Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-08-07 / 32. szám

lálával fog eldöntetni; — que soyt detenu prisonnier comme moy, jusques a ce la cause soyt deffinie pour mort de lui ou de moy; — majd más iratban, hogy Kálvin mint Simon Mágust követő eretnek, a városból űzettessék el és javai adassanak neki t. i. Servetnek. „Pourquoy eomme magicien qu'il est, doyt non seulment estre condamné, mays doyt estre exterminé et dechacé de vostre ville. Et son bien doyt estre adjugé a moy." stb. CFolyt. köv.) ISKOLAÜGY. KECSKEMÉT julius 24. Mai napon egy szivet lelket felemelő s megható szép ünnepélynek valánk tanúi. Ugyanis e napon iktattatott be tanári székébe jogakademiánk harmadik tanárául, az egyháztanács általános szavazatával megválasztott, s az irodalmi terén is ismeretes, tekintetes Madarassy László úr. Es ez ünnepély, nemcsak a mi reform, egyházunk- és iskolánk-é vala, s nemcsak annak tagjai örültek nagy lelki örömmel; hanem részt vett ebben vallás különbség nélkül, az egész város műveltebb értelmisége, s együtt örült velünk örülőkkel. Ez azt mutatja, hogy városunk lelkes magyar lakosait, vallás-különbség nélkül, a testvériség szent köteléke egy nagy szerető családdá fűzte össze, s e kötelék a legrégibb idö óta, semmi vész és vihar között, mi pedig e várost annyiszor sujtá, soha el nem szakadt, sőt e csapások közt mindinkább erősbült. Adja Isten, hogy közöttünk e szép testvéries kapocs el ne is szakadjon soha ! Az ünnepélyt, — mely az iskolaépület ima termében, az úgynevezett kis templomban tartaték, a minden vasárnap délelőtt tartatni szokott rendes istenitisztelet után, — főtisztelendő Török Pál superindentens úr nyitotta meg. Szerencsésnek s boldognak mondván magát, hogy ismét azon kedves kötelességet teljesítheti, miszerint alig kilenc hó elforgása alatt, most a harmadik jogtanárt iktathatja be, tanári székébe. Ez mutatja, hogy a kecskeméti iskola sebes léptekkel halad felvirágzása felé. E felvirágzás tényezői pedig az egyház lelkes elöljárói s e város minden nemes és szép áldozatra kész lakosai, kikre szívet indító szavakkal áldást kér a minden áldások Urától. Majd szavait az ifjú, de jeles tanárunkhoz intézte, elmondván hogy öt gyermeksége óta ismerve folytonosan figyelemmel kisérte, s benne korán felismervén a nemes jellemet, tiszta akarat —szilárdságot, a tudományok iránt — kiapadhatlan hő vágyat, egész készséggel adá jóváhagyását s megerősítését az ö tanári elválasztásához. Reá is áldást kért a mindenek atyjától, hogy tartsa meg azon szép pályán, melyre ö a régi nemes vagyonos család sarjadéka, nem kenyér-keresetből, hanem nemes buzgóságból s tett—vágyból, haza- és vallásszeretetből lépett. S igy követvén a testvér Erdélyország Zeikjának szép példáját, bebizonyítja, hogy a hazáját s egyházát hőn szerető előkelő nemes család sarja is, megvetve az előítéleteket, tud a szelllemi téren hazájának és egyházának híven szolgálni. Ezután ifjú jogtanárunk olvasá fel székfoglaló beszédét, tüzetesen értekezvén a reform, egyházjogról, mint a melynek tanulmányozását s egy önálló füzetben kidolgozását tűzte maga elé célul. Beszéde zárszavában, büszkének és boldognak nevezé magát. Büszkének arra, hogy tanár, s boldognak, hogy mint ősei, hazáját és egyházát is szolgálhatja. Előadását a hallgató közönség általános tetszése követé. Majd egyházkerületünk világi elnöke mélt. idősb gr. Ráday Gedeon úr üdvözlé ifjú tanárunkat, mint rokonát, meleg szeretetet tanúsító lelkes szavaival. Üdvözlé azért, mivel e mostani szomorú körülmények között leszoríttatva a politikai pályáról, magának a legszebb, legdicsobb pályát, a tanári pályát választá, melyen haladva kimutathatja tanítványainak, mit vesztett e haza, s mit fájlal, kimutathatja iniért kell küzdeni a szellemi téren, hogy annyi bánat után egyszer már örülhessen is e szegény nemzet. Elmondá, hogy most ebben a tengődő korban hazafiasabb ügy nem lehet a nevelés ügyénél. Egyházunk nevében nagytiszteletii Fürdős Lajos úr köszöni szokott kedves modorában, a két elnöknek, hogy egyházunkat jelenlétükkel megörvendeztették. S kivánta, hogy adja az ég, miszerint esztendő ilyenkorra a negyedik jogianárt iktathassák be szép virágzásnak indult jogakadémiánkban. Majd Madarassy urat üdvözlé, elmondván, hogy nem ö lehet büszke mint tanár, hanem az egyház büszke öt tanárául megnyerhetvén. Emlékezve az egyház jelmondatára, mely imaháza szószékén sötét belükkel van felirva : ,,ereseit sub pondere palma,'" figyelmezteté, hogy apályán melyre lépett sok pondusra talál, de azért ne csüggedjen. Végre üdvözlé a nagykörösi jelen volt iskolai képviselőket nt. Filó Lajos lelkész — és tek. Losonczi László igazgató tanár-urakat, megköszönve iskolánk iránt mutatott szíves részvétüket, további testvéries szeretetökbe ajánlá a kecskeméti iskolát. Köszönetét nt. Filó Lajos űr vi&zonzá, biztosiiván Kecskemétet Körös szereteteröl, s annak jeléül jobbját nyujtá nt. Fördös Lajos úrnak, s e kél testvéri jobbot föt- superinlendens úr szoritá jobbjába, mint maga kifejezé, nem mint superintendens, hanem mint a pesti egyház papja. Érdekes volt a három egy főiskolát mintegy személyesítve, egymásnak testvéri kezet nyújtva, szemlelni. S e szép magasztos látvány a hallgatók közül nem egynek csalt öröm könnyeket szemeire. Végre az igazgató tanár tek. Csabay Imre úr, üdvözlé a tanárt kar nevében, beiktatott tanár társukat. Jelen voltak az ünnepélyen egyházmegyénk nagyjai s kitűnő férfiai közö! még, a megnevezetteken kívül, mint az érettségi vizsgáló bizottmánynak tagjai főt. Dobos József és nt. Ballagi Mór urak. Az ünnepélyt nemzetünk ősi szép szokása szerint lakoma követé, résztvevén benne egyházunk s városunk mintegy nyolcvan értelmesebb s műveltebb tagja. Hogy itt lelkes felköszöntések sem hiányoztak a jelen volt nagyok-