Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-08-28 / 35. szám

MISSIÓI LEVELEK DR. BALLAGI MÓRHOZ. LXVIII. Midőn az élet oly kietlen s az eszmék futásukban akadályozva, mintha hosszas tespedés után elmosódni, vagy kiveszni indulnának: minden változás mely valami életre mutat mely az emberi jog és szabadság előnyére magyarokúi, lelkünket meleg érzésre lángoltatja fel. Bármely ruhában jelentkezzenek e korbeli eszmék, akár kül- akár belállapotát érdekeljék a nemzeteknek; máskép akár vallási, akár politikai jobb sorsra nyissanak útat; mindenkor megérdemlik lelkünk meleg üdvözletét. A Dunafejedeleniségben a jobbágyság eltörlésének kimondását templomi ünnepélylyel kellett megünnepelni, a midőn nekünk is meghagyatott az öröm és hála kifejezése Istenhez, továbbá felvilágosítás a népjog szabadság keresztyéni voltárol, s én is prédikáltam e szerint. Fényes eszmék, fényes álmák, oh mi jól estek ti a reményben elfáradt kebelnek, midőn a valóság oly meddő, tőletek veszünk bátorítást hogy egészen el ne csüggedjünk s váró lalkünk egy szebb jövendő a keresztyéni eszmék megtestesüléseért esengeni meg ne szűnjék. Az oláh pünköstöt noha Galacon kellett volna töltenem a bukaresti egyházban töltém s prédikáltam el, hol különösen a növendékek confirmálásával alkalmam volt, sok vallásunkat s a protestantismust egészen nem ösinert más hitfelekezetü atyánkfiai előtt azt a maga teljességében felmutatni. Bukaresten kivül hol hitsorsosink s mások is oly szívességgel fogadtak következő hetekben Pitesten is megfordultam s Nagy József társam buzgólkodása folytán mindent rendben találók. Láttam azonban szükségét egy iskolaterem építésének, melyet ha Isten segit s valami adomány jő, még ez évben elkezdhetünk, Pitest után Krajovára kellett vala mennem, de Galac igényelvén halaszthatatlan megjelenésemet Tirgovesten át hol szintén prédikáltam úri szent vacsorát szolgáltattam Ploestre, itt dolgaimat eligazítva fontosabb levelezéseimet végezve egy izraelita keresztelése vegeit Kimpinára s innen Galacra siettem folytonos esőben megáradt vizeken át a legkellemetlenebb utazást végezve, de mit tegyek? mennem kell hogy ne essünk s fentartsuk magunkat. Nem hagyhatom említés nélkül, mily sajnosan esett azon válasz hogy a missiót a helyszínén megtekinteni senki nem jöhet. De hát mi ez kérdi a tisztelt olvasó ? Semmi más minthogy én dr. Ballagi Mórt mint a missió egyetlen hivatalnokát fölkértem hogy vagy főt. Török snperintendens úrral vagy más főt. superintendenssel e nyáron a missio negyedik évében látogatnák meg ezt a helyszínén mint munkál, mi eredményt mutathat fel, s miután ezen idö szerint haza nem mehetek személyesen értekeznénk, tanácskoznánk a további teendőkről. Kérésem ez évre csak kegyes óhajtás vajha jövőben ne maradna el. Hogy ezen utazás mi költségen tétetnék azt én nem mondhatom meg, de azon reményben élek, hogy a szegény missio-pénztára ide nem használtatnék fel. Tegnapelőtt értem Galacra s az úti fáradalom miatt a mennyiben májuB közepétől száztizennyolc postát, vagyis kétszázharminchat mértföldet tettem városokban, falvakban, mindenütt prédikáltam lelkesítve híveinket — beteg lettem. Midőn e sorokat bevégzem s útnak indítom, gyenge erővel galaci egyházunk lelkes gondnokával indulok házanként felkeresni magyarjainkat, hogy a ki a vasárnapi isteni tiszteletre nem jöhetne is vallási s nemzeti érzelmeiben ellankadt bár egészen el ne essék, meg ne haljon. Isten velünk s szegény megyar nemzetünkkel. Galac, jul. 22. 1864. Czelder Márton. HÁLÁS KÖSZÖNET. A lefolyt év hazánk nagy részére mily szomorú s aggodalom teljes volt. csak azok ismerhetik méltólag, kik vagy közelről látták, vagy átélték azt. A nagy nyomor jajszavai elhatottak a nemes keblekhez is, egyetértöleg a magas kormánynyal sietének letörölni ember-társaik nyomor sajtolta könyeit, s vetekedve vitték áldozataikat az emberi szeretet oltárára; siettek tűrhetővé tenni a csapás alatt nyögő népnek szenvedéseiket; nem egy nemes szivü jóltevö állított magának halhalatlan emléket polgártársai szivében; de mindazonáltal keveseknek jutott eszökbe, hogy e nagy csapás alatt nemcsak a nép nyög, hanem azok is, kik az azoktóli fizetésből táplálják életöket: különösen a protestáns egyházbeli lelkészek és tanitók, kik csekély fizetésöknél fogva nem tehetének szert annyira, hogy félre téve valamit, csak egy évet is képesek volnának önerejükből kihúzni e kevés kivételek között méltán tündökölnek Erdélyi testvér lelkésztársaink, kik magok is érezvén minő terhes egy protestáns lelkésznek helyzete Lelkész-társaikon segitendök, tőlök kitelhetöleg segélyt nyújtani sietének, e nemes keblektől gyűjtött kegyes adomány, az erdélyi ft. reform, püspöki hivatal útján áttétetett a tiszántűli ft. püspöki hivatalhoz, honnan a n. szalontai egyházmegye nt. esperesti hivatalához is 20 o. é.frt. jutott, csapás sújtotta lelkészek közötti kiosztás végett. — A honnan is segélyben részesültek J. Varga István szentleányfalvi ref. lelkész 4 frt. 50 kr. J. Diószegi Endre sonkolyosi ref. lelkész 5 frt. 50 kr. és Balogh Endre gyoroki lelkész 10 frt. Bár a nemes tett magában hordja az elismerést, nem szorul arra; hogy nyilvánosság útján is dicsértessék; de mégis jól esik az abban részesülőknek ha nyilvánosan is köszönetet mondhatnak ama lelkészeknek, kik kevés vagyonukból sietének áldozatot hozni a felebaráti szeretet oltárán testvéreiknek: e szempontból kiindulva fogadják mély köszönetüket a segélyezetteknek. — Adja a kegyelem Istene hogy adományok fizettessék meg attól, ki a szíveket és veséket vizsgálja, ki látja a titkon adakozókat, s megfizet nekik nyilván. — Isten áldása legyen rajtok s övéiken, s fogadják őszinte szívből származó köszönetünket. Kelt Gyorokon, jul. 26-án 1864. Balogh Endre gyoroki ref, lelkész maga s társai nevében.