Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-10-02 / 40. szám

kalmával is — midőn sok egyébb szertartások mellőztettek — a protestáns gyülekezetek, s elöljárók által az istentisztelet egyik lényeges részéül továbbá is fenntartattak. — És helyesen! mert azonkívül hogy a gyülekezetteli együtténeklés az egyes emberben fenséges és magasztos érzelmeket ébreszt: egyszersmind alkalmat nyújt hogy az Isten tiszteletében az egyed tényleges részt vegyen. Ámde a mily mértékben elhanyagoltatott hazánkban a nemzeti zene: helvét hitvallású magyar egyházunkban ép oly kevés gond fordittatottt egyházi énekeink zenerészére. — Iskoláinkban még a zene abc-je is alig tan'ttatott, annál kevésbé a zene és az ennek szabályai szerinti éneklés. Egyházkerületi főiskoláinkban létezlek ugyan énekkarok, melyek könnyebb halotti karének, vagy világi négyes dalok (quarlettek) betanulásában gyakorlák magukat; de e gyakorlat minden zeneismeret nélküli, és igy gépies volt. — A hangjegyek alapos ismeretére, ezek felosztására, a hangok egymáshozi viszonyára, egy főiskolánkban sem oktatták a növendékeket. — A hangegyezménytan (Harmonielehre) valamint a szabályos éneklés, ennek kellékei és módja főiskoláinkban mai nap is terra incognita. Csak alig néhány éve hogy hitfelekezetünknél e tekintetben némi kedvező lépés történt az által, hogy némely főiskoláinkban zene- és énektanár alkalmaztatott, kinek a zene és éneklés elemei tanítása kötelességévé tétetett. — Nagy-Kőrösön pedig tanítóképezde állíttatott fel, hol már nemcsak a zene elemei de egyéb is, főleg az orgona szabályszerű játszása rendes tantárgygyá tétetett, hogy igy a leendő iskolotanitók, orgonisták és énekvezérek a helyes hangjegy szerinti éneklést megtanulván apostolokként szét vigyék és terjeszszék azt. A figyelmetlenség és hanyagság volt tehát oka, hogy hitfelekezetünk az egyházi zenemüvelés terén elmaradt, s egyházi énekeskönyvünk azon primitív állapotban van, melyben volt a 16-ik században midőn a zsoltároknak G o u d i m e l francia zeneszerző dallamokat szerze, s azokat az akkor dívott hangjegyekre tette. .Ámde az idő semmiféle hatalom által fel nem tartható kereke sebesen forog; nemzeti nyelvünk kifejlődése, a zeneismeret terjedése, az aestheticai finomult érzelem, a szépnek emelkedettebb fogalma időnkben e tekintetben is követelőleg lépett fel, s hitfelekezetünk egyetemes értekezlete. ennek folytán főt. egykázkerületünk figyelmét is felébresztette. — Már maga azon körülmény, hogy énekeskönyvünk tárgyában a fenntebbi kérdés feltételét igazolja, miszerint ennek lehetnek már hiányai, melyeket a tökéletesedés felé haladni törekvő protestáns szellem tovább orvosolatlanul hagyni nem akar. Üdvözölvén hitfelekezetünk kormányzatát a haladás terén: áttérünk a feltett kérdésre, s arra adandó feleletünket következőkben öszpontositjuk: Énekeskönyvünk mind kül- mint belalakja az abban foglalt zsoltárok és énekeknek mind szövege mind dallama s hangjegyei javítandók. Ez alázatos véleményünket következőleg indokoljuk : 1. Külalak tekintetében javítandó énekeskönyvünk, mert az oly zsoltárokat és énekeket foglal magában, melyeknek sem szövegük sem dallamuk nem lévén használatban : szükség nélkül vastagítják a könyv külalakját, s e szerint azt költségesebben megszerezhetövé teszik. 2. Be la lak tekintetében is javítandó énekeskönyvünk, mert az abban foglalt zsoltárok és énekek szövegének nyelvezete és versezete nyelvünk jelen kifejlett állásában sem a nyelvtan sem a prosodia szabályai igényeinek nem felel meg többé. 3. De javítandó énekeskönyvünk a dallam és ennek hangjegyei tekintetéből is, mivel az abban foglalt némely zsoltárok és énekek dallamai nem felelnek meg azon szabályoknak , melyeket népkarénekeknél szem előtt kell tartani ennélfogva azok sohasem énekeltettek és jelenleg sem énekeltetnek. — A dallamok hangjegyei, s a hangnemet mulató jegy s kulcs oly jegyekkel jelölvék, melyek azonkívül hogy a divatból kimentek : ma már csak szakemberek által ismertetnek. Fölemlítvén azon tételt, miszerint a szakértők által azon népkarénekek tartatnak sikerülteknek, a nem szakértők által pedig azok énekeltetnek leginkább, melyeknek dallama a hangvonalokon és közt nem ugrál quarla és quinta hangokra, mint a 19 — 91-ik 104-ik zsoltárokban — mert ezeket csak tanult és gyakorolt énekesek képesek mindenkor tisztán eltalálni — hanem a 74-dik ének példájára, mint a szelid folyam hullámai a hangok csendesen jönek egymásután, s ekkép nem szakavatottak által is könnyen énekelhetők; fölemlítvén azt is. hogy népkarénekekben célszerűbbeknek mutatkoznak a rövid mint hosszú sorok: szemlét tartunk zsoltáraink és énekeink fölött, s kijelöljük melyek azok, a melyek e szabályoknak megfelelnek ? Miűlött ezt tennők a hangjegyekre nézve kijelentjük, hogy az énékeskönyvünkben még most is meglevő szögletes hangjegyek a mai zenetanban használatban levő hangjegyekkel lennének felcserélendők, már csak azon okból is hogy sokan, kik valamely hangszert játszanak, e jegyeket ismerik; tehát templomban is könnyebben énekelnének ily hangjegyek után. A hangjegyek kulcsára nézve pedig azt jegyezzük meg, hogy az énekeskönyveinkben használt tenor kulcs helyett — mely szerint a C hangjegy a középvonal feletti vonalra esik — a mai zenetanban használt, s o p r a n vagy violin kulcsot kellene alkalmazni, s a hangjegyeket e kulcsba átirni, ez lévén az általánosan ismert kulcs. Mivel pedig lényeges különbség az, hogy valamelyik ének dallama moll hangnemből énekeltetik-e vagy d u rból: a kulcs mellé a hangnemet jelző kereszt vagy b jegy is felteendő lenne. — Az ekkép feltett jegy határozott hangnemben mutatná a dallamot, s nem történnék az, mi most történik hogy némely dallamot — például a 138-ik Zsoltárét — néhol moll másutt dur hangnemben éneklik. — E mellett a sorokban mindenütt a hangjegy elé is fel kellene irni a felemelő, lenyomó, és feloldó jeleket. Ez szinte 79*