Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-10-02 / 40. szám

BELFÖLD. LOSONCI TEMPLOMSZENTELÉS S EGYHAZKER. GYŰLÉS. Losonc, az 1849-diki hadi lángok martaléka, septemb. 18-án rendkívüli ünnepély színhelye volt. A helv. hitv. evang. templom, mely dísze volt a városnak, s mely Phőnixként hasonló díszben emelkedett ki hamvaiból, a nevezett napon szenteltetett fel főt. Nagy Mihály úr, a magyar haza legidősb superintendense által. Egyszerű volt ez ünnepély, mint maga a vallás, melynek dicsőségére az úr lelkének elhívása által felavattatott ; de mégis megható s szívet és lelket emelő pompa jellemzé azt; az a pompa, melynél fényesebb nincs, s túlragyog mindent ama csillogás által, mely a szemekben reszkedő öröm- és hálakönyekben tükrözik. A losonci magyar ajkú reform, egyház, mint a magyar nemzetiség egyik szegletbástyája, mennyire birja a haza közérdekeltségét, kitűnik abból, hogy ez igénytelen s vallási szempontból csupán a helvét hitvalásuakat érdeklő ünnepélyen, minden rang- és valláskülömbség nélkül oly feles, mondhaUr, tömeges számmal jelentek meg és pedig közel és messze távolból egyiránt a résztvevők, hogy épen e körülményben lehetlen volt fél nem ismerni valami nagyobb fontosságot annál, mint minőt egy kisded egyházközség templomának felszentelése nyújthat. Képviselve volt itt ugyanis mind a négy snperintendentia, és pedig a dunántúli és dunamelléki saját püspökeik által; képviselve voltak a kerületi főiskolák, s különösen Nógrád, Honth, Komárom, Győr, Pozsony, Bars, Gömör, Borsod, Szabolcs, Bihar, Heves, Pest, Fehér, Veszprém, Somogy, Vasmegyék protestáns vallású közönsége oly férfiak által, kik részint áz egyházi, részint a polgári közéletből tisztelettel ismertetnek. A templomot zsúfolásig megtöltő, s kiválólag magyar jellegű öltözékben megjelent férfiakon és nőkön kivül roppant számú néptömeg vette körül az egyház külső falait, hogy legalább közelében legyen az áhítatnak, mely a templom belső részeit a csakhamar megzendült ének kíséretében eltölté; az ének elzengése után szószékre lépett az őszfürtü főpap ; kenetteljes és mindenkit kielégítő szent beszéde alapigéiül vévén fel a IV. zsolt. 7. és 8. verseiből e szavakat: ,,sokan mondják, kicsoda mívelheti azt, hogy valaha jót lássunk ? De te, uram mutasd meg nekünk a te orcádnak világát. Es igy nagyobb örömet adsz az én szívemben, hogy nem mint mikor az ő borok és buzájok megsokasodtak.u

Buzgósággal töltött el e beszéd minden szívet, s a könyörgés, mely azt berekeszté, legőszintébb érzésévé vált minden hallgatónak. Valóban a 76-ik éven túl is oly lelki és testi erőnek örvendő főpap, ki 20 évén át folytatott superintendensi hivatalát a legválságosabb időszakokban is államférfiúi bölcsesség s ildomossággal párosult szilárd hazafisággal viselte, méltán nyeré meg az ünneplő nagy közönsé^i<|^ó|0r? tatlan tetszését s tiszteletét, melynek meglepő ki * 08 adtak a losonci dalárda vegyes vallású tagjai, midőn az agg szónokot, de iíjan és melegen érző főpapot fáklyás menettel s sze'pen sikerült ének és dalokkal tisztelék meg. Az isteni tiszteletet a losonci reform, egyház hívei vendégszeretetéből délutáni 2 órakor 500 teritékre rendezett lakoma követte, hol az ily alkalommal elmaradhatlan pohárköszöntések csakhamar megkezdődtek, sorban Török Sándor, S á r k ö z y József, T őr ö k Pál superintendens, Beöthy Zsigmond, Bodnár István , Szontagh Pál, B á s t h y Miklós , L os o n c y László s több mások által, kiknek neveit egyébiránt már a lakoma fokozódott örömzaja közt feljegyezni képesek nem voltunk. A losonci egyház lelkes hívei, s különösen annak áldozatkész s fáradhatlan két gondnoka S z i I a s s y Ferenc és O t t 1 i k Akos urak vendégszeretetének jellemzésére megemlitendőnek véljük még, miszerint a fölszentelési ünnepélyt megelőző estve, valamint a hétfői egyházkerületi gyűlés utáni déli alkalommal mindannyiszor 200 teritékü diszes lakomát rendeztettek, ide számitván a szállásadó közönség vendégszeretetét is, s azt a gondos és lankadhatlan szívességet, melyet a helybeli szép tudománya reform, lelkész Kiss Gábor, továbbá Pongrácz, Szakái, Szentpétery, Kovács István, Kovács Ferenc, S t e I 1 e r és több más helybeli birtokos urak feledhetlen emlékű barátságok által kifejtettek és tanúsítottak. Mint minden nagyobb ünnpély, ugy a jelen ünnepély is gyönyörű' hölgykoszorút gyűjtött egybe, minek alkalmából a helybeli közkönyvtár javára fényes és igen kedélyes táncvigalom tartatott. Maga a kerületi gyűlés, előrebocsátott istenitiszíelet után, hétfőn vagyis 19-én kezdődött. Az ezt megelőző rövid értekezletben főtdő superintendens úr jelenté, hogy hivatalos úton azon örvendetes körülménynek jővén tudomására, miszerint ő cs. kir. apóst. Felsége Komáromot, a superintendens úr lelkészi székhelyét, f. hó 20-án legmagasb látogatásával fogja szerencséltetni, a fogadás ünnepélyében részt venni lelkészi és superintendensi állásánál fogva kötelességében áll. E jelentés az értekezlet jóváhagyásával találkozván, superintendens úr f. hó 19-én korán reggel elutazott, s igy e gyűlésen mind az egyházi mind a világi rendes elnökök hiányoztak. S á rk ö z y József úr azonban, ki a betegsége miatt akadályozott világi rendes elnökünket, T e 1 e k y Gyula gróf ő mltgát, legidősb segédgondnoki hivatalánál fogva már több izben, de mindannyiszor a superintendens által megnyitott gyűlés felhívása következtében helyettesité, az elnöki helyről a gyűlést megnyitotta, a superintendens úr elutazása körülményének bejelentése mellett. Sárközy József úron mint áldozatkész s fáradhatlan buzgóságu legrégibb segédgondnokunkon kivül alig ismerünk méltóbbat arra, hogy a világi elnöki hivatalt helyettesítse ; de épen a szintén alaki szabályokhoz kötött egyházalkotmányi rend tekintetbe vételével óhajtjuk, hogy a gyűlés elnöki e világi se egyházi részről mindaddig el ne foglaltass'éfe. mig annak helyettesi betöltése iránt maga a PÁPA -1