Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-07-10 / 28. szám

be is hordják. Hasonlóképen a filkások három holdat há­romszor szántani, melyet ha nem akarnak praestálni pri­vabuntur ab exercitio ministerii. Vagyon rét az erdő mel­lett és be is hordják. Második rét vagyon Hőszej mel­léke mellett, ha pedig a helyeket meg nem kaszálhat­nánk, más helyen kell szereznünk. Vagyon a kastély árokja mellett egy veteményes kert. „Járt itt a lelkésznek summa szerint buza: 25 köböl, pénz: 25 frt. esküdtetéstől 25 dénár, kereszteléstöl 1 tyúk 1 kenyér; komapénz 1 kenyér 7 dénár; közönséges gyónás a ki mit akar; háznál való gyónástól 12 dénár; halott te­metéstől ha énekszóval temeti 12 dénár, ha prédikátióval 25 dénár. A kinek marhája vagyon egy-egy szekér fát; ha meg nem hozná valaki tartozik adni 25 dénárt. „Harangozót eleitől fogva a fára tartott, kinek fize­tése : 1 kenyér, 1 garas, de a város közibe semmivel sem tartozik, sem szolgálattal sem fizetéssel." E hely végső pusztulása az 1683-dik évben történt, midőn a roppant török tábor Kara Mustafa nagy vezér alatt Bécs alá nyomult, s Győrnek tartott, de ott ágyú golyókkal fogadtatván a Kábán feljebb kellett átmennie. A hadsereg balszárnya Bodonhelyig terjeszkedett, me­lyet megvettek s elpusztítottak. Amit Hammer ,,Ge­schichte des osmanischen Reichs" cimü munkájának III. k. 733 1. mond hogy Győrtől délnek 3 mértföldnyire a Rába mellett a móriczhidai palánkokat megvették, miu­tán azok ott nem voltak, szükségkép a Bodonhelyre kell érteni. Azóta e hely romokba feküdt, később jobbágyok építették fel. Hogy az ev. paplak Bodonhelyen volt, az tény, de a templom a szomszéd bágyogi vagy szováti faluk melyékében volt le'gyen, bizonynyal meghatározni nem lehet. Későbbi időkben a Nádasdyaknak ez ága is elhagyván a prot. vallást, s a török elüzetése után a kath. egyháznagyok sem igen szívelvén meg prot. jobbágyo­kat, az evangelicusok a szomszéd, Rábán túl levő Kis Babot nemes helységbe húzódtak át, hol templomot is építettek, mely anyagyülekezet ma is fenn áll. Magyarhoni prot. egyházunk egy nagy fa, melynek számtalan leveleit letépte a zivatar. Ezek a letépett le­velek, elpusztult egyházaink. Szedjük fel e letépett le­veleket, tanuságteljesek azok, rajtuk letörölhetetlen be­tűkkel írva áll az ősi nagyság, a múltban kiállt szenvedés. Nagy-Geresd, jun. 16-án 1864. "Trsztyenszky Gyula. ISKOLAÜGY. A TANÜGY ÉRDEMÉBEN. VIII. (Vége.) ,.A gymnasiumi képzés legelső kelléke a tanári képesség. Csak a derék tanárok képesek jóravaló gym­nasiumot teremteni. Ügyes ember kedvező körülmények között tanszabályoknál minden esetre többet ér. A tanár növendékei elölt a tökéletességek öszpontja tartozik lenni. Mindenek előtt önálló egyéniségnek kell lennie, mert csak igy nevelhet önálló egyéneket. Önérzettel kell birnia, mert igaznak marad, hogy csak annak, minek magadat tartod, tartanak téged mások is, — s a tanárnál amaz önérzet és biztosság, melylyel tanítványai irányában föllép, nem rit­kán azon nyílt titok, mely által kellő fegyelmet gyakorolni képes. Ezen önérzetnek azonban a növendékek önérzetét elfojtania nem szabad, sőt annak alkalmas időben és kellő mértékbeni fölébresztése mulhatatlanúl megkívántatik. — Szükség továbbá, hogy a tanár meleg, áldozatkész érde­keltséggel eltelt, — az emberi természetnek Krisztusban megvalósult legfönségesebb eszményképétől áthatott; — a világ s az emberiség ismeretébe, mindenek felett az isten­ség mélységébe lehetőleg behatolt legyen. Es ámbár neki csak egy különös szakban lehet s kell valódi mester­nek lennie, mindazáltal a tudomány összes világát figye­lemmel kisérni kötelessége, hogy külön tudományos állás­pontjából minden oldalra szabad és nyilt tekintetet vethes­sen. Folytonos tanulmánya elméletileg és gyakorlatilag az emberi természet legyen, tanteremben, ugy mint játék köz­ben, társaságban ugy mint közhelyen, mindenek felett pe­dig — hol az elölte legtisztábban s legleplezetlenebbül nyilvánul — saját gyermekeinél. E mellett könnyű felfo­gás, tiszta gondolkozás, — a felfogotlak és gondoltak vilá­gosan előadni tudása, — se tudományos ismeret és képes­ség mellé tanmódszerü ügyesség párosítása szükséges. — A tanárnak életét béke, öröm, szeretet, lelkiismeretesség, alázatosság, Istenbeni bizalom, szelídség, türelem, hűség, mértékletesség, hit, szép és jó iránti fogékonyság határo­zottság, szilárdság jellemezzék, — és ezen erények oly fényesen sugározzanak le róla a növendékekre, hogy azok mindenikével tehetsége és vérmérsékéhez képest elbánni tudjon, anélkül, hogy a többiek előtt részrehajlás gyanú­jába essék. Ekkor fog ő a tanítványok s azok szülei előtt oly tekintélyre szert tenni, mely nem ütleggel eröszakolta­tott ki, hanem a legbensőbb odaadásnak eredménye. S ez­zel elérte a legnagyobbat, mit egy nevelő elérhet. A tanár növendékeire es azok szüleire csak annyi hatással lehet, mint a milyen tekintetben áll azok előtt. Az ö tekintélyé­től, a nevelő iránti tisztelet, becsülettől függ nemcsak az egyes növendékek szerencsés képzése, hanem egyszers­mind a törvény, igazság, a világi és mennyei felsöség iránti tisztelet és becsülés is. Ily helyzetbe azonban csak akkor jöhet a tanár, ha számára társadalmilag tisztes állás s ennek megfe­lelő fizetés biztosíttatik. Ha a tanári testület tagjaiul kitűnő észtehetségeket nyerni, bennök készséges szorgal­mat, nyugodt és biztos hangulatot fentartani akarunk, — mond Hirzel, — akkor az e célra vezető útat meg kell vá­lasztanunk s a tanároknak elegendő jövedelmet, becsületes állást kell biztositanunk. — Honos et prémium. — E mel­lett megkívántatik, hogy elvont egyöntetüségi elméletek szerinti hivatalos rendszabá-

Next

/
Thumbnails
Contents