Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-09-25 / 39. szám

az angol, s az egész keresztyén egyház elfogadott doctrinájival ellenkezőt — condamnálta. — Ezen convocatióban könyveket ítéltek el a nélkül, hogy a szerzőt kihallgatták volna, mint p. o. most dr. Williams *)-nak nem engedték meg a kihallgaltatást. — 0 (lord Haughton) azt tartja, hogy nem cselekedtek jogosan, alkotmányosan. — Akar-e e tehát e végett a kormány közbe lépni. Erre a lord Chancellor a következőt felelte: Háromféle mód lehet a convocatióval bánni. — Az első: annak eljárását tekintetbe sem venni (ott hol az senkit sem sért). A második: azt felosztatni (akkor ha az sértő kezd lenni). — A harmadik mód pedig : azt törvényszék elibe idézni. — Pedig mit mondanának az urak ha ma itt az urak házában jelenlevő „light reverend and most reverend" praelatokat holnap a törvényszék előtt mint bűnbánókat zsák és hamuban találnák! — — 0 t. i. a L. Ch. tudakozódott a felöl, hogy mi az a zsinati Ítélet, s szerencsésnek tartja magát az urakat tudósíthatni arról, hogy az nem más mint egy sorozat jól kicsiszált szó, — de a mellett valami oly „olajos, oly absurd s oly szappanyos1

' Ítélet, hogy azt senki meg nem foghatja miután az, mint a hal az ember ujjai közül, elcsuazik. — Igy az egésznek (t. i. conv.-nak) semmi jelentősége sincs, s (mint a 16 ik juliusi Evening Star-ban találom) ö arra csak azt mondhatja: solvuntur risu tabulae-tu, missus abibis. Lord Haughton kérdésére tehát csak azt feleli, hogy a kormány itt nem szándékozik közbelépni." „Természetes hogy ezen beszéd közben nagy nevetések történtek, s ámbár a lord Chancellort miatta a püspökök megtámadták, s némileg le is hordták, mégis — mint a Christian World meg jegyzi — az egész nem mutatja az egyházi rész mostani erősségét." Ilyfélék után azonban — mielőtt ezen levelet bevégezném — ugyhiszem jó lesz egyet mást megemlítenem, mely az idevaló egyházi életre kissé kellemesebb fényt vett; ha ezt teszem, ezáltal legalább azon érdemem lesz, hagy levelemben, habár a sok idegen nép közti tartózkodásom miatt már a magyar nyelvtan szabályait talán nem is, de legalább még a magyar nóta tompóját itt formaliter megtartom, mely, mint tudva van, szomorú lassú után víg frissel végződik. — Hogy a magyar zenét — miután arra tévedtem — nagyon hamar el ne hagyjam, — az kétségkívül maga nemében valami kitűnő, s azt, meglehet, még német finánc ministerek is kedvelik; — mindamellett nem gondolnám, hogy Plener uram szíve akármelyik csárdás hallására is oly vigan táncolna, mintha ö valahára már Austriában hallhatná azon csengő hangokat, melyeket hallani itt Londonban nékem volt alkalmam. Tiszt. Sp ürge on (magyarul = Spördzsn) templomában. Ezen kitűnő szónok a keresztyén felebaráti kötelességről tartott beszédje végeztével ezt mondta: „következő adakozás azon lelkészek számára lesz, a kik az elfogott Dánus katonák tanítására küldettek ki. — Ezután ládikák hordatván mindenfelé, jött azon néhány ezer (még pedig több*) Ez is egy az Essays and Revi ews autorai közül. nyire ezüst hangból álló zene, a mit aligha lehet ezen arany és ezüsttel megrakott városon kivül ily nagyszerű mértékben hallani, legkevésbé pedig most nálunk miután ismert dolog, hogy a papiros, ha a ládikába dobják is, nem cseng. — Londonban sein akadtam azonban oly számú halgatóságra mint épen tiszt. Spurgeon úrnál,- — noha ennek templomában az ülések nagyobb résziért jegyeket kell váltani. Hány ezeren voltak az emiitett vasárnapon most megmondani nem tudom, de azt, és más eféléket megírhatnám akkor, ha megtudnám, hogy igen tisztelt szerkesztő úr azt nem találná epen feleslegesnek. Sarkady Károly, medicus. LONDON. Colenso püspök egy vallási lapban visszasitja az ellene szórt rágalmakat, melyek szerint ő biblia ihlettségét tagadta volna. A többi közölt irja : „Én mint ezt munkám harmadik kötetében kinyilatkoztattam; soha sem kételkedtem a szent irás inspiratióján, s dolgozataimban egyetlen kifejezés sem fordul elő, mely a fenebbi rágalomra helyes okot adott volna. Én tökéletesen megvagyok győződve a biblia ihlett voltáról, munkám I-ső kötetének 13-ik lapján : „A sz. léleknek a bibliairók szellemére való hatásáról" értekeztem. Mégsem hiszem azonban, hogy a biblia minden helye annyira insprirált volna, hogy azokat csalhatatlanul igazaknak kelljen tartanunk; nem hiszem mit a kapstadti püspök, hogy t. i. az egész biblia, Esther vagy Jób könyvének minden betűje Isten csalhatatlan szavait tárja elönkbe. OLASZORSZÁG. Három szellemi osztály törekszik jelenben aláásni Róma falait: a protestánsok, a szabadelvű lelkészek, s a szabad kőművesek. A protestantismus nem épen nagy eredményeket vivott ki Olaszországban; az áttérés nem sűrűn történik. Vannak Bolognában, Livornoban, Firenzeben és Nápolyban, hol propagandájok sikeresen működik. A nevezett városokban, különösen, Nápolyban a tanuló ifjúság hittani vitákba bocsátkozik a protestáns eszmék alapján. A protestantismus hirdetői közül többen népszerűek az értelmesebb körökben. Két, három népszerű ember lelkesülve csatlakozott a protestáns tanhoz, melyet most nápolyi szójárással hirdetnek a nép között. — Az uj vallást csak jelentéktelen kápolnákban és helyiségekben gyakorolják. Az első protestáns templomot mult augustusban szentelték fel Livornoban, a második, mely nemsokára elkészül, Nápoly egyik nagyohb terén álland. Legtöbbet a sveiciak adakoztak építésére. Leghathatósabb befolyással bir a protestantismus a tanodákban. Minden féligmeddig népes városban állítottak protestáns tanodát. A nápolyiban 800 tanuló van, de számuk napról-napra növekszik, miután mindenki meg van győződve, hogy e tanodák jobbak a katholikusokénál. A bibliát Olaszországban nem igen olvassák; a nép egyáltalán keveset olvas. — A szabadelvű katholicismus a szabadelvű emancipált papokat foglalja magában, s ezek a nápolyi emancipáló társulathoz tartoznak, melynek élén Prota atya, 35—36 éves dominicanus áll. Ez ragaszgodik a katholicismushoz pápával együtt,