Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-08-07 / 32. szám

gyászba öltözve; zokogva boruljon mind két gyermekének -életjel nélkül szendergő meghidegült tetemeire, a felettek tomboló erkölcstelenségnek vad kacaja közepette. Felmutattam, felfeszegettem a gátköveket, most hát jövök az ezek elhárításában hasznavehető jó tanácsokkal. A néptanítói pályára se csalétekkel, se kötéllel nem szokás fogni az ifjúságot, mint a 48 előtti katonáskodásra. Ön akaratából lép erre minden ifjú, és igy tágas alkalma van ennek terheivel, mint fizelésnemeivel is jó eleve jó bőven megismerkedni, és egész életének irányt adó egyetlen lépése felett ugy határozhatni. És ha csakugyan erre lépett, s ezen meg is maradt; mint a bölcs és szabad Isten képére és hasonlatosságára teremtett, és már be is nőtt feje lágya — szabad és okos valóságnak hatalmában áll e pályái életet valódi gyönyörűségessé és boldogítóvá tenni. Ugyanazért, soha se hallgathatom, se olvashatom az általános néptanítói panaszokat — melyek jó nagy részben a népnevelés szt. ügye iránti tanítói hideg közöny mentségére siratnak és rivatnak el tanítóink által — a nélkül, hogy boszszus mosolylyal meg ne csóváljam fejemet ez asszonyi nyavalyás dolog felett. Förösszük meg csak lelkünket kedves liszttársaim, hivatalos napi kötelességeink lelkiismeretes elvégzése édes emlékének bő vizében minden estve, ugy költsük el szerény vacsoránkat s hajtsuk fejünket a nyugalomra : higyjük el, hogy észrevehetően enyésznek naponként általános panaszaink okai. De azt a világért se tegyük többé, mit tanitó őseink nyomán jobbjaink is tevének eddig, hogy iskolánk falai közzé, mint valamely barlangba, egyesegyedül elrejtőzve, szétszóródva, többi tanitó társaink elöl irigy sugori kezekkel csak ön iskoláinkba temessük el — az övékkel egyesitetten, az ég és föld előtt nagy és kedves dolgokat viselő — drága erőinket. Ez a kegyelmi ajándékokkal való hálátlan visszaélés volna még továbbra is tőlünk, mely — mint nemcsak elődeinken, de saját példánkon is tapasztalhatjuk, áldásos nyomot minél kevesebbet mutathat fel nyomaink közül az élőknek és az utókornak buzdításul, — és drága emlékül a hivatalnak, melynek kenyerét esszük, italát isszuk, hajléka enyhelyet ad, ruhájával és nevével öltözködünk, áldása vagy átka befogja szemeinket, és elkísér egészen odáig, hol munkánk igazi érdemlett bérét felvesszük. (Alig. kirchl. Zeitschr.) (Vége köv.) KÖNYVISMERTETÉS AZ ELUTASÍTANDÓ UTASÍTÁSOK. Észrevételek a hamaliár-féle bizoltmányilag átdolgozott utasításokra. Készítette Moczkovczák H. Károly, nagybecskereki ág. hitv. evang. lelkész. Kiadta a bánáti ág. ev. egyházmegye lelkészi kara. 1864. Ara 60 kr. (A tiszta jövedelem a bánáti egyh.megye papi özvegy és árva gyámintézet javára forditatik). Mielőtt az itt címzett mü ismertetéséhez fognánk ama másik munkára kell a t. otvasó emlékezetét felhívnunk, a melyre — illetőleg a melynek ellenében ez Íratott. Néhai ^Hamaliar Márton ba'nyakerületi superintendens az 1800-ik évben, Radvánszki János, akkori kerületi felügyelő és Ambrozy Sámuel főjegyző közreműködésével, minden ez egyházban hivalalt viselő egyén számára utasításokat dolgozott ki, oly szándékkal, hogy ezek az esperességekben az előtt létezett, de az idők folyamában elavult s igy sok részben használhatlanná vált törvényeket pótolják. Ez utasítások a kerület illetékes testületének többszörös átvizsgálása után 1803-ban a Besztercebányán egyedül e célra egybehi 'ott közgyűlésen előterjesztettek, s használat végett megerősítettek. És bár azóta ez utasítások a kerületben folytonosan használatban voltak, de a lefolyt hatvan év alatt nagy részben ugy jártak, mint amaz őket megelőzött conlubernalis törvények, a melyeknek pótlására hozattak, t. i. annyira elavultak, hogy e változott — jelenviszonyokban közülük vagy épen nem, vagy igen nehezen használhatók. A kerületnek 1862-ben Pésten tartott közgyűlése a körülmény által indíttatva, egy küldöttséget bizott meg a Hamaliár féle utasítások revisiojával, a célból hogy a belölök használhatókat megtartva, az elavultakat elhagyva, vagy átalakítva, s a hiányzókat ujakkal pótolva igy készítendő tervrajzát terjessze a közgyűlés elé. Végre az igy készült s többször átvizsgált dolgozatot az 1863-ik évi augustus havi közgyűlés határozata folytán főt. Székács superintendens űr kinyomatva kiadta, azon kijelentéssel, hogy az egyházaknak reá teendő, s esp. bizottmányok által összeállítandó észrevételeit hozzá 1864 évi jul. l-ig beküldjék, s igy azokat az e dolgozatot szerkesztett bizottmánynak végleges szerkesztés végett kiadja. — Igy jelentek meg 1863-ban „Az ág. hit v. e v. b á n y akerület által bizott mányilag átnézett, az egyház jelen viszonyaihoz alkalmazott, és az esperessé gekkel vélményadás végett közöltetni rendelt Hamaliár féle utasitáso k." A kezünk alatti füzet e dolgozatra, s illetőleg ellenében tett észrevételeket foglalja magában, a melyeket szerző — mint előszavában mondja — a bánáti ev. egyh.megye jelen évi közgyűlésében a gyűlési tagok kívánatára olvasott fel. Azonban mivel dolgozatát nem mint az egyh.megye votumát, hanem csak mint saját egyéni nézeteit terjesztette elő, a gyűlés nem látta magát feljogosítva sem arra hogy tárgyalásába bocsátkozzék, sem arra hogy azt a kerület elé terjessze, *) Azonban müvét a gyűlés tagjai annyira közhelyesléssel fogadták, hogy felkérték szerzőt miszerint egyezzék bele a kiadásba, s mint a cimlap is tanúsítja, csakugyan az egész egyházmegye lelkészi kara adta ki. Es igy itt nem csupán szerzőnek magány vélemé*) Ez indokolást nem értem, mert hiszen a gyűlésekben a tagok minden javaslata csak egyéni nézet mindaddig, mig a testület megvitatva sajátjául nem fogadja, de épen ezért e miatt minden tagnak az indítványát tárgyalhatja, s ha elfogadja, saját vótumává lesz az. Én azt nem látom át, hogy előlegesen mikép terjeszthetett volna elő szerző észrevételeket, mint az egyh.megye votumát ? M. A.