Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-09-25 / 39. szám

S szabad volna érintetlenül hagynom, hogy e dicsőség első hőse nt. Kacsó Lajos lelépett esperes s egyházkerületi aljegyzőnk volt, ki a gyűlést megnyitott beszédében, oly meleg szavakban mutatá be a köztudomásilag rég elválasztott sőt a superintendencián föl is esküdött, de az egyházmegyében szokott hivatalos űton nem körzőit uj esperesét az egyházmegyének, mi kihez sem lehete méltóbb, mint oly elődhöz ki inkább szívén hordozta az egyház javát, mintsem szívből ne örülne méltó utódnak. A szíves bemutatás után nt. H. S. esperes úr székfoglaló kenetteljes beszédét olvasá föl, biztosítván az egyházmegyét, hogy a magyar prot. egyház elve leend az ő elve is, hogy nép s felsőbb iskoláink virágoztatása a hitélet fejlesztése, az erkölcsiség élesztése, a béke, rend szilárdítása egy szóval egyházmegyénk szellemi s anyagi jólétének előmozdítása lesz esperesi hivatalának szent és mulaszthallan tiszte. A diszes s valóban nagy hatáskörű hivatalába belépett esperes urat a konsistorium részéről nt. Mezei Pál t. b. s esperesi jelölt társ üdvözlé: erőt, kitartást, türelmet s Isten áldó kegyelmit kérve a nehéz pályához ; a közgyűlés, illetőleg az egyházmegye résziről pedig a velős tollú t. Vikáv János helesi lelkész szép s megható beszédben; ajánlva három biztos pályát: a hitet Istenben, reményt a protestantismus jövőjében, szeretetet mindenek de leginkább az igazság iránt. A hármas üdvkivánat a nagy számú egybesereglettek hármas éljenzéseivel, s a betegeskedése miatt meg nem jelenhetett s.gondnok becses levélbeli köszöntésivei csatlakozván, felkölték bennünk az édes reményt, hogy feledve sértés s sértetés kölcsönösen, elejtve a „kinek van igaza viszketege f

s igy biztosítva az erők kölcsönhatása a vállvetett működés, egyházmegyénk üdvére. Kedvező előjelek között kezdtük meg tehát a gyűlést, melynek nevezetesb tárgyai következők: Inditványoztatott, hogy sem aranyunk, sem ezüstünk nem levén, legalább az elismerés tömjénével áldozzunk érdemesült egyházi férfiainknak, a restauratió elvinél fogva valószínűleg gyakrabban lelépendő espereseinknek : egyszer mindenkorra kimondván s a jelenleg lelépett nt. K. L. volt esperesünkre ezennel alkalmazásba is vévén, hogy tiszteletbeli tanácsbiráknak tekintessenek. Az indítvány elvi oldala megbukott, az ezúttal alkalmazás elöl pedig nt. K. L. űr visszalépett. Pápai főiskolánkban a jogtani folyamnak 3 évre leendő kiterjesztése tekintetéből, még egy rendes jogtanár választására egyházmegyénk is felhivatván : szótöbbséggel t. Ökrös Bálint pesti ügyvéd úr határoztatott a jogi pályán hivatással működő egyénre nézve nem megvetendő jelentőségű tanszék elfoglalására. Szőnyegre jővén továbbá, egyházkerületünk felhívása folytán, az 1863. okt. 10-iki egyetemes ev. ref. értekezleti ülésben is javaslatba hozott énekeskönyv-változtatási ügy is: egyházmegyénk a keletkező zavarok tekintetéből tartva a változtatástól ugy óhajtaná, ha valamely javított énekeskönyv, önmaga vívna ki magának fölényt. Hogy ez óhajtás helyes ugyan elvileg, de gyakorlatilag véve nem, azaz, uj énekkönyvet sem szülni nem igen fog, sem a megszokottat kiszorítani nem leszen képes, belátni ép oly könnyű, mint a minő könnyű volt a nehéz ügyet e határozattal megoldani. Egyházmegyénk uj pénztárnoka t. Gál Dénes úr, a népiskolai ügyek előbbre vitelére 1 darab aranyat ajándékozott. Fogadja e helyen is köszönetünket érte a szíves ügybarát, habár fájdalom ! be kell is vallanunk, hogy az évek ótai hason adományok, ép ugy nem lendítettek semmit népiskolai ügyünkön, mint minden egyéb intézkedések. Ugy látszik — tisztelet a csekély kivételnek — ki kell a jelen nemzedéknek pusztulni s csak egy következő van hivatva a cél felé! ... De ama következő is, aligha a nyomon következő, mert valamennyi jelen gyűlésre, tanitóságrai bekebeleztetésért beküldölt folyamodvány közt sem volt csak egy is, miben vagy írás- vagy fogalmazási szarvas hiba nem lett volna. Gymnasiumok, bölcsészeti, theologiai katedrák, jogakadémiák szerveztetnek ; irodalmi társulat, Moldva-Oláh missio, kölcsönös tüzkárbiztositás, domestika, énekeskönyvujitás stb. stb. foglalkoztat bennünket, nagyainkat: de hogy praeparandiáink legyenek s a meglevőkből képzett egyének lépjenek ki, arra fájdalom! majd semmi gond. Tanügyi bizottmányunk évek alatt ül össze egyszer, akkor elmondja amea culpát, s hogy igy meg amúgy kellene, de azután ismét nem tesz ám semmit; vannak körlelkészek, kik tán sallang kedviért elvállalják a hivatalt, de soha felé se tekintettek iskoláiknak, csak mint holt kövek hevernek a termő rétegen, pedig szeglet kövekké lehetnének. A can. visitatiók, megvizsgálják a számviteleket, kiürítik a pénztárt, de az iskoláknak felé se tekintenek. Ugyan hisszük-e mi komolyan, hogy a protestantismus igy, mi közöttünk, fenmarad ? . . . A jul. 13-iki irtózatos jégvihar, mely egyházmegyénk derekán vágott keresztül, a mely fának ép erős gyökerei voltak, azt legfölebb mint hős harcost derékban törte ketté, de a hitvány gyökerűt tövestől szaggatta ki, forgatta halomra ! . . . . Ha uj esperesünk mitsem tesz is, csak a népiskola ügyét rendezi halhatlan nevet vívand ki magának ; s még Izsó emel szobrot számára, ha csurgói tanodánkban, — mely vasút által Alsó- s Felső-Baranyával, külső Somogy sőt az alfölddel jö pár év alatt érintkezésbe, — praeparandia létesítését eszközli, mert hozzá valóban nem annyira anyagi erő, mint hajthatlan s törhetlen akarat hiányzik, s alkalmasabb helyiség hazaszerte alig létezik. A lelkész-vizsgák egyenlősítése tárgyában is hozatott határozat jelen gyűlésen, és pedig : „szívesen hozzájárul a lelkészjelöltek sup. vizsgájuknak egyenlősítéséhez, de saját magára nézve, mind autonom, mind azon gyakorlati szempontból, hogy leendő lelkészeit erkölcsi, mint tudományos tekintetben, lehető teljességgel ismerhesse, fentartja magának a jogot, egyházmegyei vizsgát is, — s saját belátása szerint szervezve, — tarthalni. A s.-pataki tervezet azon pontjának azonban, melyszerint „kik a