Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1864-09-18 / 38. szám
2. Oly szilárd külsőben papirt s kötést illetőleg, hogy a gyermek kezében (1) 3, 4 évig eltarthasson. E tekintetekből az egyesleg kiadandó müvek papirja nemét és nagyságát a t. c. bizottmány által eleve meghatároztatni óhajtanám, hogy az együttes kiadás később annál kevesebb akadálylyal járjon. Egy könyvbe foglalhatónak vélnem: 1. A szervezet fent idézett c pontja alásorzott vallástani minden tantárgyat. Megjegyzem itt hogy a könyörgéseken (értvén a Heidelbergi káté pesti 1844-ik évi Petrózai Trattner-féle 9-ik kiadás 223—228 lapjain IVXIV. számok alatt olvashatókat) — nem látom át miért kellene változtatni. Ki ellenkező véleményben volna, kérem olvassa át figyelemmel azokat. Milliók lelkét köti egy egész életen át ápolt kegyelet azokhoz és igen méltán mert azok theologiai tudományunk fejlettségének óhajtott szinvonalán is — nézetem szerint — helyöket bátran megtarthatják. 2-or. Történelmet, Földrajzot (térképpel). Természetrajzot, természettant, mezei gazdaság tant, és pedig mind a 4 oszt. számára. Hogy a beszéd és értelem-gyakorlat, nyelv, szám, hangjegyisme-tan, szépirászat csak vezérkönyvet igényelnek múlhatatlanul, nem egyszersmind tankönyvet is, alig kell felemlítenem. A mennyire ügyel az egyet, tanügyi bizottmány az egyes tantárgyak irt terjedelmére, azt hiszem hogy ha az általam együvé foglaltatni véleményezettck egy könyvben jelennének is meg, a régi kis Tükör nagyságát nem haladnák meg. — Igy aztán iskolás gyermekeinknek egész tanulói pályájuk alatt csak három könyvre lenne nélkülözhetlen szükségük u. m. Énekes-, Vallástani és Világi-tan könyvekre. Indítványom valósulásának haszna az lenne hogy a) ez utóbbi két könyv (az elsőről nem szólok mert az minden olvasni tudó protestáns embernek kézikönyve) ha bár azok a régi jó Hübnerével vagy Kistükörével egyenlő vagy ha több lenne is „ex usu et vulgari Consvetudine" megszereztetnék minthogy első a Hübnert, másik a Kistükröt helyettesítené a köznép szeme előtt. b) A megszerzett s már csak külsejét tekintve is figyelemre méltó uj könyvbe egynémelyik szüle is beletekintene mondván: „no hadd lássam, miért adtam én annyi pénzt!" s igy észrevétlenül is terjednének a hasznos ismeretek. — A legnagyobb haszon pedig az által éretnék el, hogy: c) e szülök látván mily kevés az mit az iskolai könyvekből gyermekeik pár év alatt elsajátíthatnak, nem fognák le iskolából azokat idö előtt, azaz addig mig könyveiket áttanulják, mi alatt a népiskolai szervezet szabta idő ia eltelnék, s a gyermekek megérnének arra, hogy az anyaszentegyház illetékes tagjaivá fölvétessenek, azaz confirmáltassanak. írtam Görgetegen Julius végén 1864. Kovács József reform, lelkész és körlelkész. ÖRÖMHÍR ÉS HÁLANYÍL ÁTKOZ AT. „A nagy szavak ideje lejárt,"' ez oly szép mint igaz mondat lett a mi mélyen tisztelt s őszintén szeretett egyházi felügyelő urunknak is jelszava. Ha az Isten nem küldi nekünk mentő angyalul mélt. gr. Blanckenstein György urat, híveink megfeszített igyekezetünk mellett sem képesek az egyházat és iskolát fentartani. Számra kisebb gyülekezetek sem aggódnak jövöjök felett annyira, mint mi, fájdalommal látván naponkint híveink vagyoni állapotának nem javulását, de jólétük csökkenését. Mi lesz belölünk — kérdezzük nem egyszer csüggedni inkább mint remélni hajlandó szívvel, ha az Isten nem könyürül rajtunk ? lám könyörült s megdorgálá a kicsinybitüekpí, meg szívünk hitetlenségét. Az Isten akkor s ott szokta kegyelmének kiapadhatlan gazdagságú tárházát megnyitni a mikor emberek a tanácsból is kifogytak. Ez rendületlen tapasztaláson nyugvó hitünk. íme a midőn mi nem merhettünk Ínségünkben sem szeretett felügyelőnk ajtaján kopogtatni, mert már több ízben nyitá meg önkényt is bő kezét, az Isten oly nőt vezetett karjaiba, ki legott felismeré gyenge oldalunkat s tevékeny pártfogójává lön iskolánknak, melyet alapjában biztosítani, emelni, felvirágoztatni nagylelkűen eihatárzá. Keresztyénileg müveit lelkének első lelkesítő s emelő jeleül azon tényt vagyok szerencsés Ieirhatlan lelki örömmel jelenthetni, hogy mélt. Blanckenstein Karolina grófnő — születeti Gebszer — férjével mélt. gróf Blankenstein György úrral együtt egyházunknak iskolai alapítványul egy ezer (1000) o. é. forintot adományozott oly meghagyással, hogy annak évi kamatjával a helybeli tanítónak csekély fizetése javitassék. Szavát birjuk azonkívül, hogy egész befolyását arra fogja használni, miszerint némethoni számos s nagy tekintélyű rokonai által egyházunkat s is-1 kólánkat segélyeztesse. Isten áldja meg e ritka nemesszívü úrhölgyet, szilárdítsa meg gyengélkedő testi állapot-1 ját állandó egészséggel; szégyenitse meg irigykedő ellenségét, semmisítse meg a roszakaróknak ellene való fondorkodásait j vigasztalja szent lelkével, hárítsa a jó törekvésnek önmagát jutalmazó tudatával. Isten áldja meg a nemes grófot, fizesse meg neki nyilván, a mit ő titkon szeret tenni, áldja meg házasságát zavartalan örömmel és boldogsággal tartsa meg hosszú életben s kivánt egészségben gyülekezetünk vigaszára. Fogadja a jó kedvvel adakozó s áldozó pár őszinte szívből eredő kendőzetlen köszönetünket, melyet az egyház nevében nyilvánít Nagy-Várad 1864. augustus 30-án. Rimler Károly ág. hitv. ev. lelkész. A tiszta hon szerelem vallási felekezeteségeni felül emelkedés, köz dolgok iránti áldozat-készség szép példányát akarván protestáns nagy községünk előtt tudomásra jutatni, sietek a tisztelt szerkeztőséghez tekintetes Tabódy József úrnak f. évi julius hó 30-án hozzám küldött, s illetőleg egyházmegyénkhez intézett sorait, — melyekben a be-