Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-08-21 / 34. szám

Bámulatos példája az uralkodó eszmék hatalmának! A világhatalomért versenyző birodalmak közé ékelt kis Palaestina Dávid és Salamon szerencsés uralkodása alatti rövid virágzás után ketté szakadván, a két kis ország politikai élete csakhamar lehanyatlik, és azontúl folytonos hallatlan hányattatásnak osztályrésze; Egyptomtól szenved mindegyik, ha a keleti birodalomhoz csatlakozik, ettől, ha Egyptomhoz hajlik; ha az egyik, mint ura nyomja, a másik sarcolja mint ellenség. És mind e megaláztatások nem képesek kiirtani a nemzet kebeléből a meggyőződést, hogy világtörténelmi szerepre van hivatva, sőt minél sötétebbé válik a jelen, annál fényesebb alakot öltenek jövendőjének reményei; minél bizonyosabbá válik, hogy sülyedt állapotából a nemzet önereje által ki nem emelkedhetik, annál jobban érlelődik a hit, hogy Jehova természetfeletti csodás eszközök által fogja megszabadítani az ő népét. Midőn végre nyugoti Ázsiában egymásután nagy birodalmak támadnak, és Epiphanes alatt végveszélylyel fenyegető nehéz idők szakadnak a szerencsétlen nemzetre, midőn a tetőpontra hágott zsarnokság a zsidó nép végképi eltörlésére az olympi Zeus cultusát akarja ráerőszakolni a Jehova nemzetére: akkor egy lelkes férfi — Dániel neve alatt — újra felgyújtja a nemzet reményit, hirdetvén az elnyomottaknak csodaszerü megszabadulását, az égnek felhőiből alá jövő ember fia (via -OD) által, kinek az örök Isten hatalmat adott és dicsőséget s országot, hogy minden népek, nemzetek és nyelvek neki szolgáljanak : az ő hatalma örök hatalom, a mely el nem vétetik és országa el nem romol (Dániel 7, 13, 14.). Nemsokára a hős Makkabausok alatt csakugyan újra felvillan a nemzet fénye; Jehova népe ismét szabaddá, maga urává lesz, anélkül azonban hogy a látnokok által igért hóditó hatalomnak még csak színe is mutatkoznék; sőt rövid idő múlva a rómaiak mindent elnyelő hatalma Palaestinára is rásúlyosodik, s a magát politikailag is nagyra hivatottnak gondoló nemzet hallatlan elszántsággal és kitartással küzd a kérlelhetetlen végzet ellen. A tettek bölcsője a gondolat, s az események szálait a lélek műhelyében fonják; különösön a zsidó népnél, hol a profet.ismus, mint a nyilvános élet fő-fő rugója és mozgatója, a nemzetet mind elejétől fogva arra szoktatta, hogy a szellem természete szerint a fejlődő jövő világításában nézze a jelent, az uralkodó eszméken fordult meg minden. — A látnokok lelkesítő beszéde ugyan az államéletnek babyloni fogsággal történt megszakadása óta nem hangzott többé. Haggeus és Malakiás a látnokok sorát bezárják, utánok az élö szóbeli profétia elhallgat; de helyébe a nemzet irodalmának állandó profétiája lép, melyet Istentől eredetinek, ihlettnek tartván, minden betűjében mély titkokat sejtettek, s ebből a próféták helyébe lépett Írástudók multat, jelent és jövendőt hittek kiolvashatni (1. Máté 2, 4—6. Heródes tudakozván az Írástudóktól, hol kellene a Messiásnak születnie ? azok mondják neki: Júdeának városában, Bethlehemben kell a Messiásnak születnie: mert meg vagyon irva stb.). Az idumei Heródes, ki idegen létére római fönség alatt bitorolta a Dávid trónját, a nemzet rokonszenvét megnyerni ugyan nem birta, de az uralkodását környező fény és jólét, melyet vállalkozó szelleme teremtett, uj irányokat adott az izgatott kedélyeknek. A már elébb alakult felekezetek mind jobban-jobban kiválnak és szembeszállnak egymással. A „beati possidentes" minden áron nyugalmat óhajtván, készek szakítani a nemzet múltjával, és lemondván a képzelt jövendőről megalkudnak a hatalommal; nekik a jelen élvezete kell s ezért a jövőre utaló szellem létével annak igényeit is megtagadván, alkalmazkodást, a hóditókhoz való simulást javallanak. Politikai nézetük vallás-erkölcsi meggyőződésüknek következetes kifolyása; természetfeletti világ szerintük nem létezik, nincs feltámadás, nincs jutalmazás a földön túl, azért fektetnek oly nagy súlyt a jelen bölcs felhasználására (A sadducausok). Mások az eszméhez hívek, de hóditó hatalmát nem ismerve, nem elég merészek, az élettől való visszavonultságban hiszik létesíthetni azon eszményi állapotot, melyet a próféták Ígértek, és a kor bölcsei az emberi rendeltetés végcéljául tűztek. Nem birván a kül viszony okkal, az által