Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1864-01-17 / 3. szám
zo dscov — eszméjére törekvést tanította, egyszersmind a törvény és erkölcs javítást tette élte feladatává, általában kortársai felvilágosítása és nemesítése volt fáradhatatlan munkásságának főcélja. — Alsóolasz- vagy Nagygörögország e dísze, Krotonban tudományának gyakorlatilag az életbe bevezetése végett, tanítványai, követői társulata vagy szövetsége alakjában, híres és több nagygöröghoni városokban elterjedett iskolát alapított. De mivel az államkormányzók, jelesen a polgárokat leigázó aristokraiák, az új tanok káros s az emberek szemeit felnyitó következéseitől féltek, — a népet a veszélyes újítók ellen felizgatták, s Krotonban kezdődött, majd több városokban is kitört háborúságok következtében, Pythagoras tanítványai részint megölettek, részint száműzettek, s maga a bölcs is, mint némelyek irják, életét vesztette, vagy hitelesebbnek tartható tudósítások szerint, Metapontum városába menekült s ott halt meg. Oly szépen, mind igazán mondja róla Cicero: „Exornavit eam Graeciam, quae magna dicta est, et privátim et publice, prestantissirnis et institutis et artibus." 4 b ) Az isteni dolgokban tisztább és nemesebb nézetek terjesztéseért, tehát a tiltott gyümölcsnek oktatás utján megkóstoltatásáért vértanu-halált szenvedett a régi görög kor egyik fénycsillaga s az emberiség nemes fia, Sokra tes is, Cicero szerint, az első ki „a philosophiát az égből lehívta"5 ") s igy az embereket az égi v i 1 á g, a tudomány segítségével az igazságot keresni tanította. Sokrates államvétsége, mint Plató apológiájából tudjuk, két pontból állott, t. i. hogy az ifjakat elrontja, s az államtól el nem ismert új isteneket akar behozni5 b ). E vád érdekes felvilágosítására szolgál ugyancsak annak az Apologiában maga Sokrates által formulázása, ki főellensége Melitos vádlását igy adja elő : „Vétkezik Sokrates — — — mivel a földalatti és égi dolgokat kutatja, — Cyrwv rá re uno f/js xac za iizoupaviö. — azt mi rosz, jóvá tudja tenni, s másokat éppen azokra t a n i t.u e ) Sokrates tehát vallásos újítás és tudományos kutatás istentelenségnek állitolt bűnéért volt kénytelen a méregpoharat kiüritni.7 ) lb ) Cic. Tusc. Disput. L. V. c. 4. Sz. F. 5") Cicero Tuscul. Disput. L. V. c. 4. Sz. F. Sb ) Plató Apol. Locratis c. 11. Sz. F. 6) Plató Apol. Socr. c. 3. Sz. F. 7) Diogenes Laertius — De vitis, dogmatrbus etc. clarorum philosophorum — (L. II. c. XIX. — 40) közli a Sokrates elleni nevezetes vádokmány szövegét, mint az hü fordításban itt következik : „Melitos, a Melitos fia, Pithus fertályából, Sokrates, Sophroniskos fia ellen, Alopeke fertályból — ezen vádat vallotta be : Vétkezik Sokrates, mivel nem hiszi az államtól elismert isteneket, s más uj istenségeket — xaha dac/iovta — hoz be. Vétkezik, mivel az ifjakat is elrontja. Büntetése: halál. — zin^p.a davaroq.Rz okmányt ugyancsak Diog. L. jellemzŐleg istentelenség, vagy Isten elleni vétség vádlevelének nevezi ypafyj aoeftsiaq, mi a latin impietas. (c. XVIII. 38.) Sz. F. — azon férfiú, ki P I a t o bizonyítása szerint, midőn barátja Krito által a végzetteljes óra közeledtóről értesíttetett, a gyászhírt az Istenek akaratába megnyugvásának kijelentésével fogadta.8 ) Hasonlóképen a Sokratessel egy időben — Kr. e. az 5-ik században, — de kevéssel előtte élt klazomenaei A n axagoras görög philosophus, ki elsőben tanította, hogy a látható világ egy igen bölcs és jóságos lény, vagy ész müve (uoo<s, nevezi azt világ lelkének is — <pv%V] r5 xoafjLOü) hogy a vallástalansággal vádoltatás következéseit kikerülje, Periklestől pártfogoltatása dacára is, kénytelen volt Athénéből távozni s Lampsacusba költözni, hol meghalt.9 ) A görögöknél végre a nép hite és fenálló intézmények, valamint a régit maga jogából kiforgató új eszmék és szabadelvű tanok közötti ellentétnek, a két elv egymással küzdésének, egyszersmind az újítás veszélyes voltának oly emlékezetes, mint tanúságos példája gyanánt tekinthetők az ugy nevezett és a titkos szent tudományt képező mysteriumok, a melyekbe beavatás a görög vallásban főhelyet foglalt el s azt borzadást gerjesztő és a lelket megrázó szertartások előzték meg. Mivel a görög papok is szerették a népet sötétben és tudatlanságban tartani, az akkori államférfiak is féltek az újítástól, igen természetes törekvésük volt, akadályozni a világosságnak és új tanoknak a nép között elterjedését, valamint elkövetni mindent, mi által a fenálló cultus, vagy isteni tisztelet, mint a társasági élet nevezetes alkatrésze, maga tisztaságában megőriztessék. A titkos szent tudomány azért, melynek a beavatottak, vagy az okosabbak birtokába jutottak, nem egyéb volt, mint a nép buta hitével ellenkező, tisztább, nemesebb vallás, melyet felfogni és érteni a nagy közönség képes nem vala, — a görög régiségek egy jeles ivója szavaival: az Istenségről helyesebb képzetet adás, tehát az e g y Isten ismerete, ki kezdete és vége minden dolgoknak, fentartása azon hilágazatnak, minek minden népek véleményében és szertartásaiban inkább vagy kevésbbe észrevehető nyomai találtatnak,1 0 ) vagy Cicero szép kifejezésével: a bárdolatlan életnek emberi műveltséggé átalakítása. n ) A nép között uralkodó nézetekbe 8) Plató, Krito II. 44. Sz. F. 9) Krugs Geschichte des Liberalismus aller und neuer Zeit — S. 17. L. még Cicero De Nat. Deor. I. c. 11. ki azt állítja, hogy Anaxagoras e tant Anaxim e n e s tői vette. Sz. F. 10 ) Barthelemy, az ,,Ifju Anacharis utazása" cimfi classikus becsű munkájának LXVII. fejezetében a görög s kivált eleusisi mysteriumokról s azok jelentőségéről , igen alaposan értekezik. L. néh. Deáky Filep Sámuel magyar fordításának V. kötetét 337—351 1. s a fenebbi helyre nézve 349 1. Sz. F. n) Cum multa eximia, divinaque videntur Athenae tuae peperisse, tum nihil melius illis m y s t e r i i s, quibus ex agresti immanique vita exculti ad humanitatem et mitigati sumus, I n i t i a q u e ut adpellantur, ita re vera principia vitae cognovimus, neque solum cum laetitia vivendi rationem accepimus, sed etiam cum spe meliori
