Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-06-19 / 25. szám

cosnő színpadi könnyű lejtéséhez hasonlítja ? vagy az, mely azon iró könyvét Barni úrnak alapos monographiáját megdöntő tekintély gyanánt idézi ellenem? — erről Ítélni, a t. olvasóra bízom, azt azonban még is megjegyzem, hogy tisztelt tudósunk, ha Barni úr müvét nem ismeri : nem volt jogosítva, róla Ítéletet mondani, ha ismeri: kötelességében állott, azt, hogy hitelt nem érdemel, én tehát rá helytelenül hivatkoztam, okokkal bebizonyitni. Barni úr a genevai akadémiának derék és becsült tanára, egyszersmind az ugy nevezett nemzeti, vagy radicalis párthoz tartozik, mely az egyházi életben a symbolumok kötelező erejét nem ismeri, az újkori szabad theologiai iskola elveit követi, s annyiban Calvin és a Calvinismus irányában határozott ellenszenvvel viseltetik. A nevezett tanár az 1862-d. év elején Genevában a nagy tanács, vagy íörvénybiró tesület teremében egy válogatott közönség előtt tiz felolvasást tartott „a szabad gondolat vértanúiról", s ez előadásait nem sokára azután e cim alatt: „Les martyrs de la libre pensée. Cours public professé dans la salle de Grand Conseil du Genéve, par Jules Barni, professeur á l'académie de Genéve." —Genéve 1862. 8" — sajtó alá is adta. E munkájában Barni úr két leckéi u. m. a 6- és 7-ket S er v e t Mihály gyászesetének szentelte, s az arra tartozó adatokat gondosan összeállította. Az eredmény Calvinra nézve a lehető legkedvezőtlenebb, kit egyenesen a spanyol orvos „feladója és hóhérjának" nevez : „dont il fut le dénonciateur et le bourreau." A t. c. olvasót bátor vagyok figyelmeztetni, hogy e lap 1863-d. évi folyama 3-d. számában „Calvin János emlékezete" cim alatt tőlem a reformátorra vonatkozó kis értekezés jelent-meg, melyben Servet ügyéről is volt szó, midőn Barni úr egyébiránt jeles rnonographiájának Calvint sötét színben mutató törekvése ellen némileg tiltakoztam. E nézetemet most is fentartom, Barni úr a tényeket és adatokat mind elmondhatta, de jobban tette volna, ha az olvasóra bizza az Ítéletet, s ennek, maga szenvedélyes nézete nyilvánításával elibe nem >ág. Ezt Genevában is azon írónak szemére vetették, ki arra munkája előszavában őszintén nyilatkozik, s mint mondja: nem hiszi, hogy Calvin „oly szent személy volna, kiről szabadon ítélni ne lehetne,í

c

egyébiránt ugy is a reformátort csak „egy oldalról" — sous un aspect — ismertette, csupán Servet irányában tanúsított magaviseletét vonta kutatásai körébe. Hogy e részben Barni úrnak igaza van, ezt senki se tagadhatja, s ha Calvin tisztelői sajnálhatják is az irányában a mondott irótól tanúsított kegyelet hiányát, ha annak modora ellen kifogást lehet tenni, de a könyv tartalmának becsét az nem csökkenti, mert a kérdés a körül forog : mennyiben érdemel Barni úr történelmi monographiája hitelt, s az megfelel-e a históriai kritika szabályainak ? E tekintetben a szóban forgó értekezés teljes hitelessége és alapossága tudtomra kétségben nem vonatott, s még kevésbé vnn megdöntve. Barni úr, mint előszavában mondja: „semmit-sem erösit, mi szilárd bizonyítékokra ne legyen alapítva, azért mikor lehetséges volt és szükségesnek látta, a kútfőkig felment, vagy teljesen biztos tekintélyekhez folyamodott."*) E kútfők: a Servet-pernek a város levéltárában lévő jegyzökönyvei, — les procés verbaux — valamint a Calvin által a törvényszék üléseiről, a mikben jelen volt, tett tudósítások, — compte-rendu — mely körülmény világosan mutatja, hogy ö, ki Servetet feladta, vádolta, neki egyszersmind birája is volt. Hogy Barni úr munkája a gondos kutatás, alapos feldolgozás s kritikai eljárásnak nyomait mindenült mutatja, arról minden, ki azt átolvassa, meggyőződhetik, s annak hitelességében kételkedni nem fog. Lehet e okosan gondolni, hogy egy genevai tanár a város értelmiségének színe, egy előkelő közönség előtt honi történelmi előadást tartván, hitelét kockáztassa a főszemélynek abban oly módon rajzolásával, minek — Révész úr szerint — éppen az ellenkezője volna igaz ? Valóban ez nem kisebb históriai curiosumot képezne, mintha egy magyar tekintélyes tudós n. Horváth Istvánnak nemzetünk eredetét a paradicsomig felvivő sajátszerű fürkészései alapján a magyar akadémia előtt azt kívánná bebizonyitni, miszerint nem Szent István volt a magyarok első királya. Ugy hiszem, nem lenne háladatlan munka, ha én Barni úrnak a Servet-perre vonatkozó, oly ügyesen, mint érdekesen összeállított munkáját bővebben ismertetném, de ezt az érdekelt olvasóra bizván, ki arra fordított fáradságát bizonyosan meg nem bánja, nem akarván értekezésemet hosszura terjeszteni, csak a főbb adatokra szorítkozom. Calvin állított teljes ártatlanságának cáfolatát elébb tisztelt tudósunk saját munkájából kisértem-meg, e sze^ rint ad melius informandum dominum Révész appellando. Mellőzöm a különben igen fontos adatot, Calvínnak már 1546-b. forralt bosszu-tervét, miszerint már akkor irta Farelnek, hogy ha Servet Genevába menne, az, mennyiben tőle függne, a várost élve el nem hagyná, — hiszen, mint R. úr okoskodik, Calvin azon „felindulásában telt nyilatkozatát" megbánta, — de legyeD szabad Calvin tetteit R. úr könyvéből idézni. Tisztelt tudósunk (180 1.) maga mondja, hogy Franciaországban vallásos véleményért halálra keresett és Genevába menekült Servet ott létéről Calvin értesülvén, a hatóságnak őtet feljelentette és letartóztatását kívánta. Hozzá teszi Révész úr, hogy Calvin azt sohasem tagadta, kinek ez ügyben ismételve tett vallomásait is idézi; igy pl. „Éppen nem titkolom hogy az én munkám és tanácsom folytán vettetett jogosan (?) fogságra; mert e város köztörvényei szerint, vele, mint bűnnel vádolttal kellett bánni; — hogy az ügyet ezen pontig én vittem, nem tagadom." Calvin tehát egy szerencsét-*) Az ily másodrendű kútfőkhöz lehet számlálni Barni által a Servet ügyben használt több munkákat pl. Rilliet-de Candolle Relation du procés criminel intenté a Genéve contre M. Servet" „Galiffe Notices généalogiques sur les famüles genévoises" „Gaberel Histoire de leglise de Genéve" „Mign e t L etablissement de la réforme á Genéve," „S a i ss e t, Mélanges d'histoire, de morale et de critique" stb. stb. Sz. F,