Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1864-07-31 / 31. szám
nek útmutatói legyenek, mire való volt a bölcseknek tudakozódása a királynál, a melynek szövegünk szerint számos ártatlan gyermekekre nézve oly gyászos kimenetele lett? De meg bogy képzeljük ama conjunctióban levő csillagok által történt kalauzolást ? Hiszen a mindennapi tapasztalat szerint a csillagok távolságához képest a földön való távközök oly csekélyek, hogy a föld bármely helyén a csillagok tőlünk mindig ugyanazon irányban látszanak, s igy Isten csodás intézkedését föltéve, még sem értjük, mikép szolgálhatott a fényes Jupiter, Saturnus és Mars constellatioja a bölcseknek kalauzul ? Ime világos példája annak, mily hátrányos azon eljárás, mely az ősrégiség gyermeteg conceptioit az ujabb természeti tudományok szempontjából akarja felfogni. A régi zsidóknak a csillagok nem voltak egyebek, mint megannyi égi fáklyák, melyek valamig egyfelől az éjjeli levegőeget ékesítették, másfelől az ember sorsának is mutatói voltak s e szempontból az egész egyszerűn érthető, de csak is ebből. Hát a bethlehemi vérengzéshez mit mondjunk? A királyi méltóságot hosszú életen át nem kevesebb ravaszsággal, mint erélylyel bitorló zsarnok ez ügyben ugy jár el, mint egy bárgyú falusi jegyző; elébb nem teszi meg azt, a mi mint fentebb említettük, legtermészetesebb volt, s később, a helyett hogy megtudakolná, melyik már ez a gyermek, a kit szülei leendő Messiásnak állítanak, neki megy és vaktában megöleti egy egész helységnek gyermekeit, a nélkül, hogy más célt ért volna, mint azt, hogy beteljesedett általa az irás!!! k Jól tudom, hogy a telivér igazhivőknek ezek mind üres beszédek, mert ama férfiaknál a felelet mindig mindenre kész. Midőn a derék Attilius Regulus Carthago fogságából Rómába küldetik, hogy a senatusnak a foglyok kicserélését tanácsolja s ő a közjót a maga megmenekülhetésének elébe tévén, épen az ellenkezőt javallja s mind a mellett, hogy esküjét beváltsa, a reá várakozó bizonyos kínos halálra visszatér Carthagóba: Valerius Maximus azt a megjegyzést teszi: „kétségkívül az örök isteneknek hatalmukban állt volna ellenségei veszett dühét korlátozni, de, hogy Attilius nagysága annál fényesebben kitűnjék, szabad folyást engedtek a carthagóbeliek szokott eljárásának.4 ' Valerius Maximus igazhivő római volt s ime mily elmés megfejtését adta az istenfélő Regulus iszonyatos halálának; nem mondhatjuk, hogy igaz e megfejtés, de ki tudja bebizonyítani, hogy nem az ? — Ilyenek a mi orthodox theologusaink mindenre kész válaszaik, egyről-egyig. S ezzel én most e hosszas fejtegetést be is zárhatnám, de van a felvett előadásban még egy vonás, melyet nem lehet érintetlen hagynom s midőn annak a nehézségeit is felmutatom, azokat Biesenthal berlini tudós barátom ide vágó értekezése nyomán akarom megfejteni. E vonás Máté 2: 22. olvasható: ,.s elmenvén lakik vala ama városban, mely Názárethnek mondatik, hogy beteljesedjék, a mit a próféták mondottak; hogy názárenusnak hivattatik ön NnCojpatoq xXy&yasTac." Aki bibliamagyarázattal tudományosan foglalkozott, jól tudhatja menynyi mindenféle kísérletet tettek Hieronymustól fogva időnkig, hogy a prófétákra történt e hivatkozást kimagyarázzák, miután a prófétáknak canonbeli könyveiben sehol elő nem fordul. (Lásd Synopsis criticorum a Matthaeo Paulo p. IV. 68. „Hic locus, si quisquam alius in toto N. T. calumniae et cavillis hostium opportunus videtur et difficillime vindicatur. Unde Judaei petulanter hic insurgunt et Matthaeo impingunt crimen falsi, quia non prophetis aut ulli prophetarum hoc dictum vei scriptum etc.4 ' Némelyek szerint ez idézet valami elveszett prófétai iratban találtatott, vagy épen csak hagyományilag ismert prófétára vonatkoznék. Azonban ismerve a Krisztus idejebeli hívőknek szoros ragaszkodását az akkor már ismert ó-szövetségi canonunklioz és az apocrypy iratoktól való idegenkedésöket *) föl nem tehető, hogy az épen zsidók számára irt evangeliom másból idézett volna, mint hiteles canonbeli könyvből, *) Ki házába — mondja a Thalmud (Tract. Synedrin. Chelek. §. 1.) — egyebet hoz be, mint a canonbeli 24 könyvet, zenebonát hoz a házába. A mischnah pedig egyenesen kimondja: a ki c^Vin cnso aza z °ly könyveket olvas, melyeket a canonbeliektöl külön kell tartani, az örök életet elvesztette. —-
