Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-07-31 / 31. szám

Ez azonban nem hangolá le a besztercebányai gyülekezet lelkességét, hanem Selmeccel különben méltánylandó versenyre kelve elhatározá, hogy az 1859-iki uj iskolaév kezdetén saját erejével nyitja meg a gymnasiumi ötödik osztályt, (zólyomi egyházmegye 1859-iki aug. 16— 17-én tartott közgyűlésének XXIÍ-ik pontja) a még 1858-ban ideiglenessé, ekkor rendessé egyházmegyeileg választott tanár vezérlete alatt. Ámde — mi a „saját erejével" szemközt különös! — már e gyűlésben, a XXXIII. pont szerint, bejelentetett, hogy némely gyülekezetek a besztercebányai főiskolára minden 100 lélekre kivetett s elfogadott (angenommen) iskolaadó fizetésétől „bizonyos ürügyek alatt vonakodnak s azt jövőre megtagadták." Az „elfogadott" szóról azt rebesgeti a közhir, hogy ezen iskolaadó csak bizonyos körnek az egyházakra 1858-ban rátukmált önkényes határozata és senki sem képes felmutatni kötelezvényeket, melyekkel a gyülekezetek ugy kötelezték volna magokat le Besztercebánya javára, mint péld. a békésiek és nógrádiak Szarvas, — illetőleg Losoncéra. E közben a zólyomi egyházmegye egy szavazattöbbséggel a pátenshez állt. Melette szavazott-e Besztercebánya ? nem tudom, de köztudomásu, hogy az egyházmegye magatartása miatt alapítványát a Podmaniczky-Beleznay-család visszavonta. Az esperességnek a pátenstől visszalépte után folyóvá tette-e azt a tisztelt család avagy nem ? nem tudom, de az tény, hogy a tanár beállítása bonyodalomnak inditá az esperesség pénzügyeit. E ziláltságot az egyházmegye 1862-iki jun. 18-án tartott közgyűlésének jegyzőkönyve két pontban is, a II. és IX-ikben bevallja; ama szerint a tanár „azon tapasztalatból indulva ki, hogy az egyházmegye zavart pénzügye miatt nem mindig képes a neki irva tett Ígéreteit beváltani" hivataláról bizonyos föltételek alatt lemondott; emebben egész őszinteséggel bevallja a pénztárnok, hogy „az egyházmegye pénztárát azon oknál fogva is lehetetlen rendbeszedni, mivel az esperesség pénzei hosszabb idő óta az esperes úr kezeibe folytak be a nélkül, hogy azokról a pénztárnok értesíttetett volna." Innen magyarázandó talán az is, hogy az egyházmegye fázott a pénztárnok évenkénti rendes megszámoltatásától; legalább a kezeimnél levő okmányok közt az 1857-iki egyházmegyei közgyűlés jegyzökönyvének XVI-ik pontjában találom nyomát a pénztárnoki számadások utolsó megvizsgáltatásának, kivéve, h a ilyen vizsgálatnak kell tartanunk olyan körözvényt, minőt a pénztárnok f. é. febr. 28-án közlött a gyülekezetekkel s melyben Zólyom-Lipcse 54 frt 84 kr. hátralékáról az van megjegyezve, hogy „ezen öszveg behajtása az esperes űrra bízatott, törlesztéséül azon adósságoknak, melyekkel neki az egyházmegye sokkal nagyobb mennyiségben tartozik." Ilyen gazdálkodással oda jutott az egyházmegye, hogy kötelezettségeivel az egyházkerület iránt több év óta hátra van, 1863-ban 357 frt 24 krral volt hátralékban — a gyülekezetek pedig az iskolaadóval, melyet for rüen állítólag el sem vállaltak, a tanárnak 1862-ben dása után is "mind e mai napig terheltetnek, holott a tanár leléptével ezen iskolaadó megszűnését méltán várva, azt nem fizették s most a pénztárnok f. é. febr. 28-iki emiitett körözvényéből látják, minő öszvegek követeltetnek tőlök, péld. Pojniktól 94 frt 50 kr. F. Micsinától 63 frt. N. Szalatnától 84 frt. Radvántól 90 frt 52 kr. Zólyomtól 199 frt 51 kr. T, Pelsöctöl 118 frt 50 kr. Tudom, hogy ezen öszvegekre szükség van a tanár fizethetése végett tett más adósságok törlesztése tekintetéből; de autonómiánkkal összeférő eljárás-e az, midőn 1862-ben a tanár lemondásának tárgyalásakor felhatalmazás kéretik az esperességi gyűléstől a lelépett tanárnak még járandó fizetés fejében kölcsönt venni fel s a besztercebányai takarékpénztár pénztárnoka a gyűlés színe előtt kijelenti, hogy a pénz az emiitett takarékpénztártól bizony már ki van kölcsönözve még pedig — váltóra! Igy állván a dolog a zólyomi egyházmegyében, minőknek okmányok alapján ecseteltem, csoda-e, ha a papság nagy része — maholnap tán maga a nép is — bizonyos mentő karok felé kacsintgat? S ha csakugyan igy állnak a dolgok, nincs-e itt az ideje, hogy a főtiszt, superintendens úr fenekére pillantson a zólyomi egyházmegye ügyének ? Előre látható, hogy e sorok ,válasz nélkül nem maradnak. Tessék meghinni, a közügy érdekében nagyon szeretném, ha megcáfoltatnám, de — alaposan, nem szóhalmazzal, nem szóvirágokkal. E végre kérem a válaszolandó urat vagy urakat, hogy a zólyomi egyházmegyének általam felhivatolt saját okmányai ellenében szintén okmányokkal föllépni szíveskedjenek. Nekérdki. KÜLFÖLD. ÖRDÖGŰZÉS BÁDENBEN. A „Prot. Kirchenzeitung" f. évi 29. számában következő tudósítást olvashatni: „H a a g ev. lelkésznek is ugyan merész gondolata van, ha arra szánta magát, hogy a megtestesült ördöggel egyedül harcoljon. Történt ugyanis, hogy Pforzheim mellett, egy faluban, egy tizenegy éves gyermek erős görcsökben s vonaglásokban szenvedett. A szülök komolyan hitték, hogy gyenneköket az ördögnek kellett megszálnia, s azt a bádeni földön senki sem űzheti ki más, mint Haag ev. lelkész. Haag úr nem is kételkedett rajta, hogy ő e mesterséghez ne értene, ugy hogy kevés idő múlva a pforzheimi Figyelőben egy valaki már azt irta, hogy az ördög a fejét is nyújtja már. Haag erre, nyilvánosan, a következő igen érdekes szavakban felelt. „ „Valóságos ördöngösség <az, mi e szegény beteg gyermeket beteggé tette. Legalább a mi lutheri katekizmusunk, a második parancsolat magyarázatában, hol a v ar á z s o 1 á s , hazudás és csalás tiltatik, igy nevezi azt a gonoszságot, mely a beteggel történt. S ha bár „korunk józan (?) felvilágosodása" „görcsöknek, vonaglásoknak stb." »£vezi is az ilyen betégségeket, mi a bibliai igazság radunk, mely az ész előtt megmagyarázhatatlan