nem is azért, mintha talán a közteherviseléstől valami nagyon irtóztak volna, — oh nem! e tekintetben eleitől fogva kijutott bőséges osztályrészök; — hanem leginkább az okból nem járultak már akkor gabonával a soproni tápintézet fentartására, mert épen azon időtájban állították fel egészen újból lőrinci tanodájokat, s ennek holmi csekély a lelkészek és tanítók részéről megajánlott pénzbeli járulékon kivül, epen is csak