Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-07-10 / 28. szám

mert a ki az „ignoro" latin szó jelentését nem tudja, arra rá fér a tudomány : — kevesebb viccet, több judiciumot; — felöltését a szerénység szép ruhájának, s leöltését a dölyfés önhittség ocsmány köntösének: ha ezen kellékeket megszerzi, bizonyára tisztultál)b fogalmai lesznek a jellem és becsületről is. Somossy Sámuel, felső-borsodi esperes. <>SSgS* TÁRCA. MISSIÓI LEVELEK DR. BALLAGI MÓRHOZ. LXVII. ,,Az aratásra való gabona sok, ez arató pedig kevés" igy sohajthatok fél én is még mindig az itteni testvérországban szétszórtan élő hit és vérrokonaink között. Nyiltan kimondom, hogy az e'n s kevés társam működése, ezen missioügy teljes felkarolásának s hova tovább nagyobb virágzásra emelésének, a mint én szeretném, meg nem felel. Lesz a kegyes olvasók közt, kiket az ügy közelebbről'érdekel, kik szeretnék ha határozott indokolással állnék elő. Azonban ehez szükségkép a jelen egyházak, névszerint a prot. róm. kath. s gör. kath. egyház s még a mahomedanismus állapotát, titkos és nyilvánvaló működését is elő kellene sorolnom. Nincs reá alkalom. Jól tudom pedig hogy szükség lenne valami ilyesmit is elsorolni, főkép némelyek kedveért. Nem látom többé tanácsosnak, hogy mindent leírjunk s úgyszólván dobra üssünk. Sok az ellenünk való küzdés s az ovatosság kívánatos. — De hogy egészen más térre ne menjek, tájékozásul annyit meg kell említenem, hogy itt ha a nevezetesb helyeken mindenütt alakult volna mai egyházunk, mig ezen egyházak meggyökeresedtek s jótékonyságukat, evangyéliomi s nemzeti szellemüket a köröttök elszórtan élő hívekre is kiterjeszthetik: még mindig fenuiarad a legfontosabb, hogy t. i. az ország különböző helyein azon hit és vérrokonok, kikből a szám csekélysége miatt egyházközséget illetőleg egyházat alapítani nem lehetett, olykor-olykor felkerestessenek s az evangyéliom és hazaszeretet igéivel tápláltassanak. A most alapult egyházak rendbehozása, a nép lelkének az evangyéliomi élethez térítése elég munka egy egyénnek. Később ha a vallásos élet egy-egy ponton megszilárdult, akkor onnan a környéken lakókra is teljes lelkipásztori gondot lehet fordítani. Én jobbára tisztában vagyok dolgaimmal s ezen missio ügyével. Szerintem ennek mostanihoz hasonműködése addig tart, mig mindenütt, hol kell, egyház alapult és rendeztetett. Eddig tart az én működésem is. Mikor már több egyház alapítására sem remény, sem szükség, mert a meglevők a vallás és nemzetiség megőrzésére mint végvárak a magyar nemzetiség és protestantismusnak a titkos kelet felől elegendők; akkor én teljes tisztelettel teszem kezébe az ügyet egy addig talán a magyarországi és erdélyi superintendentiákból alakuló bizottmánynak, ennek nem létében a főtiszt. egyházkerületeknek, kik ezen missiót segélvén és pártfogolván, kormányzási jogához a későbbi időben is méltó igényt tarthatandnak. Tájékozásul talán nem lesz felesleges megemliteni, hogy eddig a missióhan négy rendes egyház, három rendes, egy s.lelkész, s három tanitó van. Ezen egyházakban, s az elszórt helyeken a hívek száma a mint összeszámíthattam, hatezer ; az iskolába járó gyermekek száma pár hián kétszáz. Ide nincs számítva a bukuresti egyház, meiy mint régen alapult, az erdélyi egyenes püspöki felügyelet alatt álló egyházak sorába tartozik, egy lelkész, egy tanitó, 47 tanuló, 2000 lélekkel csaknem. A lelkek számát összeírni teljes lehetetlen, miután sok ugy elvegyül a külön mindenféle nemzetiségek közt, hogy sokszor évek múlva is csak egy véletlen utasíthat reá. Itt föl kell említenem, hogy a bukuresti egyház most épiti azon templomot, mely ha Isten segít hogy elkészül, a városnak disze, az egyház és Koos társam buzgólkodásának maradandó emléke leszen. A templom befedve, vakolatlan, ablakrámákkal, mint Koos társam emlité s az egyház közzé tett számadásából látom, mintegy 2400^ aranyba került, melyből 1500 és néhány arany az egyház azon alapítványából fordíttatott ide, melyet az egyház alapitója S ü k e i gyűjtött, s mely kamatjával eddig majd 3000 aranyra szaporodott. Az alapítvány ezen több mint fele részbeni megcsonkítása mellett is maradt annyi még, hogy egy lelkész és tanitó tisztességesen díjaztassanak. Jól volt-e ez igy ? megmutatja a következés, annyi áll hogy mind Koos társam mind a bukuresti nemes egyház minden tagja csaknem kitűnő buzgósággal s áldozatkészséggel igyekeztek s igyekeznek a templom építésén. Sokfelől is segéltettek innen többel, máshonnan kevesebbel. A kivitel hála Istennek szépen halad. A bukuresti egyházról ennyit a kölcsönösség elvénél fogva is el kellett mondanom, melyhez még csak anynyit adok, hogy minden külföldi prot. kormányokhoz s a nem protestáns osztrák kormányhoz is küldetett kérelem a templomot segélyző, szóval hogy minden ajtó megzörgettetvén remélni lehet, hogy sok lekötelező kegygyelfog megnyílni. Vajha Isten meginditná a nagyok szívét, hogy e szent célra tetemesen és az elégig adományozván, a szegénység elszakasztott fillérei a szegény, egyrészt még fejőket is hova lehajtani nem tudó missiói egyházak számára maradnának, melyekért én sem elvem, sem a nekem adott utasításnál fogva a kormányokhoz nem folyamodhatom. A missiói egyházak egyéb állapotáról nincs mit írjak még, mert valamely mű felett magunk akkor tarthatunk szemlét s mások akkor mondhatnak bírálatot, ha • nemcsak egyes darabjai, de az egész kész s összeállítva van. Koos társam akarta hogy az itteni egyházak történetét s a meglevő egyházi épületek rajzát, újságokban közöljük. O meg is kezdte saját egyháza vagyis inkább