Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-06-19 / 25. szám

John Orrtól e tárgyra vonatkozólag egy igen szép munka jelent meg ily cimmel; Unitarianism. in the present time: its more important principles, its tendencies and its prospects. London 1863 Egyébaránt, ha a t. szerkesztő úr megengedi, e könyvből egy-egy cikket kész leszek magam is a prot. egyh. isk. lapokban közölni. *) Kolozsvárit május 9-én 1864. Ferenc Józsi, kolozsvári unitárius pap. CALVIN ÉS SERVET. Non dictum, sed responsum puta. Révész Imre úrnak „Kálvin János és a Kálvinizmus" cimü történelmi monographiáját e lap 20-d. számában némi helyre igazító észrevételek kíséretében ismertettem, mire tisztelt tudósunk e lap 22-d. számában felelt. Válaszában ugyan a csinos és illedelmes hang külszine nem hiányzik, sőt mint mondja: „megjegyzéseimet tisztelettel fogadta", azonban szavai, s még inkább azoknak a sorok közzé rejteti értelme, az ellenkezőt mutálják. Tisztelt tudósunk a kedvetlen hangulata több állításaiból kitűnik, főkép midőn feleletét azzal indokolja, hogy tőlem „az olvasó közönség férevezetve legkevesebbé se legyen," továbbá, hogy én „a kérdést komolyan nem véve, a dolognak végire nem járva, oly könnyeden egy kétségtelen történeti tényt megtagadt a m," általam „megtámadott sorait" emelgeti, végre engemet, az olvasó közönséget f é r e v e z e t ő t, másfelöl férevezetettnek is mond, a dolognak végire nem járást tehát ismételve szememre veti. Virgilius mondta, s ma is igaz : Ore aliud profért, aliud sub pectore condit. Szájával mást mond, valamint mást rejt kebelében. Sajátszerű körülmény, hogy mindazon botlásokat, a miket Révéaz űr nekem szememre lobbant, még nagyobb mértékben maga követte-el, az olvasó közönséget férevesette, több kétségtelen történeti tényt megtagadott, elhallgatott, vagy, a mint látszik, nem ismert, sőt megtagadta saját maga elvét, midőn a helyett, hogy Calvint „lehető legtisztább valódiságában" állilsa az olvasók elibe, a történelmet megmássitva, egy abban nem létező, ideális Calvint rajzolt. Renata ferrarai hercegnét illetőleg mondja Révész űr (36 1.) hogy az „mindvégig a legeihatároz© tt a b b híve maradt — a reformationak," azonban elhallgatta a hercegné egykori vallás-tanitója-és lelkipásztorától Calvintól felhozott, s éppen az ellenkezőt bizonyító adatot, miszerint az, hitében, — mindegy — bukott, vagy tántorgott, de mindvégig a reformationak h i v e nem maradott, ha szinte Franciaországban visszatérte után megint az űj hitet vallotta. S R. úr feleletében a tőlem felhozott egykorú, s igy elsőrangú és kútfő tekintélyével *) Szívesen veendjük. S z e r k. biró adatot a 19-d. századbeli Henry, Bonnet és Dyer okoskodásaival akarja megdönteni. Igy tisztelt tudósunk a históriai kritika törvénye ellen vét, s egy nem nagy fontosságú eseményben is olvasóit férevezeti. Átmenve a fő kérdésre: mi része volt Calvinnak Servet elitéltetésében ? a mit tisztelt tudósunk erre nézve könyvében határozottan állított, t. i. hogy „Kálvin egyéniségét egészen ártatlannak" mondja, — e nézetét „a divatos felfogás ellenébe" maga feleletében is fentartja, s mivel én egy genevai tekintélyre, ottani tanár B a r n i munkájára hivatkoztam, ellenem ugyancsak genevai tekintély, Bungener müvét hozza-fel, kinek, hozzá-teszi, de nem bizonyítja: „az irodalmi világban bizonyosan van annyi tekintélye mint Barni úrnak." Bungener úr — én ismerem ötet, — derék és becsült genevai pap, s vannak az irodalom körül is érdemei, azonban az egyházi merev orthodoxiát valló, ugy nevezett régi calvinista párthoz tartozik, s tudom, hogy e párt érdekében készült, részrehajló és felületes munkája Calvin életéről, Genevában nem sok hitellel bír. Az augsb. ,Allgem. Zeitung" folyó jun. 2-n 154-d. számú fölapjának „Die Calvin-Feier in Genf" cimü, s e városból május 29-ről avatott tollal irt érdekes vezércikkében említve van, hogy az ottani könyvárusboltok ablakaiban ugy nevezhető Calvin-irodalom halmazát lehet látni, s abban mindent megtalálni, Béza Tódor ismert müvétől kezdve, le Bungener legújabb, kritikátlan és pongyola panegyricusáig: „bis auf den unkritischen Panegyricus hinab, mit welchem Bungener die lange Reihe der Biographieen Calvin's schloss." És alább: „Man kann die sonstigen schrifstellerischen Verdienste Bungeners anerkennen, und dabei doch mit der Kritik einverstanden seyn, dass sein „Leben Calvin's" ein h ö c h s t oberflachliches Buch is t." A Bungener úr munkáját igy elítélő genevai tekintélyhez, egy azon könyvről hasonlag nem kedvezőleg ítélő debreceni tekintélyt csatolok. Révész úr az előszóban (IX. 1.) irja: Bungener müve, mely mindjárt megjelenése után németre és angolra is lefordíttatott, majdnem két annyi mint az én müvem, de történet alig van benne fél annyi mint az enyímben. Bungener előadása oly könnyen és kellemesen lejt, mint egy táncosnő a színpadon. Én az efféle előadással nem voltam kibékülve soha, mert gyakori tévedéseit tapasztaltam. Az én életirói célom most sem az volt, hogy az olvasóval azt láttassam, hogy én miképen gondolkodom Kálvinról, hanem az, hogy magát Kálvint lássa az olvasó a lehető legtisztább valódiságban." Világos, hogy Révész úr az utolsó megjegyzésben Bungenert élesen megrójja, mivel azt láttatja, hogy ö (t. i. Bungener) mikép gondolkodik Calvinról, holott Calvint, a milyen volt „a legtisztább valódiságban," kellett volna az olvasó elibe állítni, s igy Bungener munkájának felületességét maga elismeri és vallja. Tisztelt tudósunk e két ellenkező állítása közzül, melyik érdemeljen hitelt: az-e a melyik Bungener irói eljárását tévedönek véli, s a tán-