Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-06-19 / 25. szám

állhatatosan megmaradt, Bevallván azonban az egyház azt, miszerint az esperesség és kerülettől elszakadni nem akar, az esp. küldöttség határozottan tudtára adá az egyháznak, hogy ezen esetben superintendens úr okvetlen meglátogatandja az egyházat, mert hatósága alá tartozván, neki engedelmeskedni tartozik. Alig távozott a küldöttség Ratkóről, sz. háromság vasárnapján a nandrázsi lelkész Jákobé y Károly kisérlette egyházhíveit hasonló tévútra vezetni, mi azonban — hála Istennek — a hivek autonom érzületén hajótörést szenvedett s az esperességi elnökség tudomására jutván, azonnal orvosoltatott. A jobb szellem ezen eset által győzvén, több kisérlet nem adta magát elő s Ratkó, melynek elnökei arany hegyeket reméllettek — egészen magára maradt hagyatva. Ily kedvező fordulatot vévén esperességünk ügyei, Istenben helyez ve bizalmunkat, jó reménynyel néztünk érdemdús főpásztorunk megjelenése elébe. Május 28-án Miskolcról útnak indulva, délután egy órakor fogadtatott Tornallyán Hános Antal úr házánál bandérium és fényes esperességi küldöttség által, Szontágh Pál esperességi felügyelő meleg kebelből folyó üdvözlete mellett. Meghatott szavakban köszönte meg superintendens úr a szerinte meg nem érdemlett kitüntetést, s miután a házi úr vendégszeretetét mintegy 100 vendéggel együtt élvezte, délután 4 órakor a gömör vidéki bandérium legalább 40 kocsi és igen szíves, felekezetkülönbség nélküli tisztelők kíséretében a kövi egyházba vette útját, hol az első egyházMtogatást volt végzendő. Dereskben várta a főpásztort a j o 1 s -v a i, majd távolabb a k ö v i fényes bandérium Mihalik Pál ernyedetlen s buzgóságban lankadatlan egyházi felügyelő vezérlete mellett s esen hármas lovas sereg által vezetve találkozott s iidvözöltetett, falunál a tanitó és iskolai ifjúság , bent egy igen szép diadalkapu alatt, a lelkész, presbyterium és az egész egyház által, mindenütt őszinte örömmel és harsány éljenekkel fogadva, miért szláv nyelven mondott köszönetet. Május 29-én a legfontosb adat megfejtése várakozott az érdemdús főpásztorra. A népség, mely a különböző hirek, rágalmak és ámítások által felzaklatva volt, távol egyházakból is özönlött beszédének hallására annyira, hogy a nagy templom nem volt képes befogadni, mind a megérkezetteket. A rendes istentisztelet és catechizatió a lelkész által véget érvén, superintendens úr lépett két lelkész segédlete mellett az oltár eleibe s hogy a várakozás minden kebelben a főfokra hágott, nyilván inutatá azon mély csend, mely a sokaság dacára azonnal beállott és végig tartott. Beszéde Pál ap. kolossebeliekliez irt levelének 2-ik része, 1 — 7 verseire volt alapítva, mely magában is alkalmas volt a szivek megnyerésére. Beszédét könyv nélkül mondá és a híveket meggyőzé arról, miszerint ő nem a dobsinai szerződés ellenére választatott, mert 114 szavazat közül 76 szavazatot nyert s igy a többség által törvényesen választatott s választása a magas kormány által is megerősíttetett; meggyőzé arról, miszerint ő nem oka annak, hogy az atya, fiu és sz. lélekre nem esküdött, de ha ezt nem tevé is, esküdött az egy igaz Istenre, esküdött a bibliára, esküdött az ágostai hitvallásra, melynek legelső pontja a szent háromságot foglalja magában, épen azért a sz. háromságot nem csak maga vallja, hanem annak tanítását és hivését minden lelkész és tanitó, sőt minden egyes egyháztagoktól is kívánja; meggyőzé arról, miszerint ő a reá bizott egyházakat sem calvinizálni, sem magyarizálni nem akarja s nem engedi, hanem azon leend, hogy ág. hitv. egyházunk épségben fennmaradjon és virágzásnak örvendjen s jogát és egyházi szabadságát nemcsak minden egyház, hanem minden tag is szabadon gyakorolhassa, és mi lőn eredménye'? Az, hogy a buzgó főpásztor örömkönyeket csalt a szemekbe, békét és megnyugvást csepegtetett a szívekbe, eltompitá a rágalom nyilait s egy jobb jövőnek nyitotta meg közöttünk az egyetértés és szeretet szellemének szivünkbe csepegtetése által, ajtaj.át. — A ridegség és gyanú, mely egyes keblekben tán Köviben is honolt, ez által végkép eloszolt, a hivek lelki örömtisztelet és hála nyilatkozatokkal kisérték minden nyomon lépteit, epedve várták szavait, szíves készséggel fogadák intézkedéseit s az egek Urához szívből imádkoztak, hogy terjessze hosszúra éltének napjait. Látható volt ez különösen a közebédnél, hol a köszöntéseknek vége hossza nem volt s a legderültebb kedélyben tartá mind végig a száznál többre menő ven-