Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-06-19 / 25. szám

elégek seregét, Az ellátást a canonica visitatió ideje alatt 0 királyi Fensége Kóburg-Koliáry August Szász-Gotha-Weimári herceg ajánlotta meg az egyháznak, kinek egésségére Máday superintendens úr emelt mindenek előtt poharat, óhajtva hogy a kegyelem Istene őrködjék jóltevo élete fölött és diszes családján, mit hallgasson meg a jó Isten!. Másod nap superintendens űr a gyermekek vizsgáját tartá, melyen Flentisz és Orosz tanitók igen dicséretes eredményt mutattak fel, azután befejeztetett a kérdések tárgyalása s miután az egyházban uralkodó szép rend és vallásos buzgóságról meggyőződött és a lelkész hű sáfárkodásának gyümölcsei lelki örömmel tölté el kebelét, dicsérettel emelte ki azt s óhajtva, hogy ezen vallásos buzgóság soha el ne lankadjon, főpásztori áldását adá a gyülekezetre. A canonica visitatió utján ismét közebéd következett s ennek folyama alatt legkedvesb és legnevezetesebb volt azon pohárköszöntés, melyet a helybeli lelkész Bradofka Károly superintendens úrra emelt, melyben nyilván bevallá, hogy superintendens úr az Ő szívét teljesen megnyeré, minden aggodalmait eloszlatá, mert működéséből azt látja, hogy szíve egyedül az egyház jóléteért dobog. Hogyan ne érezte volna superintendens űr magát boldognak ily vivmányok után ? Oh igen hálával közeledett az egek Urához e dús sikerért, öröme azonban még nem lehetett teljes, mert bár Ratkórul még máj. 29-én kora reggel adatá a főesperesi hivatal által tudtúl, hogy az ottani ágostai hitv. egyházba a canonica visitatió megtartása végett okvetlen elmenend, kedvező válasz a Köviből való elindulás órájáig nem érkezett. *) Czékus István, főesperes. AZ UNITÁRIUSOK NEM SOCINIÁNUSOK. (Vége) Mindezekből már — azt hiszem — bárki meggyőződhetik a felől, hogy a socinianismus és az unitarisrnus tanrendszere nem egy, hogy nincs igazolvaM. úrnak az eljárása, mely szerint a kettőt egymással ugyanazonositja ezt mondván bevezetésében: a socinianismus az, a mely *) Kéretnek az „Evanjelik" és „Pesti Napló" szerkesztői e cikk közlésére. hozzánk nemcsak elhatott, de közöltünk — Erdélyben — állandóan meg is honosult. Igaz ugyan, hogy az erdélyi unitarisrnus k i fej lését előmozdította a lengyel atyafiakkal (mert egyébiránt ezek sem nevezték magukat socinianusoknak) való összeköttetés; de miután attól több poncra nézve eltéröleg, hogy ne mondjam egészen önállólag — fejlett ki, épen oly kevéssé lehet socinianismusnak nevezni, mint a reformata vallást lutheránának, holott inind a kettő egy alapon nyugszik. Innen van, hogy mióta a szent háromság ellenében az Istennek egy személyben való tisztelete Erdélyben meghonosult, az illető vallásfelekezet magát mindenkor unitáriusnak nevezte. Ezzel a névvel él a törvény is, a mint ez az Appr. Cons. II. rész I. tit. II. articulussából s az 1847

/8

-ki országgyűlés XX-ik t c. § ból kitetszik. E törvények értelmében Erdély fejedelmei valahányszor collationalisokat, megerősítő okleveleket adtak az unitárius egyház püspökeinek, azokat mindannyiszor az unitárius és nem a socinianus püspökök részérére állították ki; a mik hasonlóképen azt mutatják, hogy Erdélyben nem a socinianismus, hanein az unitarisrnus honosult meg. Azt gondolhatná valaki, hogy én a socinianismus tanrendszere s a Socin iránti ellenszenvből tettem e megjegyzéseket. Isten mentsen! En a socinianismus tanrendszerében annyi szépet és helyest látok, hogy nem szégyelném azt a magaménak vallani és Socinusnak reformatori lelkét mint a Lutherét vagy Kálvinét épen oly nagyra tudom becsülni, sőt miután a M. úr közleményéből is azt látom, hogy Socin után az ő követői az Isten személyéne egységét az üdvösségre csak hasznos, de nem feltétlenül szükséges tanok közé számították, s a többi hitfelekezeteket a magok háromságtanaiért nem tekintették az üdvezülhetéstől elesett tévelygőknek — e példátlan türelemért, melylyel sem Kálvin, sem Luther — a magok nemében mindenik egy-egy pápa — nem dicsekedhettek — Socinust még többre kell becsülnöm, hanein a dolog természetével nem találom megegyeztethetönek azt, hogy egy vallásfelekezetet egy ember után nevezzenek el; mire nézve nem találok a magam igazolására alkalmasabb okokat, mint a melyeket a János Zsigmond derék életirója a keresztény Magvető Il-ik kötetének 272-ik lapján e szavakban ád elő: „Egyik hitvallás rendszerét sem alkotta sem a pápa, sem Luther, sem Kálvin, sem Dávid Ferenc és Socinus, hanem alkotta az illető hitfelekezetek egész társulatának buzgósága, közszelleme, általános hitélete, nem egyszerre hanem lassanként, hosszú idők során, minden jobbak, hívebbek, belátóbbak közreműködésével, sok uj eszme hozzájárulása, számos visszaélés megszüntetése, szóval: ujabb meg ujabb erkölcsi crystallisatiók útján nem egyik vagy másik reformátornak fejéből, hanem a szentírásnak — mint közös kiindulási pontnak — alapján. Mindenik hitvallás eszmének nem személynek képviselője, önálló szerves egészet képez, történelmi fejlödésü alkotás. Azért, hogy egyik vagy másik eszme Arius-é vagy Kálvin-é volt, hogy egy vagy más hitágazati pont kifejlődésére ez vagy amaz különösen befolyt, annak nevét ruházni a vallásra és vallásközönségre helytelen."