Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-08-14 / 33. szám

dékozásokat tolt egyének jegyzéke az e végre nyitandó „emlékkönyvébe fognak beíratni. Ez alkalommal papi Balogh Péter, elhunyt Irma leánykájának emlékét fenntartandó, 100 ezüst forintos alapítványt tett, ,,azon költészeti munkának díjazásául, mely a rendszeres évi közvizsgálatokat 60 nappal megelőzőleg az igazgató- és költészeti-tanár által egyelérlöleg kitűzendő pályázati feladalra beérkezendő do'go/alok közül — társai közölt a legjobbnak lészen elismerendő." Ezen alapítványi összeget ezüst pénzben, melynek kamatai a kegyes alapító állal már négy éven át fizettetnek, valamint a jutalomkönyvek kiosztása érdekéből évenkint kötelezeit 20 forintot, ugy szinte a pályanyertes költészeti munkák befogadására szánt, s Bódog Lajos műterméből kikerült remek készítésű ,,emlék könyvet" a tisztelt adakozó beküldötte. Legyen áldott éreltök ! Július 30-án jelen volt a köztiszteletben álló vendég a 6. latin és 3. bölcsészeti oszlály nyilvános vizsgáján, mely a 10 napon át tartolt szigorlatuk szép eredményét szük keretben, s csak mint sebesen elvonuló ködfátyolképeket mutathatta fel. A vizsgákat hálaadó is lenitisztelet fejezte be. E napon Móricz Károly iskolai, a megelőzőn pedig Pataky János egyházi gondnok vendégelték meg a nagy látogatót, a pártfogóságot és tanári kart. Estve a { olgári dalárda néhány szép honfidal éneklésével fejezte ki a szeretett vendég iránti tiszteletét Draskóczi Gábor tanár szavakban is tolmácsolván a tagok érzelmeit. A 31-én tartott „zárünnepély" egy volt a legfényesebbek közül, de legemlékezetesebb marad az mindenha. A nyertes pályamunkák jelesek, a kiosztott jutalmak szépek és nagy számban voltak, egyrészről a fejlődő tökélynek, másrészről a növekedő részvélnek és pártfogásnak világos tanujeleiül. Szilágyi István, közszeretetben és tiszteletben álló igazgató-tanárunk arany-tollal irott s felolvasott értesítéséből a jutalmazásra vonatkozólag e szavakat jegyezzük ki: „Ifjú barátim! ime az elköteleztetésnek jegye és pecséte az önmunkásságra ! nem hátrálni jövőben sem. akkor sem, ha majd a komoly élet mezejére kiléplek, s a haza és a közügy fogja tőletek várni, követelni emberét. Itl kell edzeni a fiatal inakat, hogy azok akkor szégyenben ne hagyjanak. És ti fiatalabb társak, vagy kik nem is gondoltatok még ily percek örömére! felfogjuk-e jövőben találni ama görög ifjat, ki éjjelenkint eljárt sirni az Achilles sírjához, mert ö még nem vala olyan ? — ki olvasván a dicsőítő költeményt, melyet Homér amaz isteni hős magasztalására Írt, mindenek felelt való boldognak nevezé azt, kit oly költő énekelt vala meg, mint a rnéoni lantos? — Ugy legyen!" Az ünnepélyt Szaplonczay József veresmarti kastélyában rendezett fényes lakoma fejezte be, a hol hallott számos pohárköszönlések között kiválván tündökölt az, melyet Tisza Kálmán a testvériségért mondott. Nánásy Lajos — mint mindig — ezen ünnepély emlékét is megörökítette azzal, hogy az erdélyi árviz és jég által károsultak fölsegélésére aláírási ívet nyitott, mely 40 frtot 20 krt hozott a szenvedők javára. Ezen összeg Teleky Domonkos gróf urnák el is küldetett. AUÍÍUSIUS l-jén távozott el a ,,Tisza bölcsőjéből" az „alföldi Tisza," — vivén magával ezer áldást és köszönetet azon fris virágokért, melyeket egyházi és polgári életünk koszorújába font, azon phároszi fényért, melyet ittléte, lelkének nemes tüze közügyeink fölé hintett, vivén magával forró óhajtásunkat: hogy a haza Tiszáját azon ügyeknek, melyekért és melyeknek élén küzd, tiszai habokként meg-megujuló erőben Isten sokáig tartsa meg, tettei, vívmányai úgyis élni fognak, mig a „Tisza" él! . . A bűcsu végpercében adta át Tisza Kálmán, gondnokunknak és pedig szokott szerénységgel négy szem között — azon alapítólevelet, melynélfogva főiskolánk javára 500 forintolt alapított, és egy légszivatlyu megvásárlása végett 150 frt készpénzt. Megfosztott bennünket a szóvali megköszönhetés örömétől, fogadja köszönetünket legalább ez űton. Mint a „máramarosi Tisza" örökké közöttünk él és a miénk, bár folyvást távozóban van is : ugy marad örökké mi közöltünk és miénk az „alföldi Tisza," habár csak ritkán láthalnók is itt, legmélyebb tisztelői körében ! Várady Gábor. A losonci helvét hitvallású VI. osztálylyal ellátott gymnasiumban a nyilvános oktatás f. évi september l-jén levén megkezdendő, érdekeltiek alólirott által az iskola felett őrködő egyháztanács meghagyásából tisztelettel értesíttetnek, hogy az évi tandíjak egyes tanulókra alkalmazásánál az egyháztanács eddigelé tanúsított gyakorlata szerint lehető legmérsékeltebb arányt fog szeme elölt tartani,, ugy ugyanaz éber figyelemmel fog az iránt lenni, hogy újból felállítandó tápintézeti jótétemenyében — a részesülni óhajtó tanulók — minél jutányosb fizetés mellett felvétetve — tisztességes és rendes élelmezési ellátásban részesüljenek. Közli az 1864-iki julius 31-én tartott egyháztanács ülésből. Szentpétery József, egyháztanácsi jegyző. — KÖNYVISMERTETÉS AZ ELUTASÍTANDÓ UTASÍTÁSOK. Észrevételek a hamaliár-féle bizottmányilag átdolgozott utasításokra. Készítette Moczkovczák H. Károly, nagybecskereki ág. hitv. evang. lelkész. Kiadta a bánáti ág. ev. egyházmegye lelkészi kara. 1864. Ára 60 kr. (A tiszta jövedelem a bánáti egyh.megye papi özvegy és árva gyámintézet javára forditatik). (Folytatás.) Midőn szerző a világiaknak néha sajnosan tapasztalt túlcsapongását kárhoztatja, midőn az egyházi éleiben a lelkészeknek általuk történt háttérbe szorítását kárhoztatja.