Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-08-14 / 33. szám

azon kivül. Legelsőben nyilatkozott sept. 27 én a késmárki gyűlés." „Ezen nappal uj aéra kezdődik a magyarhoni ev. egyházra nézve. Hogy e gyűlést nem követte az aurea aetas, azt mindnyájan tudjuk !" ,,Az agitatio politikai szint vett magára mert a harc nagyobbára — bár hogy igyekezünk ezt palástolni és titkolni — politikai indokokból származott. Az olasz háború vesztességei a kormány hatalmát megtörték, zavarait növesztették. Az egész ország belső forrongásban volt. Mindenki megvolt győződve, hogy nagyszerű fordulatnak be kell következnie. Az antipatentalisták nagyobb része ez álláspontból Ítélte és elfogadta a pátenst. A kormány látván mily jellemet ölt magára a pátens elleni küzdelem, jónak látta annak keresztülvitelét felfüggeszteni; felfüggeszteni mondom, mert véglegesen visszahúzva mai napig sincs. A coordinált egyházak visszaléptek a pátenstől, látván hogy a folyam ellen úszni akarni őrültség; és helyesen tették, mert megakadályozták ez által az egyháznak szakadását. Csak egy kis töredék maradt meg mai napig a pátens mellett, még pedig az egyház véghetetlen kárára, mert ez által az ellenségeskedés és szakadás tüze ápoltatik. A béke és egyetértés érdekében kívánjuk, hogy ez a kis töredék is állana el a pátenstől, annál inkább, mert jelenleg nem egyházi hanem politikai pártérdekből ragaszkodik hozzá, és az egyház szent palást ja'alatt politikai célok elérését hajhászsza. Ezen párt jelenleg abba a rettentő hibába eset, melyet a volt antipatentalisták többségénél találtunk. Szóval: az egyházra nézve igen üdvösnek tartom, ha a pátens szerint magát rendezte volna, annál inkább mert e pátens 56 §-a nyíltan a zsinatra utasítja az egyházi szervezet végleges kiépítését, a mi az annyira féltett autonómiát tökéletesen biztosította. Az egyház nem fogadta el a pátenst és az által a folytonos experimentálás terére lépett. Záradékul a pátenst illetőleg szabadjon Krisztus Urunk ama szavait idéznem, melyeket sirva mondott Jeruzsálem felett, Luk. 19, 41: „Vajha akár csak te eszedbe vehetted volna, vagy csak a te mostani napodon, a melyek néked a te békességedre valók: de azok most elrejtettek a te szemeidtől/1

— és szívem mélyéből óhajtom, hogy soha se keljen nekünk evang. protestánsoknak a latin költővel felkiáltanunk : „0 mihi praeleritos Jupiter si referet anpos." E szavak egyfelől oly pártatlan nyugalommal vannak elmondva, hogy még ha alapos kifogásainak vannak is ellenük, szerző meggyőződését tisztelnünk kell, de másfelöl oly erős ellentétet képeznek szerzőnek kifejezett céljával, és a keresztül nem vitt, vagy rövid életű egyházi törvények és rendezési kisérletek hiányára az 17. lapon elmondott világos igazságaival, hogy azt egyébként nem tudom érteni, minthogy — csak e müvecske tanúsága szerint is— szerzőnek és elvtársainak oly mélyen leikökben gyökeredzik a rend és Öszhangzat törvényé, hogy azt külviszonyainkban minden áron létesíteni óhajtják. De vájjon lehet-e és szabad-e ,azt minden áron? Vájjon szabad-e és óhajtott sikerre vezet-e oly erkölcsi céloknak, minő az egyház organizálása, nem magából a dolog természetéből folyó, sőt elvek föláldozásával eszközlött létesítése? A 17. lapon szerző azt kérdezi, ,,honnét van ez, hogy a mi törvényeink statútumaink oly hamar obsolaetekké és elavultakká válnak ?" És a dolog gyökerére tapintva, világos felfogással feleli: 1. mert nem erednek az egyház fogalmából; 2. mert nem egyeznek az evangyéliomszerü protestantismus szellemével; 3. mert nem veszik eléggé tekintetbe annak történeti fejlődését; és 4. mert nagyobbára egyoldalúak, és ezeknél fogva életrevalósággal nem birnak, a halál csiráját magukkal életre hozván.'1

— És ime most „az egész prot. müveit világgal" (a melyhez tehát szerinte a pátenst el nem fogadott magyarhoni egész prot. egyház nem tartozik) a pátenst a protestantismus és az evangyéliom szellemével oly teljesen egy érőnek találja, hogy attól reményli keletkezendeünek az aurea aetas-t! (Folyt, köv.) BELFÖLD. AZ ÁG. HITV. BÁNYAKERÜLET KÖZGYŰLÉSE. *) Az ág. hitv. bányakerület közgyűlése a jelen év augustus 3-dikán az eddigi keresztyénies szokás szerint isteni tisztelettel s avval egybekötött gyámintézeti oíFertoriummal a templomban vette kezdetét, — mely után 9 órakor a gyűlést főtiszt, dr. Székács József superintendens űr az uj iskolai épület egyik teremében szép számú közönség jelenlétében nyitotta meg: s először kijelentvén, hogy nt. Torkos Károly orosházi lelkész úr kerületi jegyzői hivataláról egyetemes jegyzöségre lett elválasztatása következtén lemondván, helyébe szavazatok többségével nt. Hatfjar Dániel szarvasi lelkész úr választatott, ki is az esküt, az esküformának előleges felolvasása után a gyűlés szine előtt letette s magát a kerület hajlamába ajánlva, székét éljeneztetése között elfoglalta. Ezután következett a superintendensi hivatalos jelentés, melyben ez idő szerint is több szomorú dolgokról értesült a kerület. Ezek közé tartozik az államhoz való még folytonosan fenn levő nehéz viszonyunk több egyházi ügy tekintetében; továbbá, hogy a superintendensi látogatás az Ínséges idő miatt a jelen évben jobb jövő reményében elmaradt s csupán két hivatalos út vétetett elő a kerületi elnökség által, nevezetesen superintendens úr a szarvasi tanodát szerencséltette látogatásával, melyben a vizsgák alkalmával a tanári kar ernyedetlen szorgalmáról, az ifjúság haladásáról mint eddig, ugy ez évben is örömmel értesült; a selmeci tanoda vizsgái pedig Dessewlfy Ottó ö nagyságának je*) Kéretik az „Ewanjelik" e cikk közlésére.