Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-06-19 / 25. szám

len üldözöttet felfedezvén, a büntető igazság kezébe adta, e tettében érdemet keres, azzal, ugy szóllva, dicsekszik, mert „jogosan" cselekedett; de hogy „a város köztörvényeinél" a keresztyénségnek, sőt az emberiségnek felsőbb törvényét megsértette, a ^ endégszeretetet lábbal tapodta, az idegent, ki nem tartozott Geneva törvényhatósága alá, s egy hónapig a városban magát békeségesen viselve, semmibe se avatkozott, elárulta, — mindezekről ugylátszik, sejtelme sem-volt, s tisztelt tudósunk is a sajnos tett egyszerű elbeszéllését elégnek tartotta. Már pedig nekem ugy tetszik, — nem tudom, jól fogtam-e fel a dolgot? — mintha Calvin azt tette volna, midőn ma valaki a nála oltalmat kereső politikai menekültet a haditörvényszék kezébe adná, mivel az állam „köztörvényei szerint, vele mint bűnnel vádolttal kellett bánni." Ugyancsak Révész úr irja, (182 I.) hogy Calvin mint „fő vádló" Servet elien fellépett, ki magát arra „indíttatva, sőt kényszeríttetve érezte," (?) mivel Calvin halálos ellensége, a hatalmas libertin főnök Berthelier, Servetet nyilván pártfogolt a,—mennyiben szolgálhat a mondott indok Calvin mentségére, a t olvasó itélje-meg; — továbbá tisztelt tudósunk megjegyzi azt is, hogy „a tárgy, a mely körül a Servet ellen megindított vizsgálat foly, kitűnő mértékben tudományos jellemű;" valamint, midőn a közvélemény Calvin tettéért hatalmasan kezdett nyilatkozni, vagy tisztelt tudósunk szerint, több „Calvin ellen intézett iratok jelentek-meg, s át vitetett az ügy még a népdalok és költészet mezejére is," ö „nem maradt adós a felelettel, egy 1551 elején közrebocsátott védiratában előterjesztette a perfolyamat, „megcáfolja Servet tévelygéseit, (?) és igazolja azon tettet, hogy a megátalkodott eretneket halállal kell büntetn i.u

Hozzá teszi tisztelt tudósunk : hogy Calvin „az eretnekeken nem római k a t h o 1 i k usokat vagy lutheránusokat s más efféléket ért," azaz : mivel Servet a szentháromságot nem hitte, e hitágazatot pedig az unitáriusok sem hiszik, ezeket „mint megátalkodott eretnekeket halállal kell büntetni."*) Barni úr (p. 142) Calvin említett védiratának cirnét idézi: „Declaration pour maintenir la vraie foy que tiennent tous chrestiens de la Trinité des personnes en un seul Dieu, contre les erreurs déteslables de Micliel Servet, Espagnol. Ou il est aussi montré, qu'il est licité de punir les hérétiques, etqu' á bon droit ce mese hant a été *) Midőn R. úr a katholikusokat és lutheránusokat az eretnekek sorából kiveszi, hozzá teszi, hogy Calvin az eretnekeken olyanokat értett, ,,kik az összes keresztyénség alapelveit és ezeken alapuló (?) egyházi és polgári társadalmi rendet támadják-meg és akarják felforgatni." Hogy e vád a 16-d. századbeli hitújitók s igy Calvin ellen is gyakran elmondatott, hogy a régi egyház reformálása a polgári társadalom és rend megtámadásának, felforgatásának kiáltatott-hi, tudva van, de nem kevésbé bizonyos azon szűkkeblű tudatlanság, s részrehajlás szülte rágalmazásnak alaptalansága ; azt bővebben fejtegetni, nem szükség. Sz. F. executé par justice en la ville de Genéve:" miből látszik, hogy Calvin védirata nem csak azt tartalmazta, mit tisztelt tudósunk mond, miszerint az eretnekeket halállal kell büntetni, de azt i s, — s ez a fődolog, — hogy Servet, Calvin szerint: „a gonosztévő, teljes joggal végeztetett-ki Genevában." íme Révész úr maga irja, hogy Calvin : a) Servetet, a menekültet, a büntető törvény kezébe adta, b) Ellene mint vádló fellépett, és c) Védiratában „igazolá azon tettet, miszerint az eretnekeket halállal kell büntetni." — A mellett tisztelt tudósunk szerint nem kell azt is feledni, (203 I.) hogy a „genfieknek Servet elleni eljárásában, s Kálvinnak ez ügyről irott müvében van bizonyos hősiesség is." S a maga által bevallott ily tények és adatok után, tisztelt tudósunk (186 1.) azt is mondja, hogy „számos bizonyságok szerint" Calvin a per folyamán „halálos büntetésre nem is gondol t," őtet általában Servet elitéltetésében egészen ártatlannak tartja. Valóban az ilyen, a mustármagnál nagyobb,hit, melyről pedig az Idvezitö mondotta, hagy a hegyet helyéből kimozdíthatná. (Mát. XVII. 20.) Egy Genevából f. jun. 2-ról hozzám irt levél szerint, a Calvin-ünnepélyt, máj. 29-ét megelőző estén a város utcáin falragaszok formájában a Servet elleni Ítélet kifüggesztetett. íme, a 19-d. század büntető közvéleménye, a Nemesis, éppen Genevában; — Servetnek máglyára hurcoltalásaért! Tisztelt tudósunk, — ki egyébiránt a Servet ügyet felületesen s nem kevés részrehajlással irja-le, általában könyvének ez leggyengébb része, — valamint a Calvin által feltett vádiratot is csak futólag emliti, pedig abban az eljárást jellemző igen nevezetes adatok találtatnak, ugy sok más dolgot és lényeges körülményt is elhallgat. Igy pl. hogy miután Calvin elébb maga szolgáját és Írnokát De la Fontaine-t léptette-fel Servet vádlójául, (ezt idézi R. úr is) e szalmaváz szahadon bocsátása után, a reformátor saját testvére (^alvin Antal vállalta-el azon díszes kötelességet ; továbbá a Calvin által készített requisitoriumban mint bűn volt Servetnek felróva, miszerint „a vienne-i börtönből kiszökött," tehát életét megmentette, nem kevésbé azon okmányban a theologiai sérelmek után „a személyes sérelmek" következtek (t. i. a Calvin személye ellen elkövetett vétségek) „aprés les griefs theologiques venaient les griefs personnel s," s miután Calvin Antal, szabad lábra tétetett, Servet vádlása államügyész G i r o t Claudiusra bízatott, s az ellene feltett uj vádokmányban ö mint istenkáromló, — blasphéme — a keresztyénség és állam csendességét háborgató pereltetett. Lássunk a per folyamát jellemző pár adatot. Az első vádokmány egyik pontja Barni űr szerint (p. 179) igy volt formulázva: ,,Item qu'en la personne de M. Calvin, ministre da la parolié de Dieu en ceste Églisé de Genéve, il a diffamé par livre imprimé la doctrine, qui se presche, pronongant toutes les injures et blasphémes, qu' il est possible d'inventer." Tehát Servet az