Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-08-21 / 34. szám

kell gravitálni, mely alkalmazás egyszersmind a beszédnek tulajdonképeni berekesztése is. Az analyticai prédikáció, minden egyes rész magyarázata, fejtegetése után, megteszi a teljes alkalmazást, s berekesztésül nem marad fen egyéb néhány szónál, mi a beszédnek csak is záradékát képezi. De a syntheticai, vagy synthetico-analyticai a részek végein a teljes alkalmazást sohasem teszi meg, mivel a részekben csak előkészíti a szónok hallgatóságát arra, a mit róla végül mondani szándékozik, vagy mire inteni akarja; vagy, ha szabad igy szólanom, elhelyezi hallgatósága körül battériái!, hogy azokkal a berekesztésben minden oldalról egyszerre támadja meg. Az első részekben tehát csak azon okok igazságáról győzi meg hallgatóságát a melyeket céljának kivitelére fölhasználni kivánt, s midőn hiszi, hogy hallgatósága azon igazságok felöl, melyeket fejtegetett, épen oly meggyőződésben van, mint ö maga, akkor az alkalmazásban, összegyűjtött erejével, s a felhordott okok ellen maradhatlan következtetéseivel ugy támadja meg hallgatóságát, hogy az kényszerítve érezze magát megadni, s békén elviselni az igazságok súlyát, melyet a beszéd vállaira rakott. — Ezau alkalmazás általán véve hiányzik szerző úr müveiből. A fejtegetés mindenütt teljes, kimerítő, de a célt, a miért a fejtegetés, vagy előadás történt, seholsem találjuk föl, épen ezért ezen egyházi beszédek figyelmes hallgatóságra igen, de kellő hatásra nem számithatnak. Örömmel elhallgatja mindenki, de mivel reá, életviszonyaira nem alkalmaztatott, azonnal cl is feledi. A mi végül irályát illeti, az egyházi beszédek irályának egyik legfőbb kelléke, l. i. az egyszerűség, a mi nem csekély érdem, megvan benne, azonban már a másik, a könnyen érthetőség sok helyt hiányzik, p. u. mindjárt az első prédikációban, midőn a templombajárás szükséges voltát megbizonyította igy kiált fel: Mi szükség hát, hogy ti engem figyelmesen hallgassatok. Mi szükség, hogy éhezzetek stb. Ily alakban ez tagadó kérdésnek látszik, holott egyszerű felkiáltás akar lenni, e helyatt. Mily szükséges, vagy mennyire szükséges tehát! stb. Továbbá nagyon homályos ez is: A megismert igazság szerint erényesen élni, egyetlen maradandó rugó, az Urnák félelme, talán e helyett volna: arra, hogy a megismert igazság szerint éljünk, egyetlen rugó stb. Ha ünnepélyesebb alkalmakra készítünk prédikációkat, ezeknek [hangja, irálya is ünnepélyesebb, emelkedettebb szokotí lenni mint a közönséges vasárnapi prédikációké, ezt megvárja a hallgatóság is, Szerző úr pedig, ugy látszik keveset ád beszédeinek külsejére, igaz hogy a beszéd belértékén nem változtat, akármilyen ruhát adunk is reá, de valamint örömestebb szemléljük azt, a mi külsőleg is szép; épen ugy nagyobb tetszéssel hallgatjuk az oly beszédet is, melynek irálya belértékével egyezöleg ékes. Általában a szónoki fordulatok, a magasabb szónoki hang hiányzik e beszédekből. Sőt vannak egyes kifejezések, melyek bizonyosan kellemetlenül hatnak a hallgatóságra p.o. kinek szíve hova húz, négykézláb is oda csusz, ez hihetőleg nevetésre készli a hallgatót, pedig egyházi beszédben semmi olyannak nem szabad lenni, a mi comicumot játszik, s az ünnepélyes komolyságot sérti. Épen igy prédikációban nem tartom használhatónak e felkiáltó szócskát Ne! pedig szerző úr többször ismételve használja. Ne! hallgatóim közül a tudományokban legjáratlanabb is, mennyivel tud többet. Ne! mily sokkal többet tehetünk: Ne! ha már egy igazság ismeretével világosulhat á n k! E hiányokat, elgondolva, a miktől egyébként e gyűjtemény legnagyobb része ment, kivéve az alkalmazásra tett megjegyzést, e beszédeket ügyesen és jó logieávai kidolgozott prédikációknak kell vallanom, melyek jó szolgálatokat tehetnek, s melyeknek birása mindenesetre nyereség. P. K. -Orw. BELFÖLD. SZÁK, aug. 9. 1804. A fejér-komáromi egyházmegye közgyűlése, mely aug. 4-én oroszlányi egyházban megtartatván, Udvardy Jószef és Csapó Pál iker elnöklete alatt; ugy az egyházi mind a világi részről teljesen képviselve vala. Buzgó ének és alkalmi ima végeztével, egyházi elnökünk megnyitó beszédében a békességet, mint a közügyek körüli tanakodás jó eredményének egyedüli lelkét, a jó kormányzat elŐsegitöjét, s erős támoszlopát velősen kiemelvén, s azt, a küszöbön álló fontos ügyek körüli higgadt tanakodások érdekében az egek urától leesdekelvén ; a gyűlést megnyitottnak nyilvánította. E nyilatkozatát nyomban követte elnöki hivatalos jelentése, melyben a tordasi ev. egyház, hivatalában megőszült lelkészénak Balassovits Mihálynak, és Soltész Miklós egyházmegyei világi jegyzőnek — halálát fölemiitvén : mind a kettőnek az egyházmegye, de különösen az utóbbinak mint orvosnak, a szenvedő emberiség körüli érdemeit, s e mellett az egyházi közügyekben való erélyes befolyását érzékenyen ecsetelvén; — végül kinyilatkoztatta, hogy az egyházmegye e buzgó hivatalnokainak érdemeit jegyzőkönyvileg elismerje, s elvesztésükön, testületéhez méltó fájdalmát nyilvánítsa. A világi elnök, hivatalos jelentésében érzékeny fájdalommal kiemeli, miként a csákvári ev. hivek, az építendő uj templom helyiségét illetőleg, annyira meghasonlottak, s némely lelketlenek, mint a kik az egyház jóllétét saját érdeküknek alárendelik, már is odavitték a dolgot, hogy a helyiség megválasztása körüli intézkedéseket a keletkező pártok tetemesen nehezítik, s idő haladtával lehetetlenné tehetik. — Ugyan erre nézve, hogy a kezdő bajnak eleje vétessék, avagy az még'ki nem fejlett csirájában elfőjtassék ; az egyházmegye a templom építésére legalkalmasabb helyi-