Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1864-09-25 / 39. szám
PROTESTÁNS EGYHÁZI IS ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ-hivatal: Alipót és szerb-utca szögletén földszint. ELOFIZETESI DIJ : Helyben : házhozhordással félévre 3 frt 50 kr., egész évre 7 forint — Vidéken : postán szétküldéssel félévre 3 frt 70 kr., egész évre 7 frt 40 kr. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. F. é. jun. 1-én a franciaországi ref. lelkészek értekezletet tartván, ez alkalommal következő körlevelet intéztek a francia ref. gyülekezetekhez* „A lelkészi értekezlet Nimesben összegyűlt tagjai a francia ref. egyház hívőihez. Szeretett testvérek az úr Jézus Krisztusban! A nehéz helyzet, melybe egyházunk jutott, lelki vezetőinek kötelességévé teszi, ezen testvéri körlevelet intézniök hozzátok, és biztositniok titeket, hogy ők, eltekintve a pillanatnyi mozgalmaktól, bizalommal telvék. Mi tudjuk, hogy az igazság istentől vagyon, és el nem veszhet ; máskülönben sem első próba ez, melyet a protestantismus kiáll, sok efféléken ment már keresztül, melyek mindig csak termékenyíteni, erősíteni és szélesbiteni tudták., Azt mondják néktek, az egyház és hit veszélyben forognak:ez nekünk nem véleményünk. Mig némelyek csak a hitvallások elvéhez visszatérésben látják az üdvösséget, mi megvagyunk győződve, hogy a béke visszaállítására s gyülekezeteink felvirágoztatására nézve egyedüli eszköz, szilárdul ragaszkodnunk a protestantismus valódi elveihez. És mi, Isten szine előtt állván, s nála a világosság, szeretet és igazság lelkéért esedezvén, megkisértjük kifejteni tinéktek azon elveket. Ellentétben a katholicizmussal, mely a hagyományok és az egyház tekintélyére hivatkozik, mi protestánsok, a reformatió szelleméhez híven, Isten igéje tekintélyét proklamáljuk, ugy a mint azt a szentírás s különösen az uj-szövetségi könyvek magokban foglalják. Mi örömest tápláljuk lelkünket azon isteni szellemből, mely azok lapjait átlengi; itt látjuk Jézust egész valódiságában, innen sugárzik előnkbe az ő kedves és szigorú arca hasonlíthatatlan fénynyel; itt találhatja fel az igazság és szeretet után szomjúhozó lélek a kegyelmet, mely szentté, s a hitet, mely boldoggá tesz. Mi jogot igénylünk minden keresztyén számára, hogy Isten igéjét saját lelkiismerete szerint magyarázza és fogja fel. S mig ezzel az egyetemes papság alapelvét épségben fenntartjuk, egyszersmind azon ösvényen megyünk tovább, melyen reformátoraink megindultak. Ők nem fogták volna meghazudtolni egy korunkbeli keresztyénnek ama szavait,: „A protestantizmusnak alapköve az evangyéliom, alakja a vizsgálódási szabadság.4 4 *) E kettős elvből szükségkép következik a tanbeli különbözés, oly különbözés, mit Isten akart, hogy legyen, mivelhogy a különbféle tehetségeket é3 a különbféle vallási szükségleteket ő adta volt. A dogmák egységét létesíteni akarni őrültség lenne, mely nem kevesebbet célozna, mint Isten határtalan szellemét emberi meghatározásokba beszorítani, mint a képtelenségek és üldözések mezejére .lépni. Azon tanformulákat, miket végzésileg létesítettek és megparancsoltak, — mintha .azok a keresztyénség alapigazságait és valódi kinyomatát zárnák magokba — fel- és elmerülni láttuk, a keresztyénség pedig még fennáll. *) Sámuel Vincent, Vues sur le Protestantismo. 77
