Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-06-05 / 23. szám

ket. Igy komoly, méltóságos alakot öltene a tanácskozás, olyat, mely tiszteletet gerjesztene. Külömben ezek csak szerény, egyéni, de meggyőződés sugallta szavak. Szekeres Mihály, s.lelkész. TÁRÓ A. PEST. Nagy örömmel és hálás méltánylattal vettük azon 100 frtot, melylyel az eperjesi evangy. magyarnémet egyház nt. Sztehlo János lelkész úr közbenjárása által a gyámintézet középponti tökéjének növeléséhez járult. Ezen különös örömünkjpedig onnan származik, mivel az eperjesi sz. egyház ezen 100 frlot saját gyámintézeti tőkéjétől vonta-el s elfogadta a közgyűlés által határozatilag kimondott azon elvet, vajha a gyámintézetre a tőkésítések ne annyira az egyes gyülekezetek, esperességek és kerületek körében, mint inkábba középpontban történjenek. Ezen elvnek hódolva a pesti magyar-néinet egyház már eddig 1315 frt 69 kr alapított a központban s míg sajnálattal vette, hogy példája követésre csak gyéren talált, jelenleg nagy örömmel üdvözli az eperjesi testvéreket e téren. Székács József, superint. GYÁSZHÍR. Ismét veszteséget, prot. egyházunk egy hü, s kitűnő munkásának elvesztését kell jelentenünk. Május 15-dikén szenderült jobb létre Vámosi Móroca Dániel, a veszprémi ref. egyházmegyének érdemekben és köztiszteletben megvénült, s nem nyugalomba lépett, hanem csak a hivatalos teendőktől visszavonult segédgondnoka. Hetvenkét éves agg ember, testi végelgyengülésben hunyt el, érett kalász volt, és halála mégis súlyos csapás a veszprémi egyházmegyére, sőt egész egyházi életünk érezhető vesztesége ! A valódi keresztyén embernek, halála után igazi becses emléke, nem a reá szórt dicséretek, hanem közreható tetteinek, becsülettel megfutott, s erényekkel ékített életpályájának az utódok elismerésében élő emlékezete ! Hogy a boldogultnak elvesztését méltányolhassuk, néhány főbb adatokat közlünk életéből. Móroca Dániel született Alsó-Eörsön, 1792. nov. 11-én, s ugyancsak ott kezdte iskoláit, hajlamot mutatván a tudományos pályára, a pápai főiskolába vitték szülői, a hol a gymnasiumi és theologiai tanfolyam bevégezte után két évig mint praeceplor működött. Azonban inkább a világi pályára érezvén magába hivatást, Pozsonyba ment jogtanulás végett, a jogi tanfolyam bevégezte után Pestre ment juratusnak, s már mint ilyen (de később mint okleveles ügyvéd is) királyi itélő mesteri titkárrá lőn kinevezve. Innét szülőinek egy napon történt halála miatt szülőföldére ment, s onnét többé vissza sem tért, hanem mint több uradalmak rendes ügyésze működött, majd hg Batthiányi Fülöp uradalmi ügyvédjének nevezte ki, s e minőségben Nagy-Kanizsán majd Enyingen lakott, a honnét még a hg Batthiányi család körmendi levéltárának öreül neveztetett ki. Itt szerezte legnagyobb részben terjedelmes archeológiai ismereteit; innét lön kinevezve az enyingi s több hercegi urodalmak kormányzójává. Később a hercegi családurodalmak körül tett sokoldalú érdemeinek elismerése mellett nyugalomba helyeztetett, s igy jött 1837-ben Felsö-Eörsre, hol azóta állandóan lakott. — Mint több ns. vármegyék táblabírája, a veszprémi egyházmegye segédgondnoka, s az egyházkerület tanácsbirája buzgó tevékenységének legnagyobb részét a hazai és egyházi közügyeknek szentelé. 1850-ben midőn azt a világot látta összeomlani, a mely életeleme és tettere volt, hosszas súlyos betegségbe esett, s testi erejét és egészségét többé sohasem is birta visszaszerezni, de lelke rugalmasságát, s eleven mozgékonyságát utolsó napjáig nem birták az idők viszontagságai megtörni. A politikai térről teljesen visszavonulva, egész erejét és munkásságát egyházának szentelte, és ama nehéz évtizedben egyházmegyéjének valódi tám-oszlopa volt.—Az egyházi élet mellett különösen nemzetének anyagi emelkedésére és értelmi művelődésére fordította figyelmét. A veszprémi gazdasági egylet alakításában jelentékeny részt vön, annak épen a megalakulás alatt elnöke is volt. — Ugyancsak gazdászatunk emelésére sürgette magány és irodalmi úton a gazdasági iskolák felállítását is. Ugyan e tárgyban időszerű szükségeinket mélyen felismerő indítványa halála előtt kevéssel jelent meg e lapok hasábjain, az ősz hazafi utolsó, hattyuéneke. — A politikai életnek 1861-ben történt fellobbanásával tetemes részt vőn Veszprémmegye szervezésében, de azontúl ismét visszavonult csak családjának és olvasmányainak élvén. — A tudomány és irodalom szeretete mellett hazafiúi s vallásos buzgóságának két kiváló jellemvonása volt; a fényes képességei és nehéz körülményei dacára egy percre is soha meg nem rendüli hűség és szilárdság ősi meggyőződése mellett, és ama ritka áldozatkészség, a melylyel — igen mérsékelt vagyoni állapotával s terhes esaládi gondjaival majdnem aránytalan mérvben láttuk öt zaj nélkül megjelenni minden hazai és egyházi ügyek oltárán. Csak az utóbbi 15 év alatt is alig találhatnánk oly hazai és egyházi szükséget, a hol az áldozók között Móroca is ott ne lett volna. Igy a többek között a veszprémi egyházmegyei könyvtár legnagyobb részben neki köszönheti létét, Pápán az iskolára telt többrendbeli adakozásai között, ő ton egy pár száz forint alapítványt a tanulói kórházra. (Mint tudom ez összeg azóta mit sem szaporodott, vájjon nem érdemelné-e meg Móroca, hogy e tökéhez gyűjtsenek, és az ő emlékére valahára létesítsék a szegény beteg tanulók kórházát ? !) Kik közelebbről ismertük elmondhatjuk ; hogy ha küzdelmes életének nehézségeit, emésztő fáradalmait s zaklatásait tekintjük, nagyon kiérdemelte a 72 éves agg a sír nyugalmát, de ha ifjú lelkében rajongott annyi nemes meszszeható terveire, törhellen erélyére, és lángoló buzgóságára gondolunk, nagyon korán, még inost is korán költözött el! Temetésére szép számmal gyűltek össze a vidékről számos tisztelői. Koporsója fölött hű nője és négy gyermekei zokogtak. A háznál Pap Gábor szónokolt, a templomban helybeli lelkész Bat Lajos mondott egyházi beszédet ez alapigéről: Dán. 12. 13. „É s te Dániel menj el a te határodig, és elnyugszol és állasz a te állapotodra a napoknak végé n." S a sírnál Csonka Ferenc bucsuztatá el rövid és szép allegoricus képekben. — Közbe a „balaton vidéki dalárda" zengedezett gyászénekeket. Emlékéül tiszta buzgósága éljen egyházmegyéjének férfiaiban. ADAKOZÁS. Nt. szerkesztő úr! Örömmel indítom útra e parányi összeget, 5 frt. 50 krt. a moldva-oláhországi missio javára, mint kedves gyümölcsét azon vallásos buzgalom — s tettekben nyilatkozó hitéletnek, mit én a konfirmacioi oktatás alkalmával serdülő növendékink szivében felkölteni óhajtok.