Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-07-24 / 30. szám

mind pedig jelleme tisztaságára nézve, méltó volt, hogy az egyház történetirója legyen. De itt nem végződött egyházirodalmi munkássága. Az evangyéliomi ifjúság számára is irt célszerű vallás­tant, s hol német, hol magyar nyelven, röpirat alakjá­ban, számos müvei által vett részt protestáns egyházunk szellemi életének mozgalmaiban, s nyomtatásban megje­lent prédikációi, még ma is kedves és épületes olvasmá­nyokul szolgálnak. Budavári lelkészségének ideje alatt 325 gyermeket confirmált, 233 házaspárt hiteztetett össze, 850 egyént temetett el s 128 idegen hitüt fogadott be az evangyé­liomi egyházba. Még halála előtt egy nappal is maga jegyzett be mindent az egyházi anyakönyvekbe, utolsó lehelletéig önfeláldozó készséggel teljesité lelkészi hivatalát. íme, egy lelkiismeretes evangyéliomi lelkész mun­kás élete rövid vonásokban. Ezt látva, nincs-e okunk sírja felett a fölkent szónokkal igy kiáltanunk fel: „Vajha kipótolja Isten e nagy veszteséget!" És ezen gazdag, áldásteljes működés még akkor fogja csak csudálkozásunkat fölidézni, ha megjegyezzük, hogy ily erős, tevékeny, akaratdús szellem, soha sem la­kozott még töredékenyebb testben. Évtizedek óta súlyos betegség fájdalmai annyira gyötrik vala halandó testét, hogy valóban ily lélek kellett hozzá, mint a minővel Isten a megboldogultat áldotta meg, e sokoldalú munkás­ság, tevékenység kifejtésére. Csak sejteni, de meghatá­rozni képesek nem vagyunk, mennyivel gazdagabb áldás háramlik vala e férfiú munkássága által egyházunk köz­javára, ha egészsége szilárdabb, s a fájaalmak olykor húzamosabb időre is, nem akadályoztatják, nem hátrál­tatják tevékenységét. Hátra van még, hogy szóljunk magánéletéről. A kit temetés alkalmával annyi ezer ember sirat, annak valódi emberbarátnak kellett lennie. Hogy az volt, tanúságot mondanának róla az árvák, a kiknek könyeit a boldo­gult annyiszor letörölte. A pesti protestáns árvaintézet­nek ő volt egyik alapitója. Tanúságot mondanának az özvegyek, a kiknek sanyarú sorsán annyiszor könnyített. Tanúságot a szegények, a kiknek annyiszor nyújtott vi­gaszt, segítséget, és a kiknek, ha mindig maga nem volt segíteni képes, feltudott buzdítani másokat ápolá­sokra. Tanúságot mondhatna róla, az angyal jóságú Má­ria Dorottya hercegasszony, kinél az árvák, özvegyek és szegények ügyében annyiszor és mindig sikerrel veté közbe magát. Mily példás, feláldozó, szeretettei — s gondosko­dással — teljes volt családja körében, arról tanúságot tettek koporsója mellett gyászba merült özvegyének, gyermekeinek, rokonainak kesergő könyei. Az ő háza példánya volt a keresztyén családi életnek. Igaz volt a megboldogult az egyház, igaz az emberiség, igaz családja irányában. Az ilyen igaz­nak emlékezete áldott! Az utolsó három év alatt mindegyre nagyobb ural­mat vett törékeny testében a kór. A mult télen nagyobb­részt beteg ágyban feküdt, de mig maga szenve­dett, az alatt ő kifogyhatatlan volt családja vigasztalásá­ban. Még halála előtt egy fél órával is tudta és képes volt vigasztalni szíve kedveseit. Az utolsó két hét alatt sem aludni, sem enni nem tudott. Nagy szúrásokat s gör­csös fájdalmakat érzett valahányszor az evéshez kissé előrehajolt, s szintén a midőn aluvás végett, bátra tá­maszkodik. Hosszú, kínos szenvedések után meghalt ju­lius 14-én éjjeli 11 és fél órakor. Végső tiszteletére sok ezer ember gyűlt össze. A templom, melyben a ravatal volt felállítva, minden zugá­ban megtelt, de a temetésre megjelent tömegnek csak igen csekély részét fogadhatta be, a többi, mind az utcán várta az egyházi szertartás végét, hogy a kedves halot­tat elkísérje végső nyugovó helyére. Az oltár előtt fő­tiszt. Székács József superintendens úr tartott a közön­séget könyekre indító beszédet magyar nyelven ; a szó­székről nagytiszt. Langh Mihály főesperes úr német nyel­ven mondott megható beszédet. Ennek végeztével a ko­porsót a boldogult lelkésztársai vitték ki a templomból. A nagy tömeg számban nem fogyatkozva kisérte el egész a Krisztina városi temetőbe, hol a sir felett tiszt. Bierbrun­ner pesti ev. segédlelkész űr mondott a megboldogult kö­rülményei — és viszonyaira emlékeztető beszédet. Adjon az Ur mélyen megszomorodott özvegyének, gyermekeinek, rokonainak, szíve barátainak vigasztalást. Az elhunytnak emlékezete pedig legyen áldott egyhá­zunkban s hamvai nyugodjanak békében ! Batizfalvi István. HIRDETES. BIBLIA azaz szent irás mely az egész ó- és uj testaraentomot foglalja magában, az apokryphus könyvekkel egyetemben, Közvetlen az eredeti szövegből forditotta Kámory Sámuel tanár. Első kötet husz ív nagy 8-ad rétben fűzve csak 1 frt 20 kr. 3 — 3 (Vidékről 5 kr postabélyeg melléklendő.) TARTALOM ' Tájékozás — a megürült lelkész-állomás betöltése körül. — Történeti tájékozás Kálvin és a kálvinizmus ügyében. — Isko­laügy; Az egyetemes tanügyi bizottmány. — A győri ág. hitv. ev. egyházmegye tanitói-kara. — Könyvismertetés: Dr. Schwarz K. „Zur (Jeschichte der neuesten Theologie'f cimü müvének ismertetése. — B e 1 f ö I d : Az alsó-szabolcsi és hajdn­kerületi reformált egyházmegye közgyűlése. — A soproni alsó evang. egyházmegye gyűlése. — Tárca: A dunántúli ev. ref. egyházkerület pápai főiskolájában. — A magyarhoni ág. hitv. ev. egyetemes iskolai bizottság. — Tanárválasztás. — Nekrolog. — Hirdetés. Felelős szerkesztő s kiadó Dr. Ballagi Mór. Pest, 1864. Nyomatott Engel és Mandellonál, (Egyetem-utca 2. sz.)

Next

/
Thumbnails
Contents